Kereső toggle

Öltöztető

Ezredvégi divatszélsőségek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miről is szól a divat ma Magyarországon? Egyáltalán, ki
vagy mi alakítja a divatot? A közízlés vagy egy-két
divatdiktátor? Idén március elején immár tizennegyedik
alkalommal rendezték meg a Budapesti Divatnapokat: 270
kiállító mutatta be alkotásait a BNV területén.
Kérdéseinkkel több divatszakembert is megkérdeztünk.

Bán Csaba, aki a Magyar Divat Intézet megbízásából a
magyar szezonális divattrendeket írja, kifejtette: a divat
mindig is az emberről szólt, a mi életünket, érzéseinket
tükrözi vissza, sőt az élet konkrét eseményei is
befolyásolhatják. A fiatal divattervező, Tupy Márta
hangsúlyozta az ezredvég hangulatának jelentőségét a
divatban. Az ezredvég közeledte szélsőséges érzelmeket
vált ki az emberekből, ez érződik mindkét divatszakember
véleménye szerint a divatban is.

A divat alakulásának történetéről Bán Csaba röviden
elmesélte, hogy a nyolcvanas évek elejéig minden
lejátszódott ezen a területen, mindent "kitaláltak". Ezt
követően tíz éven keresztül a múltbeli ötletekhez nyúltak
vissza a szakemberek. Miután már ezt a forrást is maximálisan
kimerítették, ma gyakran a szélsőségekből, az
ízléstelenségből próbálnak erényt kovácsolni a
kifutókon. Szintén tendencia viszont a formák
egyszerűsödése, konszolidációja, főleg a fogyasztói
divatban. Bán Csaba beszámolt arról is, hogy míg korábban a
nemek közötti különbség áthághatatlan volt a ruházkodás
szempontjából, ma sokszor összemosódnak a határok, sőt
valóságos "helycsere" történik: míg a női divatban a
testközeli és a férfias vonalak dominálnak, s bizonyos
militáns hatás érezhető a vonalvezetésben, addig a férfiak
öltözködéskultúrájában nőies vonások jelentkeznek. Divat
az uniszex, a praktikus, sportos öltözet is, melyet férfiak
és nők egyaránt felvehetnek.

Hogy miért mondunk le ilyen könnyen nemi identitásunkról
manapság? Ezt a kérdést a divatszakember is feltette magának.
A feminista mozgalmak és az emancipáció mindenképpen
hozzájárult a férfi- és női szerepek összemosódásához a
XX. század második felére. De vajon mennyire tudatosan hordjuk
ruháinkat? Tisztában vagyunk-e azzal, hogy a ruhák szín- és
formavilága miből táplálkozik? Bán Csaba válasza nemleges.
Véleménye szerint a nőknek talán fogalmuk sincs arról, hogy
a katonaszabású kösztüm és a vastag talpú cipő a
férfiasság jegyeit viseli, az urak sincsenek feltétlenül
tisztában azzal, hogy a rózsaszínes árnyalatok nőies
vonásokat tükröznek, arra pedig minden bizonnyal kevesen
gondolnak, hogy a divatszakmában nagyszámban tevékenykedő
homoszexuális divattervezők is hozzájárulnak az efféle
stílus elterjedéséhez.

A Magyar Divat Intézet volt munkatársa, Erhardt Magda a
Heteknek azt is elárulta, hogy gyakran gazdasági okokra
vezethető vissza egy-egy stílusjegy. Például felhalmozódik
bizonyos textilfajta, és a divattervezőkre hárul a feladat,
hogy ruhát kreáljanak belőle. Arra is volt példa, hogy a
festékgyártók egy felgyülemlett festékanyaggal keresték fel
a divattervező cégeket, segítségüket kérve a
hasznosításban, mire a következő szezonban mindenki
türkizkékben pompázott. A jelenlegi helyzetet a állatvédő
hadjáratok is befolyásolják: divatos a műszőrme, a m?bőr,
művelúr, hiszen az eredetiek feldolgozása korlátokba
ütközik.

Tupy Márta úgy véli, hogy a ruha sokat elmond rólunk, így az
öltözködés a személyiség kifejezője is. Az embernek meg
kell találnia a divatban az egyéniségéhez illő darabokat –
véli Tupy. Igaz tehát a régi mondás: nem a ruha teszi az
embert – az ember teszi a ruhát!

Olvasson tovább: