Kereső toggle

Snowboard hóbort

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hódeszkát a történelemben többen is feltalálták egymástól függetlenül. A 20. század második felében berobbant új találmány mára már a sí mellett a téli sportok koronázatlan királya. A tény, hogy az elmúlt mintegy húsz évben a snowboard felküzdötte magát a hagyományos síelés mellé, nagyban köszönhető a világméretekben százmilliókat érintő (gör)deszkakultúrának is, hiszen téli változata ezt a szubkultúrát sikerrel integrálta a tél főáramú sportjába. És milyen jól jött ez a kis vérfrissítés a sívilágnak! Virágzó piac és turizmus épült köré: sportboltok, síparadicsomok és szállodák sokasága. A snowboardozás ma népszerűbb és kedveltebb sportág, mint eddig bármikor.

A kezdetek kezdetén nem szórakozás céljából, hanem a „havon járás” felgyorsításáért alkalmazták. Az első feltalálók Törökország észak-keleti hegyvidékén éltek, ahol még a közelmúltban is használtak nagyméretű falapokat, melyeken állva, csúszva közlekedtek a falvak között. Ám az első ilyen sporttevékenységre fejlesztett céleszköz és a törökök közlekedési eszköze között vélhetően nincs sok összefüggés. Az első snowboardkezdemény, amit szórakozásra használtak, Toni Lenhardt nevéhez fűződik, és pontosan nem tudjuk, honnan merítette az ötletet. Az eszköz egy álló szánkóra hasonlított leginkább, amit monogleiternek nevezett el. Ebben az időben a síelés már fénykorát élte, és a pályák forgatagában Lenhardt ügyesen fel tudta hívni a monogleiterére a figyelmet. Addig népszerűsítette, míg 1914-ben meg is rendezték az első világbajnokságot Ausztriában. Ennek ellenére nem őt tartják a snowboard „atyjának”.

 A második feltaláló (akit az elsőnek mondanak) Sherman Poppen. Ő ötven évvel később  szabadalmaztatta a snurfert, úgy, hogy Lenhardtról vélhetően nem volt tudomása. Az amerikai Poppen – aki egyébként vegyészmérnök volt – 11 éves lányával szánkózott, mikor a szánkóra felállva csúszott le a lejtőn. A lelkes apuka otthon összekötött két sílécet, és az orrára egy kötelet erősített kapaszkodónak. A csúszó alkalmatosságot Poppen felesége nevezte el „snurfernek”. A snurfer szinte azonnal népszerű lett lánya baráti körében, majd hamarosan a környék összes gyereke szeretett volna egyet. Poppen kisipari módszerekkel elkezdte ugyan gyártani, de nem bírván a rohamot, inkább licenszelte a gyártást egy nagyobb cégnek. Ez még nem rendelkezett kötéssel, de az első tíz évben így is megközelítőleg egymillió darabot adtak el belőle. A gyártók, hogy életben tartsák a snurfert, folyamatosan fejlesztettek, így a hetvenes években elkészült az első fémkötésű deszka. A következő években a szörfdeszkáktól átvett üvegszövet-borítással kísérleteztek. Áttértek erre a technológiára, és az országos médiában megjelenő cikkek hatására a snowboard elindult a népszerűség útján.

Az első Snowsurfing Nemzeti Bajnokságot az amerikai Vermontban rendezték 1982-ben, amely műlesiklásból és lesiklásból állt. Ez lett a hardbooter, a keménybakancsosok új sportja. Az a szakág, amely magában foglalja az inkább csak a versenyzők által űzött „alpin” snowboardozást és a free carvinget. Ez az irány őrzi a sportág eredeti esszenciáját, a lesiklás sebességének élvezetét, a technikai tökéletességet és a deszka minden rezdülése feletti kontrollt. Mindemellett ennek a deszkatípusnak a fejlődéséből profitált a legtöbbet a síelés, hiszen a mára már hétköznapi, de nagyon fontos újításokat, mint például a fordulást elősegítő íveket a deszkák és lécek oldalán, a snowboardosok fejlesztették ki.

1983-ban pedig egy Kaliforniában rendezett versenyen már félcsőben is megmutathatták tudásukat a riderek, és ezzel megszületett a softboots, a puhabakancsosok világa. Ez a szakág ugyan kevésbé segíti a deszka pontos irányítását, ugyanakkor rugalmasságuknak köszönhetően jobban csillapítják az ugrások végén a leérkezést. A softbootson belül további három stílust különböztetnek meg. A legismertebb és legkedveltebb ezek közül a freestyle (szabad stílus). Ebbe a kategóriába tartozik minden ugrás és trükk, amit az ember fantáziája el bír képzelni. Népszerűségét mutatja, hogy komoly sípályarendszer ma már elképzelhetetlen ugratókat, korlátokat, dobozokat és egyéb elemeket felvonultató park nélkül. A második stílus a boardercross, amely csoportos versenyszám: 4-6 versenyző indul egyszerre. Feladatuk leküzdeni magukat egy döntött kanyarokkal és ugratókkal nehezített pályán. A harmadik stílus pedig a freeride, amely a tapasztalt riderek sportja. Kiépítetlen, többnyire szűzhavas lejtőkön, extrémebb változataiban szakadékokkal tűzdelt hegyoldalakon való lesiklást jelent. Szépsége mellett rengeteg veszélyt is rejt. A lavinák és a hóréteg alatt megbúvó sziklák jelentik a legnagyobb kihívást. Nagy tapasztalat, helyismeret és szakképzett túravezető szükségeltetik hozzá.

1986-ban rendezték meg az első világbajnokságokat, mindjárt hármat: a svájci Ennsdorfban, az olaszországi Livignóban és Breckenridge-ben, az Egyesült Államokban. A snowboardozás ezzel mindenhova begyűrűzött, így a Nemzetközi Síszövetségnek nem volt más választása, mint felvenni sportágai sorába a snowboardot, és megalkotni a saját szabályait. 1995-ben a snowboard már ott virított az olimpiai sportágak listáján is! Hét évvel később pedig megalakult a Snowboard Világszövetség.

Aki egyszer veszi a bátorságot, hogy felálljon a deszkára, könnyen válik e sport szerelmesévé. Idén télen is: snowboardra fel!