Kereső toggle

Dakar-rali 2006

Véget ért a sivatagi show

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Van néhány száz ember a világon, akiknek a szilveszter nem ugyanazt jelenti, mint az átlagnak. Az év végi pezsgőzés és ünneplés számukra semmitmondó cselekedet, hiszen fel sem érhet ahhoz a pillanathoz, amikor egy évnyi kimerítő felkészülés után a startvonalhoz állhatnak járműveikkel. Ezek a különcök a Dakar-rali versenyzői.

A versenyt 1979-ben egy jó anyagi háttérrel rendelkező, vállalkozó kedv? fiatalember hozta létre: Thierry Sabine-nak
(lenti képünkön) hívták, maga is versenyzett. Az ötlet teljesen véletlenszerűen jött. Történt ugyanis, hogy a líbiai ralin eltévedt kocsijával, és nem sokkal később a sivatag kietlen dűnéi között találta magát. A verseny érthető módon átértékelődött: már az életben maradása volt a cél. A kalandos kitérő olyan hatással volt Sabine-ra, hogy elhatározta: másoknak is át kell élniük.

Idén 28. alkalommal nyílt lehetőségük a vállalkozó kedvűeknek, hogy elinduljanak a legnagyobb történelmi múlttal rendelkező, a leghíresebb, kontinenseket átszelő terepralin. Ma már természetesen nem elég önmagában az, ha valakinek kedve szottyan versenyezni. Bár a távot elméletileg ma is bárki teljesíthetné, de amióta a \'80-as években a nagy gyári csapatok is bekapcsolódtak a küzdelembe, jelentősen megcsappant az esélye, hogy a házilag "összetákolt" járgányok felvegyék a versenyt a profi alakulatokkal szemben. Ennek megfelelően két táborra lehet osztani az indulókat. Vannak a gyári indulók: egy-egy autó-, kamion- vagy motormárka saját gyártású, kizárólag a Dakar-ralira készült versenyeszközt biztosít az indulónak, sőt ezenfelül a gyár állít ki szerviz- és logisztikai csapatot is. És van a másik csoport, akik saját maguk próbálják megteremteni a profi feltételeket, ami természetesen csak szponzorok bevonásával lehetséges. Utóbbiakat a remek reklámlehetőség vonzza: a verseny ma már minden országban kitüntetett figyelemben részesül, a kocsikon, ruhákon látható logók számos médiumon keresztül visszaköszönnek. 

A Mitsubishi Pajero például akkor futott be igazán, miután a japán gyár ugyanilyen típusú terepjárója először megnyerte a Dakar-ralit. Bár a verseny- konstrukciónak szinte semmi köze nincs a közutakon látható társaihoz, az emberekben tudat alatt mégis bizalmat kelt, mondván: biztos jó kocsi, amelyik első lett a Dakaron. A motoroknál sincs ez másképp, a gyártók ezért egyre több olyan túramotort dobnak piacra, mely hasonlít a sivatagi versenyen láthatókhoz. 

Leltár

Az idei verseny sajnálatos módon ismét több tragédiát okozott: két gyermeket a közúton ütöttek el, a motorversenyző Andy Caldecott pedig a mauritániai szelektív szakaszon lelte halálát, miután bukott járművével. A lisszaboni startkor még 448-an indultak, azonban 9043 kilométer megtétele után a dakari célvonalon már csak 190 egység haladt át. Köztük négy magyar is található. A Szalay– Bunkoczki autósegység a 29. helyen végzett összetettben. Egyedüli magyar motorosként Varga Ákos érkezett meg, teljesítménye a 60. helyre volt elég. Mellettük még két magyar kamionos gárda is áthaladt a célon. Az autósoknál nagy meglepetésre nem a mitsubishis Peterhansel, hanem csapattársa, az egykori sílesikló Luc Alphand diadalmaskodott, a motorosoknál
Marc Coma. A kamionosok között a Kamazzal versenyző Csaguin–Jakubov–Szavosztyin trió állhatott
fel a dobogó legfelső fokára.

Olvasson tovább: