Kereső toggle

Doppingkabaré

Nemzetközi összekacsintás a negatív tesztekért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A 2008-as pekingi olimpiai játékok sokkal inkább, mint eddig bármikor,
előtérbe állították az elit sportolókkal és a szinte természetfölötti
teljesítményekkel kapcsolatos doppingvádakat is. Az FBI koronatanúja, Angel
Heredia vallomásai és nyilatkozatai – amelyek közül egyet lapunk is közölt –
viták sokaságát indították el a témában. Az olimpia után Werner Franke német
doppingszakértő is nyilatkozott a kérdésről az MDR német rádiócsatornának.

Utóbbi a Heidelbergi Német Rákkutató Központ sejtbiológusa, és az olimpia
teljes ideje alatt kommentálta az olyan eseményeket, mint az orosz
könynyűatléták lebukása, illetve a feltűnően kevés pozitív drogteszt. Franke
szerint ami jelenleg a médiában a dopping körül zajlik, merő népbutítás, „a
legnagyobb, amit a sport valaha is látott”. Az interjúban visszaemlékezett arra,
hogy az olimpián mindig is kevés olyan sportoló volt, akik fennakadtak a rostán.
Arra a kérdésre, hogy vajon mitől népbutítás az olimpián végzett doppingteszt,
Franke nemes egyszerűséggel csak ennyit mondott: „Kérem szépen, ki az, aki kijut
az olimpiai játékokra úgy, hogy pozitív lesz a drogtesztje? Az csak egy
félkegyelmű lehet, és a hozzá tartozó sportorvosokat pedig mind le kellene lőni
a hülyeségük miatt. Aki ugyanis ide kijut, szükségszerű, hogy már előre le
legyen tesztelve, szóval a helyszínen végzett doppingteszt pontosan az, amit nem
kéne csinálni, és ezt persze mindenki tudja. A sportolókat legalább négy-tíz
héttel a verseny előtt kéne megvizsgálni.”

Az MDR riportere feltette a kérdést, hogy ha a papírforma szerint ezeket a
vizsgálatokat el is végzik minden országban, akkor mi lehet a baj. A
doppingszakértő erre egy egyszerű példával szemléltette a problémát. „Kérdezzük
csak meg, hogy a WADA (Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség) hogyan tud feltűnés
nélkül beutazni például Kínába. Sehogy. Vízumkényszer van, be kell
jelentkezniük, és mivel ismerik őket, az edzőtáborok pedig az északabbra fekvő
tartományokban vannak, jó pár nap eltelik, mire odáig eljutnak, és így nem gond
figyelmeztetni a sportolókat. Mindenki tudja, milyen nehéz így elcsípni
valakit.”

Miután a riporter „véleménynek” nevezte az eddig elhangzottakat, Franke
kijelentette, hogy mindaz, amit eddig elmondott, nem vélemény, hanem tény, amit
Heredia tanúvallomásai és az amerikai törvényhozásban elindított eljárások
napról napra egyre inkább alátámasztanak.

Arra a kérdésre azonban, hogy akkor vajon miért lesz mindenki negatív az
olimpiai doppingteszteken, ha mégis használ valamit, a doppingszakértő egyetlen
megdöbbentő kijelentéssel kimondta a lényeget: „Minden világklasszis futó EPO-t
használ az edzésen, mégpedig azért, mert ezzel egy teljesen más edzési terhelést
lehet elérni.” Franke azt is elmondta, hogy az olyan drogok, mint az EPO, nem a
futók sebességét növelik, hanem elősegítik, hogy a test gyorsabban
regenerálódjon, és mivel a test termel ilyen hormont, ezért szinte lehetetlen
kimutatni. „Ha egy futó az edzésen négyszer egymás után sprinteli le a 300
métert, normális esetben minden egyes ilyen blokk után 40 perc regenerálódási
szünetre van szüksége. Ha viszont EPO-t szed, nem lesz gyorsabb, de kevesebb,
mint a szükséges idő fele alatt regenerálódik.”

Az interjú végén Herediához hasonlóan Franke is jelezte, hogy csak a csillagos
ég a határ: „Egyesek az EPO olyan fajtáit is használják, amelyeket a
szakirodalom még nem ismer. Ezekhez természetesen doppingteszt sincs.”

Biográfia

Franke Németország legismertebb doppingszakértője. Feleségével, az egykori
diszkoszvető és súlylökő Brigitte Berendorkkal együtt évtizedek óta deríti fel a
korábbi NDK szisztematikus doppingügyeit.

Ezért a tevékenységért a házaspár 2004-ben megkapta a Német Szövetségi
Érdemkeresztet. A sejtbiológus a német szövetségi kormány részére „A
SED-diktatúra történetének és következményeinek feldolgozása” címmel írt
tanulmányában teljes egészében leleplezi az NDK sportéletének farmakológiai
manipulációit.

Olvasson tovább: