Kereső toggle

A távközlés romantikája

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Azt hogy mekkorát változott a telefonos szolgáltatás, egy régi vicc fejezi ki a
legjobban: Magyarországon kétféle ember van: az egyik telefonra vár, a másik tárcsahangra.
Napjaink felgyorsult világában már természetesnek tartjuk, hogy mobiltelefonnal,
faxszal üzenetünk másodpercek alatt eljut a világ másik felére. De hogyan zajlott ez
akár csak 100 évvel ezelőtt?



A telefon hőskora. Kézi vezérlés   Fotó: MTI

A Budai Várban járó legtöbb turistának a látnivalókat a Halászbástya, a Mátyás-templom,
a Budavári Palota és a Hadtörténeti Múzeum jelenti. Pedig az Úri utca 49. szám
alatti történelmi épületben található a magyar távbeszélő-történelem 110
esztendejét bemutató Telefónia Múzeum.

A múzeum – a ma is üzemképes Krisztina Távbeszélő Központ 1928 és 1985 között
működött mellékközpontja köré szerveződve – élő kiállításként mutatja be a
telefon történetét. Az emberi érintkezésben a tér és idő legyőzése mindenkor
nagy szerepet játszott. Az első lépést a múlt század közepén a távíró feltalálása
jelentette, majd 1876-ban Bellnek sikerült az emberi hang továbbítását, az elektromos
hangátvitelt is megoldania. Szerkezetét, amely még csak 1-2 km-re történő telefonálást
tett lehetővé, 1877-ben Edison tökéletesítette a hatótávolság növelésével, de még
csak két állomás között. Ugyanebben az évben a magyar Puskás Tivadar találmánya
volt az első telefonközpont, mely 1881-ben a Fürdő utcában fel is épült. Ez az
eredeti központ a múzeum fő látnivalója. A központ – a kor legkorszer?bb berendezése
– 50 vonalas volt, gyárak, üzletek, orvosok kaptak vonalat, és egy vonal tartozott a
Parlamenthez. Telefonáláskor a telefon oldalán levő kar megforgatásával a központban
leesett egy tábla, ami jelzett a telefonközpontosnak, aki egy vezetékkel összekötötte
a két partnert. A távbeszélő-kezelőnői állás kiváltságos foglalkozásnak számított,
csak olyan intelligens úrilányok pályázhattak, akiket legalább két közismert úri
család ajánlott. A pályázat feltételei között volt a jó megjelenés, a jó emlékezőtehetség
– mivel fejből kellett tudnia az összes számot, az előfizetők lakcímét és
foglalkozását –, a gyors felfogás, a tiszta kiejtés, a jó modor és a kellemesen
csengő hang mellett szükséges volt egy idegen nyelv ismerete is.

1901-re az előfizetők száma már ötezerre duzzadt, ekkor áttértek a szám szerinti
kapcsolásra. Fokozatosan gépek kezdték átvenni ezt az idegőrlő munkát, elsőként Münchenben
és Amszterdamban. A Magyar Királyi Posta is tervbe vette a bevezetését, ám az I. világháború
keresztülhúzta számításaikat, és csak az 1920-as években került sor az automata központ
kidolgozására. Ilyen volt ez a 7A típusú forgórendszer? központ a Várban, 76 ezer
400 fővonallal. Az előfizetők kezdetben éves díjat fizettek, ennek fejében a helyi
forgalomban anynyiszor és annyi ideig beszélgethettek, ameddig csak kívántak.
Budapesten 1924-ben, vidéken 1930-ban vezették be a beszélgetésenkénti díjazást,
ekkor egy beszélgetés ára 12 fillérbe került. A beszélgetések számát nyilvántartó
számlálókat havonta lefényképezték, és mérőállásuk alapján állították ki a
számlát. 1934-ben a gerincvonalak Magyarország minden településére kiépültek.
1975-től vezették be a ma is érvényes tarifarendszert.

A magyarországi távbeszélő-ellátottságban igazi fejlődés a digitális központok
telepítésével indult el 1989-től. Előnye, hogy nem tartalmaz forgóalkatrészeket, a
kapcsolási idő rendkívül rövid, továbbá segítségével különleges szolgáltatások
vehetők igénybe. Idén január 13-án kapcsolták ki az utolsó elektronikus központot
Budapesten.

A múzeumban végigkövethetjük a telefonok, telefonkagylók fejlődését, sőt mi
magunk is kipróbálhatjuk a mindmáig működő berendezéseket – még a telefonkönyv-készítés
rejtelmeibe is beavatnak minket. A XX. század igényeinek megfelelően megérthetjük a
telex, a telefax működését is.

A múzeumban szerepel néhány különleges emléktárgy is, például báró Szalay Gábor,
a Magyar Királyi Posta első vezérigazgatójának 5 kilogrammos telefonja, valamint I.
Ferenc József és IV. Károly telefonjainak mása.

A múzeum címe:

I. kerület, Úri utca 49.

Telefon: 201–8188

Nyitva tartás:

november 1-től március 30-ig: kedd–vasárnap 10–16 óráig,

április 1-től október 31-ig: kedd–vasárnap 10–18 óráig.