Kereső toggle

Milyen cipőt viseljünk?

Egészséges lábbeli

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A lábbeli nem elhanyagolható része
öltözködésünknek. Egyrészt azért, mert a súlyunk minden
grammja a lábunkra terhelődik, másrészt a divat uralma a
cipőféléket sem hagyta érintetlenül. Bár a kínai és a
japán dámák már sok évvel ezelőtt átlag 25-30 centiméter
magas talpú topánokban sétálgattak, az ilyen lábbeliket a
mai divathullám is felkapta. Dr. Marschalkó Péter, a Heim Pál
Gyermekkórház ortopédia osztályának osztályvezető
főorvosa azonban úgy véli, hogy a magas talpú cipők csak
jól felépített felső résszel tudják stabilan tartani a
bokát. A nehezebb talpak emelgetése ugyanakkor fokozottan
terheli a lábat, állandó viselésük szinte felér egy
hegymászással! Ezzel szemben a jó cipő bőven ad teret a
lábujjaknak, az egyenletes és mérsékelt talpvastagság pedig
a láb kényelmetlen ütközéseit csillapító réteget jelent,
ami nemcsak a lábat, de a gerincet is kíméli.

A női divat szerves tartozéka a magassarkú cipő. A főorvos
lapunknak elmondta, hogy az arasznyi magasságú cipősarkon
való egyensúlyozás nagy erőkifejtést igényel, tartós
viselete pedig igen káros lehet. Az Achilles-ín idővel
megrövidül, emiatt érzi a magas sarokhoz szokott hölgyek
jelentős része, hogy számára ez jelenti a kényelmes
viseletet. A laposabb sarok ellenben jobban védi a kényes
harántboltozatot, mivel a terhelés a talp egészén oszlik el.
Az optimális sarokmagasság Marschalkó szerint 3-4 centiméter
körül mozog.

Az ortopédai főorvos a férfiaknak a stabil kéreggel
felépített, a lábujjaknak helyet biztosító, bőr
felsőrészű, hajlékony talppal ellátott cipőket ajánlja. A
nagyon igénybevett, fáradékony láb pihentetésének kiváló
eszköze a biotalpú lábbeli, mely egyenletes súlyelosztása
révén olyan hatást vált ki, mintha mezítláb járkálnánk
– természetesen nem betonon, hanem inkább füvön vagy
homokon.

Marschalkó a divatos edzőcipőkkel kapcsolatban megemlítette,
hogy bár sokan szívesen hordják akár egész nap, nem szabad
elfelejteni, hogy ezt a cipőfajtát elsősorban sportolásra
tervezték. A hétköznapi igénybevétel más irányú
terhelést jelent a lábunknak, amire az edzőcipő nem
feltétlenül felel meg. Egész napos viselete állandó
erőfeszítéssel terheli az érzékeny Achilles-inat, ezért
megerőltető lehet a lábnak. Ahogy ruhát is váltunk a nap
folyamán, ha a szükség vagy az alkalom úgy kívánja, a
cipőt is érdemes váltogatni. A jó cipőválasztás kellemes
hatása nem korlátozódik a lábunkra, egész közérzetünkre
kihat – sőt, az egészségünket szolgálja!

Az ókori világban még nem beszéltek cipőről.
Ekkortájt a saru hódított, mely a maihoz hasonlóan fa- vagy
bőrtalpra erősített szíjakból állt. A bőrcserzés
tudománya Egyiptomból indult világhódító útjára saruk,
szandálok, bocskorok formájában. Már a görögök is
ismerték a csizmát, amit csak háborúk idején húztak fel. A
középkori lovagok hegyes orrú, galléros, csatos cipőkben
udvaroltak fatalpú szandált viselő szívük választottjának.
Ugyanakkor az északi népek, alkalmazkodva az időjárás
cudarságához, prémsarut és prémcsizmát viseltek. A
tulajdonképpeni cipőt a XIV. században, Angliában találták
fel. Szép Fülöp idején a lábbeli orrhossza a társadalmi
rangot jelölte. El lehet képzelni a nemesi sarjakat, amint a
néha 50-60 centiméteres cipellőikben járkálnak! Keleten
inkább a talpat magasították. A cipődivat-őrületnek a
felvilágosodás kora, a francia forradalom vetett véget.
Napóleon "lábbelireformjától" kezdve pedig kecses
cipellőket és csizmákat vehettek fel a polgárok.

Olvasson tovább: