Kereső toggle

Rémségek háza

Tápióbicskei mészárosnők

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tápióbicskén halálra kínoztak egy ötvennégy éves asszonyt. Az áldozat
harmincéves lányát a falhoz szögezték, de ő túlélte a brutalitásokat. Az
elkövetők is fiatal nők. Juli és Mazsi. Sokan csak sejtették a faluban, de páran
tudták, mi is történik abban a bizonyos házban a Barátság utcában. A miértekre
nincs válasz. Csak a félelem lett sűrűbb.



Fotók: Vörös Szilárd

Egy utcabéli ismerős házaspár.

A férj:
– Az egész környék tudta, hogy ezek a magányos nők hogyan élnek,
senkit nem ért váratlanul, hogy az idősebbik meghalt.

Az anya és a lánya is magányos volt?

– A párjaik a börtönben vannak. Bűnözők. Ennél többet még név nélkül sem
merek róluk mondani, mert a háttérben olyan emberek állnak, akik zokszó nélkül
minket is kicsinálnának.

Hogyan éltek?

– Civakodva, nyomorban és szegénységben. Egyik sem dolgozott. Mikor a
fiatalnak, a Tímeának a párja, István a börtönbe került, onnantól aztán teljesen
lecsúsztak, miután István alkalmi fizetése is kiesett. Volt három kisgyereke
Tímeának, de nem tudta őket ellátni, és a gyámügyesek elvették tőle, és
nevelőszülőkhöz vitték. Csütörtökön volt a legnagyobb bántalmazás, amibe a Tímea
anyja, a Margit bele is halt, csütörtökön délben jöttem haza a munkahelyrül
ebédelni, és ott találkoztam Tímeával a Barátság utca végin, és láttam őrajta,
hogy szét van verve. Tímea, mondom, ki bántott? Azt mondja, senki. Ha kell,
segítünk, csak szóljál. De nem, nem, nem kell, nincs semmi. Kért tőlem két szál
cigit, de aztat is úgy, hogy ő nem kért tőlem semmit, aztán elment. Nemhogy
kérnie nem szabadott, de ha az a másik két nő, akik megölték az anyját,
meglátták, hogy beszélget valakivel, akkor is úgy elverték, mint a lovat.

Mitől, kitől féltek ennyire Tímeáék?

– Újabban nem volt senkijük, csak az a két nő, akik aztán mindenért
megverték őket. Tímeáék már a rendőrökben sem bíztak, mert több ízben is kint
voltak náluk a testi sértés miatt, látták a rendőrök, hogy kék-zöld mind a
kettő, meg véreznek, de mivel azok nem tettek feljelentést, a rendőrök elmentek.
Szerintem a rendőrök is féltek, úgy, mint a fél falu. Meg aztán nem is érdekli
itt senkit a másik, mindenki azzal van elfoglalva, miből vesz tejet, merthogy
nincs munkája.

Ki volt a két elkövető?

– Az egyik itt lakott Tímeáék háza háta mögött, abban a putriban, ahol végül
is az utolsó napokban kínozták őket. Aztán ráadásul azok házfoglalók voltak,
csak úgy beköltöztek, a rendőrség meg nem tette ki őket. De egyszer csak
összeköltöztek, mert a kis házból felmentek a nagyobbikba, ahol a Tímeáék
laktak. Ez már télen volt, de utána valamiért a Juli visszament a putriba,
illetve hát itt is voltak, meg ott is. Szombaton reggel ötkor keltem, hogy
dolgozni menjek, negyed hat körül valaki dörömbölt az ajtón. Tímea állt ott
sokkos állapotban, hogy hívjam a rendőrséget meg a mentőt, mert úgy áll, hogy az
anyjával összeverekedett, és úgy néz ki, meg is halt. De ezt olyan kételkedve
mondta.

Akkor saját lánya ölte meg az anyát?

– Dehogyis. Csak a Timi annyira félt, vagy mi, hogy magára vállalta, de
eztet akkor mi még nem tudtuk.

Az anya és a lánya is verték egymást? Vagy őket „csak” a másik két nő verte?

– Nem tudom. Ők úgy el voltak zárkózva mindenkitől, hogy nem lehet tudni.


A feleség: – Én még mielőtt a rendőrök jöttek, láttam, hogy nézett ki a
Margit, mert én kísértem vissza Timit a házba. Kék színű volt a feje, de már nem
élt. Ahol csak láttam neki a testit, szúrva meg vágva volt mindenfele. A
rendőrök azt mondták, szombaton hajnalban három óra körül halhatott meg. A Juli
meg a Mazsi biztos, hogy szadisták voltak valahogyan. Mert a Tímeát három vagy
négy héttel ezelőtt fölfeszítették a két tenyerin százas szögekkel a falra.
Mindkét keze át van szúrva szöggel is, meg késsel is, de ha akart, úgy tudott
dolgozni, mint egy férfi, ilyen sebek mellett is. Hogy bírta ki, nem tudom.



Erre a falra szögezték fel Tímeát

A Juli meg a Mazsi a két elkövető?

– Igen.

Hány évesek?

– Az egyik tizenkilenc, a másik huszonnégy. Az egyik elkezdte a kínzást, a
másik begerjedt, vérszemet kapott, azt’ ketten csinálták tovább.

Tímea meg csak tűrt? De miért, miért nem szólt?

– Nem mert. Hát legtöbbször még köszönni se mert. Olyan emberek állnak itt a
háttérben, meg az elkövetők körül, meg az utcában is, akik vagy gyilkosságért,
vagy erőszakos bűncselekményekért ültek.

A férj: – Egyszer a feleségemmel hazahoztuk a Margit nénit, akit most
megöltek, mert fölment a polgármesteri hivatalba. Valami segélyt vett föl. Aztán
ez a Juli velünk kezdett kiabálni, milyen alapon merjük mi hazahozni, jól pofon
is vágta a Margitot ott előttünk, mert hazahoztuk. A Margit néni meg a Timi
szociális segélyből éltek, és minden hónapban, amikor kijöttek a segélyért, ott
lettek várva, és el lett véve a pénzük, azt ettek, amit a szomszédoktól kaptak,
mert olyan nem volt, hogy márpedig nem adom oda, mert nekik oda kellett adni azt
a pénzt, különben jött a kínzás.

Melyik volt a kegyetlenebb gyilkos, Juli vagy Mazsi?

– Timi, ő biztos tudja. Hogy a Timi hogy élte túl ezeket, amit csináltak
vele, úgy, hogy mindössze van vagy harminc kiló, nem tudom, de a Margit néni se
vót sokkal több.

Timi most hol van?

A feleség: – A ceglédi kórházban ápolják, de hiába megyen oda, a
rendőrség senkit sem enged a közelébe.

A két áldozat ivott?

– Életemben nem láttam, hogy ittak volna.

És a két elkövető?

– Azok igen. Rendesen. Vodkát vízzel. Amint megkapták a gyest, mert ők sem
dolgoztak, a kocsmában voltak reggeltől. Az idősebb drogozott is, füvezett, meg
ivott rá. Az egyik elkövetőnek van egy nyolc hónapos, egy egyéves meg egy ötéves
gyereke. Tulajdonképpen a Margiték befogadták ennek a nőnek ezt a három gyerekit
is.

Pénzért?

– Nem, csak úgy. Vagy félelemből. Vagy nem tudom, miért.

Sehogy se értem, mit veszíthettek volna, ha szólnak. Hogyhogy nem jelentették
fel őket? Miért nem hívtak rendőröket?

– Uram, mondom, azok, ha ki is jönnek, azonnal elmennek, még idáig se
gyünnek be, mint maga. Ezen a nyáron én hívtam ki egyszer őket, mert mint a
maffiafilmekben, egyszer csak megjelent egy csomó autó, bezárták ezt az utat meg
ott a másikat, föltépték a kocsijaik ajtaját, és vagy harminc bűnöző kinézetű
elkezdett randalírozni. Óriási riadalmat meg felfordulást csináltak a környéken.
Betelefonáltam, a rendőrség kijött, azt mikor meglátták őket, kész, vissza is
mentek. A bűnözők ütnek, a rendőrök meg elkullognak.

Blahúz László polgármester

– Szombaton már ebéd után voltunk, mikor a nagykátai megbízott
rendőrkapitány fölkeresett a lakásomon, hogy gyilkosság történt a településen.
Azt kérte, hogy az egyik elkövető három kiskorú gyerekének az elhelyezéséről
intézkedjek.

Ismerte a történet szereplőit?

– Négy hónapja vagyok csak polgármester, így nem ismertem annyira a
személyeket.

A két áldozat, az anya és a lánya családgondozás alatt állt. A lánynak volt
ugyan három kisgyereke, de olyannyira rendezetlenül éltek – és nem volt mit
enniük sem –, hogy már tavaly nevelőszülőkhöz kerültek a gyerekek.

Esetleg az áldozatok is bűnözőszerű életmódot folytattak?

– Nem. Csak nem ettek, nem tisztálkodtak, vizet ritkán látott a külsejük meg
a lakásuk.

Dolgoztak valamit?

– Semmit. Három vagy négy éve csak segélyből éltek. Fél évvel ezelőtt
befogadtak egy nőt, a fő elkövetőt a három kisgyerekével együtt.

Pénzért, barátságból, jóhiszeműségből?

– Szerintem jóhiszeműségből, ebben a társaságban ez elképzelhető. Miután
odaköltözött, úgy történt minden, ahogy ő akarta. És akkor finoman fogalmaztam.


A rendőrök többször is kinn voltak, de mivel a sértettek soha nem tettek
feljelentést, ők sem tudtak intézkedni.

Hogyan történhetett meg mindez?

– Mi is döbbenten állunk, és nem tudjuk a választ. Nem tudom, hogy ez a két
hölgy miért nem kért segítséget, nem voltak bezárva vagy elzárva, boltba is
mentek. Az idősebbik elkövető nő már volt büntetve, mert eltörte az anyósa
valamelyik végtagját. A községünkre jellemző szegénységet és elhagyatottságot
áttételesen tehetjük az okok közé. Hatvan kilométerre vagyunk Budapesttől. De
nemcsak a faluban, hanem az egész országban hirtelen valami nagyon rossz
elszabadult.

Olvasson tovább: