Kereső toggle

Minőségi éhezés

Fontos-e a reggeli?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Reggelizők. Nem zavartatják magukat

A magyarok nem éppen reggelizési mániájukról híresek – ellentétben például az angolokkal, akiknél ennek kialakult szertartása van. A gyorsbüfékultúra elterjedése megadta a végső döfést a rendszeres, hagyományos táplálkozásnak. Pedig a napi első étkezés időpontja nagyon nem mindegy: szakemberek szerint a délelőtt tíz óra a kritikus időszak – ha eddig sem eszik valaki, akkor könynyen agresszívvé válik, sőt, a lezuhant vércukorszint nemegyszer vezethet ájuláshoz, közutakon akár balesetekhez is. 



Reggelizők. Nem zavartatják magukat

A családok jelentős részében kimutathatóan nem szokás reggelizni, az emberek inkább ötven év fölött kezdenek rákapni az effajta időtöltésre. "Bár sokan hangoztatják a reggeli létfontosságát, sehol a szakirodalomban nem lehet olvasni konkrétan arról, hogy a reggeli elmaradása károsítaná az egészséget, például az emésztőszervi vagy más megbetegedések kockázatát növelné" – állítják lapunk által megkérdezett dietetikusok. 



A reggeli éhezés ugyanakkor átmenetileg a vércukorszint esését, s így rossz közérzetet, könnyen agressziót vált ki némelyekből, ami példának okáért az autóvezetőknél nem túl előnyös – figyelmeztet dr. Zajkás Gábor, az Országos Élelmezéstudományi Intézet igazgatóhelyettese. Sokan csak egy meleg italt isznak reggel, viszont ha ez cukrozott, akkor így átmenetileg a vércukorszint felszökését, majd – a szervezet szabályozó mechanizmusainak működése révén – még drasztikusabb lezuhanását idézzük elő, aminek következtében komoly rosszullét, hipoglikémia állhat elő. 

Ha elindulás előtt nincs időnk enni, csak inni, akkor lehetőleg ne cukrozott italt fogyasszunk, vagy pedig minél hamarabb együnk valami "szilárdat" is. A régi magyar szokás szerinti hajnali feles pedig csak átmenetileg segít talpra: az alkohol ugyanis csökkenti az ekkortájt amúgy is alacsony vércukorszintet.

Egyes kutatások szerint a gyerekek teljesítőképessége, figyelme kimutathatóan romlik, ha reggeli nélkül mennek iskolába: magatartási problémák, fáradtságérzet, fejfájás egyaránt lehet a hipoglikémia következménye. Ez elkerülhető, ha tíz óráig bezárólag esznek valamit. 

Persze az sem mindegy, hogy mit. Ma már a szülők nagy része nem csomagol uzsonnát, hanem befizet rá az iskolában, vagy pénzt ad a gyereknek büfére. A büfékultúra pedig a nassolnivalók uralmát jelenti. "Az egészségügyi tárca pozitív intézkedéseket kíván bevezetni az iskolai büfék kínálatában. Ennek megfelelően mi összeállítottunk egy javaslatot az ideális, élelmi rostban gazdag étel- és italválasztékról – fejtegeti kérdésünkre a szakember. – Azonban ha a gyerekek és szüleik mentalitásában nem történik változás, például az egészségtan tantárgy bevezetése révén, akkor félő, hogy csak a sarki fűszeres fog jól járni, ahová kijárnak majd a gyerekek édességért." 

Az USA–ban mindenesetre leszerelték az iskolai kóla- és csokoládéautomatákat, mert rendkívül sok az elhízott gyerek. Zajkás doktor említ egy széles kör? felmérést, amely szerint az amerikai lakosság napi táplálékának 27 százaléka "üres kalóriából" áll, azaz olyan táplálékból, melyben cukor, zsír bőven van, de mikrotápanyag – vitaminok, ásványi sók – igen kevés. 1991 és 2001 között az USA-ban az elhízás gyakorisága 72 százalékkal emelkedett, ezzel párhuzamosan a cukorbetegek száma 61 százalékkal nőtt. Egyre több üres kalóriát eszünk mi is, amit elhagyhatnánk vagy értékesre cserélhetnénk, és egyre kevesebbet mozgunk. Mindennek következménye pedig a lakosság folyamatosan romló egészségi állapota. 

A szakemberek által csak minőségi éhezésként emlegetett, üres kalóriák tömkelegét habzsoló táplálkozási szokások persze nincsenek kulturális vagy vagyoni helyzethez kötve. "1995-ben és 1997-ben vizsgálatokat végeztünk hatodikosok és nyolcadikosok körében – meséli Zajkás Gábor –, melyeknek során a gyerekek három napon keresztül feljegyezték: mikor mit és menynyit ettek. A tíz legrosszabbul táplálkozó gyerek között fele-fele arányban voltak a szegény és a gazdag csemeték. Akadt, aki naponta csak egyszer evett, méghozzá ugyanazt: kocsonyát. Másoknak tele volt ugyan írva a papírjuk, de csupa üres kalóriával: cukros italokkal, édességekkel, sóban és zsiradékban gazdag rágcsálnivalókkal… Ezeknek a gyerekeknek ugyanúgy fehérjehiányos volt a táplálkozásuk, mint szegényebb társaiknak."

Mindennapos szülői tapasztalat, hogy a gyerekek ízlésvilága mintha eleve az egészségtelen dolgokra lenne "beprogramozva". Az édességet, a rágcsákat nem kell megszerettetni a gyerekekkel, az egészséges dolgokat viszont igen. A só és a zsír iránti szeretet tanult szokás – magyarázza a szakember –, az édesség iránti vonzalom viszont velünk született tulajdonság. Óriási tehát a szülők felelőssége a gyerek táplálkozási szokásainak és későbbi életminőségének kialakulásában.

Olvasson tovább: