Budapesten az autókkal kapcsolatos napi bűnesetek száma jócskán tízen felül van. A felderítést nehezíti, hogy a gépjárműlopás alapvetően nyomszegény, ha eltűnt az autó, akkor az egész helyszín eltűnik. A hatékonyabb felderítés érdekében a BRFK 1999 augusztusában létrehozta a Gepárd-csoportot, melynek alosztályvezetője, Burján Ottó őrnagy úr nyilatkozott lapunknak.
– Mostanában egyre többet hallani a gépjárm? rablásokról. Mik a tapasztalataik ezen a téren?
– Ez a viszonylag új jelenség 2000 nyarától szaporodott el. Elsősorban azzal van összefüggésben, hogy bizonyos autótípusokat saját kulcs nélkül szinte lehetetlen elvinni, és ezen autók mindegyike nagy értéket képvisel. A jelenség az úgynevezett trükkös lopásokból fejlődött ki, de miután a tulajdonosok kezdtek éberebbé válni, sajnos megjelentek az erőszakos elkövetési módok, amit sokszor egy színlelt koccanással indítanak, de előfordulhat, az autó átadásának fegyverrel való kényszerítése is.
– Van-e már a bűnöző csoportoknak válasza a műholdas nyomkövető rendszerekre?
– Ez hasonló az ágyú és a páncél örök fejlesztésének a kérdéséhez, míg egyik oldalon a támadó, addig a másik oldalon a védekező eszközök fejlődnek. Nincs információm arról, hogy műhold jeladó blokkolásával vittek volna el autót, de tudomásom szerint már a blokkolónak is megvan az ellenszere.
– Mi volt a közelmúlt legnagyobb érték? fogása?
– Egy 32 millió forint érték? osztrák rendszámú Audi S8-as.
– Van-e a Gepárd-csoportnak kapcsolata a határőrséggel, a zöld határon való gépkocsicsempészet visszaszorítása érdekében?
– Nem olyan rég, a déli zöldhatár szakaszok megerősítése érdekében hozta létre a határőrség a Kobra-csoportot, amely alapvetően felderítő tevékenységet folytat és ez ügyben már voltak szép sikereik.
– Van-e olyan autómárka, amit kevésbé lopnak el?
– Kizárható autómárka nincs, vannak kelendőbb típusok, de egy Trabanttulajdonos sincs biztonságba, a jó állapotú autók alkatrésznek való lopása miatt. Sokszor nagyobb hasznot ér el így az elkövető, mintha egészben értékesítené az autót. Valójában a különféle biztonságot nyújtó lopásvédelmi eszközök beszerelésével a tulajdonosok egymással versenyeznek, hogy a tolvajok a kisebb ellenállás irányába mozduljanak el.
– Lehet-e védekezni azon "High-Tech banditák" ellen, akik komoly számítástechnikai háttérrel lopják el az ugrókódos riasztók nyitási kódját?
– Ilyen eszközök valóban léteznek, és már annyira fejlettek, hogy a tolvajnak nem kell ott állni a kiszemelt autó közvetlen közelében. Mivel a távirányítók nincsenek irányba árnyékolva, egy bizonyos rádiuszon belül antennaként körbeadják a jelet. Az a tanácsom, hogy ne bízzunk mindent egyetlen riasztóra, a mechanikus védelemnek is komoly szerepe van, de sokszor a legcélravezetőbb egy rejtett kapcsoló beépítése. Minden autótulajdonos maga dönti el, hogy mennyire fontos neki az autó megőrzése és ennek alapján határozza meg azt az összeget, amit a védelemre költ.
– A több százezer forintos riasztókat beépítő szervizek dolgozóit "lekáderezik-e", lehetünk-e bizalmasak velük, hisz sok esetben 10-20 milliós autók védelméről van szó?
– Ez mindig a cég felelőssége, erre államigazgatási jogköre a rendőrségnek nincs. Ha egy adott szervizben szerelt autókat sűr?bben lopnák el, akkor egy nyomozás kérdése lenne, hogy mennyire megbízhatók az ott dolgozók.
– Önök meg tudják-e őrizni az inkognitójukat az alvilággal szemben?
– Nézze, az én arcom az publikus, de vannak olyan embereim, akik operatív úton működnek, az ő arcuk nyilvánvalóan ön előtt, és az alvilág előtt is rejtve marad.
(K. S.)
