Kereső toggle

A nagy magyarok : Neumann, Teller, Szilárd, Bartók, Korda

Akiket nem tudtak kordában tartani

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A 20. századot Magyarországon találták ki, mondta Orbán Viktor tavalyi beszédében a Vigadóban. Kövér László pedig a hetekben egy soproni rendezvényen nyilatkozott úgy, hogy annak a nemzetnek nincs szégyenkeznivalója, amelyik tizenkét Nobel-díjast adott a világnak. Láthatóan hasonló szemlélettel készítették el a világhír? magyarokat bemutató – mellesleg kitűnően összeállított – millenáris kiállítást is a rendezők. Egy dologról azonban a Fidesz vezetői és a kiállítás is mélyen hallgat: a 20. századot "kitaláló" magyarok többségükben olyan zsidó származású tudósok, művészek voltak, akik a Horthy-rezsim, valamint a fasizmus és a nácizmus elől menekültek el Magyarországról és Európából. Nem volt rájuk szükség azokban az országokban, amelyek most oly büszkén emlegetik őket. Jelen írásban néhány ilyen "világgá ment" magyar tudóst és művészt mutatunk be – hely hiányában – a teljesség igénye nélkül. 



Albert Einstein és Szilárd Leó levélírás közben. Bombahír 

Marslakók Amerikában



A harmincas években megjelentek Amerikában a marslakók. Ezúttal nem Orson Welles feledhetetlen rádiójátékáról van szó, hanem egy tudóskörökben elterjedt anekdotáról, amely azokról a magyar emigráns tudósokról szól, akik megváltoztatták a történelmet. Kármán Tódor, Neumann János, Szilárd Leó, Teller Ede és Wigner Jenő. A történet szerint ezek az emberek valójában nem is földlakók – ahhoz túl intelligensek –, hanem a Marsról érkeztek. Ez az anekdota annyira elterjedt az Egyesült Államokban, hogy egy korai tudományos-fantasztikus filmben a földönkívüliek magyarul beszéltek.

A legidősebb "marslakó" Kármán Tódor volt, aki 1933-ban, a nácik térnyerését követően érkezett az Egyesült Államokba. Kármán rendkívül sokoldalú tudós volt, leginkább aerodinamikai problémákkal foglalkozott – az Egyesült Államokban a repüléstudomány atyjának tekintették –, de más területeken is jelentős eredményeket ért el. 

Kármán még a németországi Aachenben dolgozott, amikor egy budapesti bankár kereste fel tizenhét éves fiával, Jancsival. Az apa kérése az volt Kármánhoz, hogy beszélje le a matematikáról, mert az nem hoz pénzt. Kármán elbeszélgetett a fiatalemberrel, akiről rögtön látta, hogy őstehetség, ezért azt a kompromiszszumos megoldást javasolta nekik, hogy küldjék a fiút Zürichbe, a vegyészkarra. Így nem szakad el a matematikától sem, de "rendes" szakmát tanul. A fiú elvégezte az egyetemet, de a matematika mellett döntött, a tudomány nagy szerencséjére. Neumann Jánosnak hívták. 

Az egyik legsajátságosabb "marslakó" Szilárd Leó volt, akinek furcsa szokásai valószínűleg jelentősen hozzájárultak a legenda kialakulásához. Szilárd már 1933-ban feltételezte, hogy az atommag energiáját hasznosítani lehet. 1934-ben adta be erről szóló szabadalmát, melyet saját kérésére titkosítottak. 1938-ban kiderült, hogy az urán kettéhasítható, a hasadáskor pedig energia szabadul fel. Szilárd rögtön átlátta, hogy az urán hasításával láncreakciót lehet előidézni, majd vázolta barátjának, Wigner Jenőnek, hogy hogyan lehet atomreaktort építeni. Wigner egyből megértette Szilárd okfejtését, és mivel mindketten a nácik elől menekültek el Európából, abban is egyetértettek, hogy meg kell akadályozni azt, hogy a Belga Kongóban bányászott urán a nácik kezébe jusson. Wigner emlékezett rá, hogy Einstein egyszer találkozott a belga királynővel, ezért útra keltek, és megkeresték Einsteint Long Islanden. Einstein tizennégy perc alatt megértette a maghasadás jelentőségét, majd lediktált egy figyelmeztető levelet a belga királynőnek. 



Neumann János. Számít 

Szilárd időközben meggondolta magát. Arra gondolt, hogy a levél felhívhatja a nácik figyelmét a maghasadás jelentőségére. Jobbnak látta, hogy egyenesen Roosevelt elnöknek írjon – Einstein nevében –, és felhívja a figyelmét arra a veszélyre, amit egy, a németek által készített atombomba jelenthet. Szilárd keresett egy gépírónőt, majd diktálni kezdett. A gépírónő azt hitte, hogy egy bolonddal áll szemben, ez a furcsa akcentusú ember ugyanis az elnöknek írt valami atombombáról, ráadásul Einstein nevében. (A titkárnő később rájött, hogy ez történelmi pillanat volt.) Szilárd – ezúttal Teller Edével – újra kivitette magát Long Islandre. Einstein aláírta a levelet, amit Szilárd Leó Alexander Sachs nev? bankárismerősével, a New Deal kidolgozójával juttatott el Roosevelt elnöknek. Az elnök megfogadta a tanácsot, és utasítást adott az amerikai atombomba elkészítésére. 



Koldus és királyfi



"A magyarok Amerikában korábban teremtették meg Hollywoodot, mint ahogy az ennél ártalmatlanabb atombombát megcsinálták" – állította Norman Macrea, az Economist főszerkesztője. A magyar emigránsok szerepe valóban jelentős az amerikai és az angol mozi létrehozásában. A sok magyar filmes sikertörténet közül az egyik legfigyelemreméltóbb Korda Sándoré, akinek az élete egy hollywoodi film történetének is megfelelne: egy szegény, vidéki zsidó fiú, aki a klasszikus filmgyártás egyik legmeghatározóbb alakjává növi ki magát.

Korda filmes karrierje Budapesten kezdődött. Rövid ideig titkárként, majd a reklámrészleg vezetőjeként dolgozott az első magyar filmtársaságnál. A filmkészítésbe az első világháború elején fogott bele, amikor Zilahy Gyula, az ismert színész megalapította a Trikolór nev? filmtársaságot, és felkérte rendezőnek. Korda belevágott a rendezésbe, és hamarosan elkészítette első híres filmjét, a Tiszti kardbojtot. 

1918-ban Károlyi Mihály kinevezte a "filmgyártás kormánybiztosának". Károlyi kormányának bukása után Korda Bíró Lajossal együtt elfogadta a Népbiztosok Tanácsa által alapított Filmművészeti Tanács meghívását, és rövid idő alatt készített néhány propagandafilmet is. A Tanácsköztársaság bukása után Korda ajánlatot kapott Svédországból, de nem akarta elhagyni Magyarországot. Horthy hallott róla, ezért kérte, hogy vetítsék le neki Korda néhány filmjét. Szerencsétlenségére nem a korábbi, hanem a kommün alatt készített filmjeit mutatták be Horthynak, aki a filmek megtekintése után kijelentette, hogy "aki ezeket a filmeket csinálta, annak börtönben a helye". Kordát még aznap este letartóztatták és a Gellért Szállóba vitték. 

Megmenekülését feleségének, a filmjei révén nemzetközileg is híres színésszé vált Farkas Máriának köszönhette. Az asszony férjének letartóztatása után felkereste Korda Sándor öccsét, Zoltánt, aki akkoriban filmrendezést tanult bátyja mellett. Együtt mentek a Gellért Szállóba, ahol a politikai foglyokat tartották fogva. Az asszony jelenetet rendezett, és mivel ismert filmsztár volt, nem tudták megakadályozni, hogy a parancsnokkal beszéljen. A parancsnokhoz menet a liftben önkéntelenül is hallották két fiatal tiszt beszélgetését, amint az egyik azzal dicsekedett társának, hogy "a grófnőhöz vagyok hivatalos vacsorára, de előbb még szétverem a pofáját annak a bibsi csibésznek, Kordának, a filmproducernek, hogy jómodorra tanítsam". Mária megakadályozta, hogy Korda Zoltán a tisztnek ugorjon, majd egyik ismerősükhöz, egy Maurice nev? angol dandártábornokhoz sietett, akinek jó kapcsolata volt Horthyval. Az angol tiszt az aszszony drámai fellépését figyelve tisztában volt vele, hogy ezt külföldön is igen hatásosan elő tudná adni, ezért kocsiba ült, hogy felkeresse Horthyt, majd néhány óra múlva a sértetlen Korda Sándorral tért vissza. Kordát nem viselték meg a történtek, de elhatározta, hogy soha többé nem él olyan országban, ahol ez megismétlődhet. 

A Korda házaspár 1919-ben elhagyta Magyarországot, és Bécsbe költözött. Kordát itt sem hagyta el az életére oly jellemző szerencse: bécsi tartózkodásuk második hetében megismerkedett Szasha Kolowrat-Krokovskival, egy filmkedvelő gazdag gróffal, akivel közös filmvállalkozásba fogtak. Korda Bécsbe hozatta Bíró Lajost – aki majdnem teljes pályafutása során egyfajta dramaturgszerepet töltött be mellette –, és filmre vitték Mark Twain klasszikusát, a Koldus és királyfit. A film óriási sikert aratott, amelyre még az az "apróság" sem vetett árnyékot, hogy elfelejtették megvenni a megfilmesítés jogát. 

Rövid berlini és hollywoodi kitérő után Korda 1931-ben Londonba költözött. Alex Korda – ahogy már ekkor hívták – ezúttal is jóbarátjával, Bíró Lajossal vágott neki szerencséje megcsinálásának. Végigtanulmányozták az angol történelmet, Shakespeare-t és a többi angol klasszikust egy jó "történelmi sztoriért", míg végül úgy döntöttek, hogy VIII. Henrikről készítenek filmet, VIII. Henrik magánélete címmel. A film, amelyet Korda zseniálisan időzítve először az Egyesült Államokban mutatott be 1933 októberében, hatalmas sikert aratott: heteken át minden korábbi kasszasikert megdöntött, a Henriket alakító Charles Laughtonnak pedig meghozta az Oscar-díjat. A VIII. Henrik magánélete volt az első olyan angol film, amelyik meghódította az amerikai és a világpiacot is. 

A közelgő háború újra keresztülhúzta Korda terveit. Ernst Udet, a német légierő tábornoka, aki korábban légi felvételeket készített Korda cégének, a London Filmsnek, egyértelműen figyelmeztette, hogy Hitler elszánta magát a háborúra. Úgy érezte, hogy tennie kell valamit azért az országért, amely befogadta, ezért két hónap alatt elkészítette a brit légierőt népszerűsítő. Az oroszlánnak szárnya van cím? filmet. A film az Egyesült Államokban hatalmas sikert aratott, az angolok viszont túl optimistának tartották. Egy kópia eljutott Hitlerhez is, aki dühében azzal fenyegetőzött, hogy lebombáztatja az angol filmstúdiókat. A film Churchillnek is nagyon tetszett, aki arra kérte Kordát: költözzön az Egyesült Államokba azzal a céllal, hogy olyan filmeket készítsen, amelyek megismertetik a világgal a brit álláspontot, valamint azért is, hogy vállalkozásai fedőszervek lehessenek a brit titkosszolgálat számára. Churchillnek ugyanis független információkra volt szüksége az Egyesült Államok háborúval kapcsolatos politikájáról. 

Korda nem okozott csalódást Churchillnek: testvérei segítségével rövid idő alatt elkészítette a Lady Hamilton cím? – Nelson admirálisról szóló – filmet, Laurence Olivier és Vivien Leigh főszereplésével. A film különlegessége, hogy Nelson beszédét Napóleon békeajánlatának elutasítására maga Churchill írta. ("Napóleon nem lehet a világ ura addig, ameddig szét nem zúz bennünket, és higgyék el uraim, hogy a világ ura akar lenni. Diktátorokkal nem lehet békét kötni, a diktátorokat el kell pusztítani…") A Lady Hamilton világszerte hatalmas sikert aratott. Ez volt az első külföldi film, amelyet a Szovjetunióban bemutattak – a film egyik kópiáját maga Churchill vitte Moszkvába. A film nem várt elismerést is hozott Korda Sándornak: Churchill javaslatára lovaggá avatták. 

A nagy siker? történelmi film után a Korda fivérek sorozatban gyártották az olyan filmklasszikusokat, mint a Dzsungel könyve, a Graham Green könyve alapján készített kémtörténet, a Harmadik ember, a Szahara – Humphrey Bogarttal – vagy a Bagdadi tolvaj, amelynek díszleteiért Korda Vince Oscar-díjat kapott. 

Korda Sándor és Zoltán soha nem látogattak Magyarországra. Ebbe valószínűleg belejátszott a legfiatalabb Korda fivér esete is, aki a harmincas években ifjabb Horthy Miklós kérésére látogatott Budapestre. A látogatás mindaddig kellemesnek bizonyult, amíg be nem állított hozzá egy rendőrtiszt, azzal az utasítással, hogy azonnal jelenjen meg a kormányzó előtt. Korda Vincének eszébe jutott bátyjának esete Horthy Miklóssal, ezért azonnal vonatjegyet rendelt magának a legelső bécsi vonatra, azzal sem törődve, hogy már csak harmadosztályra volt jegy. A pályaudvaron ifjabb Horthy Miklós várta, aki elmagyarázta, hogy ezúttal nem letartóztatásról van szó, hanem a kormányzó teázni hívta magához. Korda Vince elmondta Horthy Nikinek, hogy mégis inkább utazna, amit a kormányzó fia elfogadott, de kifejtette, hogy nem engedhetik, hogy egy ilyen neves magyar filmművész harmadosztályon utazzon, és néhány perc múlva rendelkezésére bocsátottak egy első osztályú fülkét. Mint később a kalauztól megtudta: az ifjabbik Horthy társaságában levő rendőr ezredes áttanulmányozta az első osztályon utazók listáját, és az első zsidó utast csomagjaival együtt ledobatta. 



Bartók Amerikában



A Korda fivérek a Magyarországról és Európából elmenekült zsidóság számos ismert és kevésbé ismert személyiségével dolgoztak együtt. Az ismertek közül is az egyik legismertebb Lengyel Menyhért író, aki barátjának, Bíró Lajosnak az ösztönzésére kezdett forgatókönyvek írásába. Lengyel – aki Tájfun cím? drámája révén világhír? íróként érkezett az Egyesült Államokba – rögtön egy klasszikussal debütált Hollywoodban Korda és Ernst Lubitsch oldalán, a Lenni vagy nem lenni cím? híres Hitler-ellenes filmmel. Ezt újabb sikerfilm követte – a Ninocska Greta Garbóval –, és Lengyel az egyik legkedveltebb forgatókönyvíróvá vált Hollywoodban annak ellenére, hogy soha nem írt más nyelven, csak magyarul, a filmesekkel is csak tolmács útján tudott beszélgetni. Lengyel Menyhért tehát gondtalanul élt az Egyesült Államokban, a soá (holokauszt) során azonban elvesztette szűkebb értelemben vett családját – rokonait az Alföldön –, és irodalmi családjának jelentős részét is, a magyar irodalom olyan mestereit, mint Szerb Antal, Rejtő Jenő, Radnóti Miklós, Sárközy György vagy Gelléri Andor Endre.

Lengyel Menyhérttel majdnem egy időben érkezett az Egyesült Államokba egy másik világhír? magyar, Bartók Béla. Bartók – Lengyelhez hasonlóan – a fasizmus fojtogató légköre elől menekült el Magyarországról, amiről a következőket írta 1938 áprilisában: "Amit eddig írtam, Magyarországra vonatkozik, ahol sajnos a »művelt« keresztény emberek majdnem kizárólag a náci rendszernek hódolnak: igazán szégyellem, hogy ebből az osztályból származom." Bartók már a harmincas évek elején felismerte az előretörő fasiszta és náci eszmék veszélyét, és hírnevét kihasználva folyamatosan harcolt ellenük. Eleinte Olaszországba nem volt hajlandó beutazni, majd felszámolta ausztriai és németországi kapcsolatait is, megtiltotta, hogy zenéit olasz és német adókon közvetítsék. A kör azonban hamarosan beszűkült körülötte, megírta híres végrendeletét: "...Ha netán halálom után utcát akarnának nevemről elnevezni, vagy ha nyilvános helyen velem kapcsolatban emléktáblát akarnának elhelyezni, akkor kívánságom ez: Mindaddig, amíg a budapesti volt Oktogon tér (Mussolini tér) és a volt Körönd (Hitler tér – a szerk.) azoknak az embereknek a nevéről van elnevezve, akikéről jelenleg van, továbbá mindaddig, amíg Magyarországon erről a két emberről elnevezett tér vagy utca van vagy lesz, rólam sem utcát, sem nyilvános épületet velem kapcsolatban emléktáblát mindaddig ne helyezzenek el nyilvános helyen."

Olvasson tovább: