Hogyan legyünk Nobel-díjasok

"A világot irányító erők: a politika, a gazdasági élet és a média. Hívjuk versenyre egymást – fontosnak tartom a különféle vélemények megjelenítését, az anti-uniformitást. Az újságírás ne váljon az egyre kevesebb kézben összpontosuló média és üzleti élet passzív eszközévé, még kevésbé politikai eszközzé" – ezekkel a szavakkal nyitotta meg
a Koppenhágában megrendezett nemzetközi újságíró-konferenciát Poul Nyrup Rasmussen dán miniszterelnök. 

Békés utcakép Koppenhágában. Lépésigazítás a sajtóban

Európa uniós törekvései elsősorban és legnyilvánvalóbban a gazdasági élet területén nyilvánulnak meg – ennek kísérőjelenségei a korrupció, a pénzmosás, a szervezett bűnözés, a prostitúciós embercsempészet, amelyeknek nyomon követésével a sajtó szolgálni képes a politikai törekvéseket; erre utaltak a dán miniszterelnök szavai is. Az együttműködés, illetve egymás kontrolljának lehetőségét jelezte az is, hogy a dán fővárosban első ízben, hagyományteremtő céllal megrendezett konferencia több témája is egybeesett a jelenlegi uniós törekvésekkel, azaz az "üzleti élet és a szervezett bűnözés egyéb területeinek" feltárásával. 

Egy német újságíró, a Süddeutsche Zeitung munkatársa a Kohl-ügyet hozta fel példaként a politika befolyására az információáramlásban. "A sztori már 1994-ben megjelent, ám akkor nem hívta magára a közvélemény figyelmét. Néhány évvel később azonban már voltak, akiknek érdekében állt információhoz juttatni az újságírókat; így robbanhatott ki a botrány Kohl kancellár pártpénzei körül" – mondta el Hans Leyendecker, a botrány "felelőse". 

A média és a PR kapcsolata, más szóval a propagandaipar manipulációja szintén témája volt a konferenciának, csakúgy mint a szövevényes pártfinanszírozási rendszerek, a választási csalások. Visszatérve Kohl csalásaira: a nyugat-európai újságírókat nagyon foglalkoztatja, hogy a pártok választási kampányát biztosító pénzösszegek milyen érdekek mentén gyűlnek össze. Egyrészt azért, mert ez jelentheti, hogy a pártoknak gyakorlatban nincs is igazi tömegtámogatásuk, de a gazdasági lobbik pénzén "megvásárolják" a tagságot. Mint például a Kohl vezette CDU tette, hogy az e forrásból finanszírozott utaztatásokkal, fesztiválokkal németek – így "lefizetett" – tömegét állította maga mögé. De annak is sikerült utánajárniuk az újságíróknak, hogy az adományok magánvagyont gyarapítottak, és politikusok luxus életvitelét biztosították. 

"Keleten" – az érintett országok újságírói szerint – sokkal primitívebben zajlik mindez, az emberek szeme előtt, ráadásul még üggyé sem válnak az ilyen leleplezések. Putyin megválasztásához nem is kellett tömegeket lefizetni, szavazói jelentős része csupán szavazócédulákon létezett. (Egyes szavazókörökben a láda alján stócokban álltak ezek a szavazatok.) A nemzetközi megfigyelők jelentése mégis kedvezőbb képet mutatott a választás korrektségéről. A tényfeltáró újságcikk sem okozott katarzist. 

Nem mindenkit érint (egyformán), de valószínűleg mindenkit érdekelne, ha bepillantást nyerhetne a legnagyobb nevet viselő és biztosító díj, a Nobel-díj kulisszái mögé. A Nobel-lobbi szóösszetétel a svéd újságíró, Bo G. Anderson beszámolója után már nem tűnt olyan abszurdnak, mint első hallásra. "Nagy pénzről van szó, ne felejtsük el. Az első lépés: reklámozd magadat, de ne vidd túlzásba. Ismerkedj meg korábbi Nobel-díjasokkal. Ismerkedj össze legalább egy professzorral a bizottság tagjai közül. Hívd meg, lehetőleg valamilyen egzotikus helyre – és küldj jegyet a felesége számára is" – így kezdődik Anderson útmutatója "Hogyan legyünk Nobel-díjasok" címmel. Ebből is látszik a sajtó "gátlástalansága": nincs olyan téma, aminek restellnének utánajárni. Csak van olyan hely, ahol ez egészséges kontrollnak minősül, akár politikusok részéről is.

Lefelé ível Magyarország "médiagörbéje"

Bulgáriával ellentétben Magyarország megítélése romlott az elmúlt két év során a sajtószabadság szempontjából. A Freedom House nev? világszervezet, amely országonként figyelemmel kíséri a demokrácia fejlődését, hazánkkal kapcsolatban 1999 folyamán a sajtószabadság megnyirbálásáról számol be. "Az újságírókat ért fizikai és jogi támadások száma 1999 folyamán jelentősen növekedett. Négy újságírót bántalmaztak. Az egyik tévécsatorna hírműsorának munkatársait egy, a kormányzó párttal kapcsolatos korrupciós ügy kapcsán elbocsátották. A földművelésügyi miniszter elkobzott egy videokazettát egy másik tévécsatornától. A rendőrség razziát tartott az egyik újság szerkesztőségében" – áll a szervezet 2000-ben kiadott jelentésében, amelyben egy diszkréten lefelé mutató nyíl jelzi az ország neve mellett a fejlődés irányát. 

Bulgáriában a nyíl komoly előrelépést jelez ezen a területen. Grúzia és Lengyelország szintén előbbre lépett, míg a Cseh Köztársaság, Szlovénia és Szlovákia például tartják a helyüket. A Freedom House jelenlegi értékelése egybecseng a Nemzetközi Újságíró Szövetség (IFJ) 2001 februári látogatása nyomán készült jelentésének tartalmával. Akkor a médiát ért kritika kormányzati védelme egy korábbi Freedom House-értékelésre hivatkozva utasította vissza az IFJ-nek az Európa Tanácshoz is eljuttatott bírálatát. 

A sajtószabadság világnapja – amelyet az ENSZ tíz évvel ezelőtt május 3-ára tett – alkalmából készített jelentések ilyen közvetett befolyásként említik, hogy Magyarországon a kormánypárti lapok előnyben részesülnek az állami tulajdonú vállalatok hirdetései tekintetében, és jobban hozzájutnak kormányzati forrásokhoz. A világnap alkalmából az újságírók védelmére alakított szervezet, a CPJ (Comittee to Protect Journalists) által a sajtó ellenségeiről összeállított listára azonban még nem sikerült felkerülnie magyar vezetőknek, a listát Khomeini ajatollah iráni vezető, a kínai, az orosz és az ukrán elnökök vezetik, de került rá afrikai "sajtó-sértő" is a zimbabwei és a tunéziai elnökök személyében, Fidel Castro kubai népvezér pedig már hét éve "törzstag" a sajtó ellenségeiről készült listán.