Kereső toggle

Filmgyártás zuhanórepülésben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az amerikai filmgyártás néhány éve ellentmondásos helyzetbe került. Bár a bevételek évről évre folyamatosan nőnek, a moziba járók száma mégis csökken. A kedvező eredményeket a jegyáremelések és az egyre összetettebb és agresszívebb marketing- és reklámtevékenység hatására hódító monstre alkotások érik el. 



Hollywood, Hírességek utcája. Szaporodnak a másolatok Fotó: Reuters

Emellett egyre fenyegetőbb rém alakját ölti az internet, amely milliárdos veszteségeket okoz a gyártóknak azáltal, hogy egy film mozimegjelenését követően – sőt gyakran már a bemutató előtt is – szinte azonnal letölthető jó minőségben a világhálóról. Ráadásul egyre jobban mélyülni látszik a szellemi recesszió: az idei évben rekordszámú folytatás vagy remake készült el, mintha Hollywood végleg kifogyott volna az ötletekből. 

Az átlagos mozizó erősen törheti a fejét, ha komolyabb, szellemileg építőbb jelleg? filmre vágyik. Idén nyáron igazi uborkaszezon alakult ki: előbb elkészült a Gyűrűk ura trilógia második része, majd az X-Men és a Mátrix folytatása, hogy aztán egymást érjék a Halálos iramban, a Dumb és Dumber, a Charlie angyalai, a Terminator, a Doktor Szöszi, a Tomb Raider, az Amerikai pite, a Fecsegő tipegők, majd az év végén ismét a Mátrix aktuális folytatásai. Ha pedig nincs mit folytatni, akkor elővesznek egy régi sikerfilmet, mint legújabban az Olasz meló cím? 1969-es Michael Caine-alkotást, csak éppen az aktuális sztárokkal frissítve. Az ilyen felhozatal mellett szinte üde színfolt, ha "csak" egy irodalmi művet vagy bestsellert adaptálnak vászonra, mint legutóbb Graham Greene Csendes Amerikai vagy Stephen King Álomcsapda cím? művei esetében.

Sajnos nem sokkal jobb a helyzet Európában sem, ahol a filmgyártás a hetvenes évek óta nem tért magához az amerikai dömping okozta sokkból. Az egyetlen lehetőség, ha a tömegtermelésnek és igényeknek behódoló nemzetek – elsősorban a franciák, németek és angolok – hasonló m?fajú alkotásokkal igyekeznek felvenni a versenyt az amerikai konkurenciával. A franciáknál manapság a sorozattá bővülő Taxi és az Asterix és Obelix filmek képezik a legnagyobb exportot, valamint az a Luc Besson, aki szinte valamennyi sikeres kommersz moziban produceri, forgatókönyvírói minőségben képviselteti magát (pl. Yamakasi, A szállító, Wasabi, Taxi trilógia), illetve amerikai produkciók rendezői székében ér el szép sikereket (Az ötödik elem) a pénztáraknál. Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy a francia kommersz filmek közel sem csak Franciaországban profitálnak. A 2001-ben beállított rekord megdőlt 2002-ben: 11 hónap alatt a francia filmekre 40,2 millió belépőt váltottak a külföldi termekben, ami 218 millió eurós bevételt jelent. 2001-ben ez a szám 37,4 millió volt, az előző évek 17 milliós átlagával szemben. Az elmúlt két év a francia film utóbbi tíz évének legsikeresebb periódusa. A regisztrált jegyvásárlások kétharmada még mindig Európában történik, Kelet-Európa számottevő részesedésével, amely közel megegyezik az Egyesült Államokban mért adatokkal. Ebben az öt-hat országban található a francia filmek közönségének 8 százaléka, ami így az elmúlt évekhez képest megduplázódott. A közelmúlt nemzetközi sikereinek nagy tanulsága, hogy a fiatalokat megcélzó filmek gyártásának fejlődése tette lehetővé a francia film számára az eddigi, tradicionális nézőkörének kiszélesítését. A külföldi forgalmazók egyre nagyobb bizalommal tekintenek a francia felhozatalra, több teremben, több kópiával vetítik a filmeket, ami szintén hozzájárul a nézettség növekedéséhez. Magyarországon 2002-ben az Asterix és Obelix második részére 300 ezer 371, az Amélie csodálatos élete cím? filmre 157 ezer 778, a Szállítóra 108 ezer 899 néző volt kíváncsi.

Németországban Till Schweiger és Moritz Bleibtreu lehet ugyan szupersztár, de az amerikai piacon csupán egy hölgy, Franka Potente sikeres. A német film a franciával ellentétben egyáltalán nem képes megvetni a lábát az amerikai piacon, bár Európában, így Magyarországon is képes eredményeket elérni (Manitu bocskora, A kísérlet). A nyolcvanas évek sztárrendezője, az 1979-ben a Bádogdobbal Oscar- és Arany Pálma-díjat nyert Volker Schlöndorff a kilencvenes évek végén csupán néhány érdektelen amerikai mozit jegyzett (A rémkirály, Palmetto), míg Wolfgang Petersen teljesen amerikanizálódva gyártja a legnagyobb popcorn mozikat (Vírus, Viharzóna, Az elnök különgépe).

A francia mellett talán Angliában legjobb a helyzet, ahol a brit film sokadvirágzása remek, nemzetközi mércével is mérhető sikereket ér
el kiváló vígjátékaival, illetve meghökkentő forgatókönyveivel. Tény ugyanakkor, hogy a nyelvi azonosság és a gyártó cégek üzleti összefonódása miatt ezeket a produkciókat gyakran kvázi amerikainak kezelik. Az ellentmondásos helyzetet jól érzékelteti, hogy Danny Boyle kultuszrendező a Trainspotting világsikere után két gyenge amerikai produkciót forgatott le (Az élet sója, és
A part, Leonardo di Caprioval), majd önkéntes száműzetés után egy angol filmmel (28 nappal később) hódította meg ismét az amerikai piacot. Az összefonódásokra jó példa Rowan Atkinson, alias Mr. Bean, aki amerikai lépték? kópiaszámmal nyitott, és amerikai lépték? sikert könyvelhet el új filmje bemutatójának első hétvégéjén. A Johnny English huszonkét országban egyszerre került a mozivásznakra, és csaknem 20 millió dolláros bevételt ért el négy nap alatt. 

Szakértők szerint egyébként ez lehet hosszú távon az internetes bevételkiesés ellensúlyozása. Hiszen, ha egy jó előre beharangozott produkció sikerrel fut a tengerentúlon, és csak hónapokkal később jut el külföldre, akkor többmillió rajongó nyilván nem várja ki a késést, hanem az interneten kvázi ingyen beszerzi a filmet. A Mátrix 2. és X-Men 2. is világpremier volt, utóbbi 93 országban az USA-beli bemutatóval egyszerre kerül a vászonra. A több százmilliós nemzetközi bevételek az ötlet működőképességét sejtetik, ráadásul így az esetleges negatív amerikai kritikák sem riasztanak el annyi embert a külföldi országokban.

Más kérdés, hogy a sikereket ritka kivételtől eltekintve (pl. Amélie csodálatos élete) kommersz filmek érik el, esélyt sem adva magvasabb alkotásoknak. A gyártók a hatalmas költségeket többhónapos, csapból is folyó reklámkampánnyal erősítik, sőt bizonyos esetekben a fő kiadást a reklámra költött pénz képezi. Jó példa erre a kilencvenes évekből a Blair Witch Project, illetve a Mátrix és
A gyűrűk ura filmek tudatos marketingstratégiája. 

Igen távol kerültünk a nyolcvanas évek szolid filmkészítésétől és az önmaguktól sikeressé váló kommersz filmektől. A tendencia pedig tovább romlik az igényes filmek kárára.

Olvasson tovább: