Kereső toggle

Pusoma kontra magyar állam

Ön elé tárom a papírlapot

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Néhai Pusoma Dénes kártalanítási perében, amelyről a Hetekben már korábban is írtunk, másodfokon hatályon kívül helyezte a bíróság azt az ítéletet, amelynek értelmében a két évre és négy hónapra ártatlanul börtönbe zárt néhai Pusoma Dénes azért nem kaphat kártérítést a két év négy hónapért, mert félrevezette a hatóságot, továbbá okot adott arra, hogy a gyanú reá terelődjék. 



Pusoma Dénes. Állami adminisztrációs hiba áldozata Fotó:V. Sz. 

1994. március 16-án délután meggyilkoltak és kiraboltak egy idős nénit a Heves megyei Ivádon. Aznap este a rendőrök kihallgattak egy értelmi fogyatékos asszonyt, Juliannát, akinek vallomása alapján másnap este a szellemiekben szintén korlátozott Pusoma Dénes került a rendőrök látókörébe. Másnap, március 17-én délután öt órakor kihallgatták Pusomát, aki "tagadott". Házában, amely egy tizenöt négyzetméteres faluvégi helyiség volt, a rendőrök tárgyakat foglaltak le, amelyek alapján sikeres szagazonosítást is végeztek: Pusoma Dénes tárgyainak szagát a kutya megismerte az áldozat lakásán is, a komód előtti térben. 

Julianna, akinek vallomását a későbbi szakértői vélemények alapján nem lehetett figyelembe venni, világosban és világosan látta, amint Dénes a meggyilkolt Róza néni házába bemegy, majd onnan véres ruhában távozik. 

A rendőrök gyanúját tovább táplálta, hogy némelyek tudtak arról az "elszámolási vitáról" is, amely Dénes és Róza néni között feszült, s melynek nem is annyira a kerti munkákért járó készpénzes fizetség, hanem az ebéd és az ebéd után járó pohárka bor volt inkább tisztes tárgya. Feszes kis indíték. (Már csak azért is feszes – mint a "Magyarország: szeretni érdemes!" szlogen –, mert én személyesen Déneskével, ahogy a faluban nevezték, még a földtörténeti Horn-korban, 1996-ban találkoztam először: Vörös Szilárd fotóriporter Wartburg de lux autóján Ivádról Egerbe mentünk a kártérítési perét vivő ügyvédhez hárman, és útközben megkérdeztük a hátul ülő Dénest, hogy nem éhes-e. Azt mondta, nem éhes, mert evett. Kérdeztük mikor. Azt mondta, tegnap.)

Logikailag fontos elem, hogy a gyilkosság napján sokan látták a délutáni siroki busszal Ivád községbe érkezni azt a fajta férfit, akinek a puszta érkezése nyugtalanságot okoz kisebb falvakban. Sokan látták aznap, hárman is vallották ezt tanúként, közülük egy ember azt is mondta, hogy akár felismerné, ha elébe vinnék. D. Alex érkezésének ténye mégsem hozhatta lázba a rendőrséget annyira, hogy esetleg keressék, és ha megtalálták, olyan intenzitással kérjenek tőle információt ivádi ténykedéséről, mint Pusoma Dénestől. Pedig egyszer? lett volna, mint a pofon. Ezt a szálat nem vették fel. Utólag persze, főleg nekem, aki nem vagyok rendőr, könny? megjegyezni, hogy D. Alex későbbi vallomások alapján éppen azokban az órákban égethette el Bükkszenterzsébeten véres ruházatát. Tragikus, hogy ez a község mindössze tíz kilométerre fekszik Ivádtól, és keresztül kell menni a köztük fekvő, jelentősebb Pétervásárán. A könnyebb ellenállás irányába hatoltak a nyomozók, hiszen a korlátozott Pusoma Dénes bejáratos volt Róza nénihez, és vitája is volt vele, ráadásul az értelmi fogyatékos tanút sem volt kötelező nem beszámíthatónak tekinteni, és a szagazonosítás is őket igazolta.

Március 17-én Dénes tagadott. Március 18-án Dénes tagadott. Március 19-én Dénes egész estig tagadott. Ekkor a jegyzőkönyv szerinti a rendőr így kérdezett: 

"Álmodott-e ön az eset óta Rozi nénivel?"

Pusoma válasza – három rendőr volt jelen a hivatali helyiségben a jegyzőkönyv szerint:

"Emlékszem, hogy álmodtam valamit, de most nem ugrik be, hogy mi volt az. Van, amikor látom az egész testét, van amikor csak félig. Úgy emlékszem, hogy álmomban a jobboldalán volt véresebb az arca, féloldalán feküdt. Képzeletemben megjelenik az asztal négy lába Róza mama mellett. Nem tudom, hogy nekem két fejem van?"

Nem tudni, hogy az álom ténye mennyit nyomott a latban, mindenesetre Pusoma Dénest március 20-án emberölés alapos gyanújával őrizetbe vették. Március 22-én össze-vissza beszélt kihallgatóinak: "Nem tudok semmiről semmit, fejbe kéne lőni engem." Később: "Tanúként jöttem be, és tanúként akarok kimenni." A rendőri jelentés is elárul némi bizonytalanságot. E szerint nem lehet tudni, hogy azért ismeri-e a bűncselekmény részleteit, mert ő az elkövető, vagy azért, mert a faluban hallotta azt. Naponta többször lett kihallgatva, taktikai okokból több esetben nem is készült jegyzőkönyv. 

Vallomást továbbra sem tett, amelynél nagyobb butaságot nem is tehetett volna: hallgatás, beleegyezés. A szabadulása utáni kártalanítási perben a magyar állam mint alperes értékeli Pusoma álmát. Mint a bevezetőben írtam, az első fokú ítélet indoklása szerint a meghurcolt Pusomának többek között azért nem jár kártérítés, mert például álmának közlésével az eredményes felderítés végett a hatóság megtévesztésére törekedett, vagy – egyébként neki felróhatóan 

– okot szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény gyanúja reá terelődjék. A városi bíróság ezt elfogadta. Magyar Elemér, néhai Pusoma Dénes kirendelt ügyvédje ezt az ítéletet megfellebbezte a magyar állam mint alperes ellen folyó perben, és ma kisebb jogi győzelemként értékeli, hogy beadványának helyt adtak, és új eljárásra szólították az elsőfokú bíróságot. 

Tény viszont, s jogilag ez jelenti a legnagyobb problémát, hogy Pusoma Dénes a fogdán töltött egy nap híján negyedik hónapban, július 19-én a következőket írta: "Beismerő tanúvallomás Pusoma Dénes a következőket szeretném magamat elmondani. Beismerem hogy 1994 március 16-án Talán demár pontosan nem tudom aznap amikor a Paprozi kertjében meccetem az esti órákban Viszamentem hozzá, hogy Fizesseki a meccésrtjáró pénzt az is rosszúl eset hogy nekem nem adot se ebédet se bort, Ő aszt mondta hogy nem Fizet semit és takarogyak innen erre én nagyon mérges letem arra emlékszem hogy töbször megütöttem de csak azért mert nagyon mérges voltam. A többire már nem emlékszem hogy miket csináltam még vele.

Mikor el jöttem úgy láttam az arca véres volt és a Födre került.

Aztán mikor láttam milet vele gyorsan el szaladtam és haza mentem – asztán lefeküdtem. Eszt én amit arozinénivel tettem nem akartam én csaka pénzemért mentem.

A tettemér a Felelősséget vállalom. 

Kelt 1994 VI. 19." 

Az írásszakértő kategorikus véleménye szerint a tízsoros, A/4-es lapra írott vallomás Pusoma kézírása. 

Felettébb érdekes viszont, hogy a levelet 1994. október 11-én, állítólagos keletkezése után három hónappal, délelőtt 11 óra 30 perckor találták meg a fogdaőrök. Ez a fogda biztonságát előíró szabályok miatt azért életszerűtlen és különös időkiesés a Pusoma-ügy dramaturgiájában, mert a foglyok személyes tárgyainak kutatása – fogdanyelven: a "héderhipisek" – rendszeres. Hol volt tehát Pusoma beismerő vallomása három hónapig? Igaz-e, hogy Dénes cellatársát, akivel hónapokat töltött együtt, a levél megkerülése után elhelyezték a közös cellából? Igaz-e, hogy nem sokkal később szabadlábra helyezték? 

Ennél is érdekesebb, bár lehet, hogy egyszer? adminisztrációs hiba (ahogy ez az egész átkozott történet egy jól fejlett adminisztrációs hiba), hogy míg a levelet 11 óra 30-kor találták meg, a cellatársat erről 11 órakor hallgatták ki. Fél órával korábban, mint a levél megkerült volna. Spongyát rá? Vagy érdekes? Inkább legyen érdekes. Hiszen ha az nem kérdés, hogy a nyáron keltezett és ősszel megtalált levél hol és miért bújt három hónapig, ha az nem kérdés, hogy a cellatárs miért került el nagy hirtelen Pusoma mellől, a levél október 11-i előkerülése után, akkor bizony minden további kérdés felesleges. Az a kérdés is felesleges, hogy milyen lehet ártatlanul két és fél évet a falu bolondjaként rablógyilkosság miatt lehúzni. 

Kérdés, hogy Pusoma hogyan terelheti magára a gyanút nyáron vagy ősszel, hiszen az már akkor vastagon rajta van, hiszen tavasszal emberölés alapos gyanújával vették őrizetbe. A hatóság félrevezetéséről pedig laikusként csupán ennyit: levelét Pusoma nem a hatóságnak, hanem egy ügyvédnek szánta: igaz, a rendőrség találta meg. Pusomát a fogdán a kutya sem látogatta. Cellatársához gyakran járt az ügyvéd. Feltételezhető, hogy a cellatárs Pusomát arra bíztatta, hogy kamuból tegyen beismerést. Pusoma Dénes később, amikor azt kérdeztem tőle, hogy mégis miért írta meg a vallomást, általában kitérő válaszokat adott, és mintha szégyellte volna. Titkolódzott. (Házi használatra készült gondolatomban megjelenik a szexuális bűncselekmények miatt előzetesbe került, beteg lelk? cellatárs, aki ki akar jutni az előzetesből, s aki mellett egy értelmi fogyatékos cigánygyerek raboskodik, aki nem akarja elvinni a balhét…) 

A tárgyaláson, amikor azt kérdezték Déneskétől, hogy fellebbez-e, hebegett-habogott, a maga módján okoskodott, s végül mondandóját úgy értékelték, hogy az nem fellebbezés. Dénes gyakran beszélt össze-vissza. Az egyik jegyzőkönyvben ez áll: 

"Nem nőzök, mert nem tartom magam teljes értékűnek. De most már ráhajtok. Az omegát a tévékészüléken láttam meg először, úgy éreztem, hogy a görög ábécé olyan titkot rejteget, mint a kincses sziget. Olyan, mint az ég és a föld, sohasem találkoznak." 

Amikor én Dénessel először találkoztam, az ivádi Hedvig kocsmába tértünk be. Dénes azt hitte, hogy magnóval fogok dolgozni, ezért a benti zajra ezekkel a szavakkal figyelmeztetett: "Odabenn hangakusztikailag torzion kétezer a helyzet", s ő észlelvén, hogy műveltségén meghökkenve a szavam is eláll, elmagyarázta: ez azért van így, mert időnként komoly könyveket olvas, és leginkább a biológia érdekli. 

További adat az eszerint fogdaügynökként, vamzerként alkalmazott cellatárs ellentmondó vallomása, aki egyszer azt mondta, hogy a levelet saját ruházatában rejtegette három hónapig, máskor pedig így nyilatkozott: kicsempésztette a rendőrségi épületből. Vallomása szerint igyekszik elfelejteni azt az időszakot, melyben neki hasonló módszerekkel kellett volna szóra bírnia Pusoma Dénest, mint ahogy a rendőrök szokták kihallgatni. Az időszak maga: 1994 májusa és októbere közötti napok, melyet kettesben, három különböző cellában töltöttek. A cellatárs elmondta, hogy május 24-ével kezdődő közös idejükben több ízben keresték fel rendőrtisztek: "Engem május végén keresett meg két tiszt, hogy ennek a fiúnak milyen csínyje van. Ha segítek, akkor jobb ellátást kapok, de rosszabb is lehet, mert bűnpártolással vádolhatnak, ami öt év. Hetente látogattak, választási lehetőségem nem volt." A rendőrök a cellatársnak azt mondták, számukra ez az ügy presztízskérdés. Próbálták meggyőzni: "folyamatosan zaklattak a BV-intézetben". A cellatárs ekkor még csak annyit tudott Pusomától, hogy a nyakába akarnak varrni valamit. Az egyik részlet alapján egy másik ivádi gyilkosság is szóba került. Eszerint, ha a cellatárs erről is szállít a nyomozóknak, akkor pénzjutalmat kap, vagy szabadlábra helyezik. Tanúvallomás áll rendelkezésre arról is, hogy a cellatárs közvetve felvette a kapcsolatot az Ügyészségi Nyomozóhivatallal, büntetését enyhítendő alku céljából. Az "üzlet" alapját éppen a Pusoma-vallomás megszerzése képezte. Lényege: szüntessék meg az előzetesét, és akkor ő átadja Pusoma biztos helyen lévő beismerőjét, és ha kell, terhelőt vall róla. 

A cellatárs később arról beszélt, hogy a nyomozó százados éppen a beismerő vallomás október 11-én történt véletlen és csodálatos megkerülése előtti napokban is járt nála. A cellatárs azt vallja, hogy folyamatos kényszer alatt állt, amikor öt oldalon keresztül részletes tanúvallomást tett Pusoma Dénes ellen. Eszerint Pusoma neki nemcsak Rozi néni, hanem egy Joachim keresztnev? ivádi ember meggyilkolását is részletesen előadta. Utóbbiról annyit, hogy jóval korábban történt, és a tettest máig nem találták meg. (Ebben a változatban Pusoma a kocsma kerítésén át mászott be Rozi nénihez sötétben, míg a koronatanú, a korábban említett Julianna vallomása szerint világosban, és a hátsó kapun ment be Dénes.) Ezt a vallomást a cellatárs a megyei bíróságon visszavonta. Vallott viszont a rendőri kényszerről, a zsarolásról és orvosi látlelettel is szolgált. Intézkedés nem történt. Hogy miért vallott a rendőrök ellen? Feltehetően "berágott" azon, hogy nem kapta meg, amit neki a munkáért megígértek. 

Pusoma több levelet is írt, általában címzett nélkül, de címet mindig adott leveleinek. Az egyiknek, némi fogalomzavarral ezt: "A tanúból lett pandúr". Valószínűleg így akarta: A tanúból lett zsivány. Tartalma szerint "a köcsög V. I. miatt vagyok itt. Arra kérem magát, segítsen nekem, mert már nagyon bajban vagyok. Benne vagyok a dologba nyakig, hogy minél hamarabb és könnyebben megússzam. Küldjenek cigarettát meg kávét. Egyébként a Jóskának mindent megmondtam, tud mindenről, benne megbízok. Köszönettel: Pusoma Dénes."

"Ön elé tárom a papírlapot" – mondja a rendőr a jegyzőkönyv szerint, kezében a "beismerő tanúvallomással". 

Dénes válasza:

"Nem tudom, hogy kinek adtam oda, azt sem tudom, mi van benne, nem tudom, talán hobbiból írhattam ezt a levelet."

"Majd Isten előtt beismerem a bűncselekményt, a többi majd a téma dolga lesz". 

Tény, hogy az igazi tettes, D. Alex, aki Ivádra a gyilkosság napján a siroki busszal érkezett, végül a budapesti rendőrök látókörébe került: cellatársainak azzal dicsekedett, hogy a Mátrában megölt valakit, és más ül helyette. Cellájában egy hónapon át lehallgatták. Itt többször elmondta, hogy azért tagad, mert úgysincs ellene bizonyíték. Viszont társa, aki aznap szintén Ivádon volt, rávallott. Tőle tudják a rendőrök, hogy a véres ruhákat Bükkszenterzsébeten égette el. A nyomozók hemogenetikai szakértő által végzendő DNS-vizsgálatot rendeltek el a helyszínen begyűjtött vérnyomokról. Kétféle vért találtak. Az egyik az áldozattól, a másik D. Alextől származott, akit az inkriminált napon a faluban többen láttak, felismertek volna, és tudták róla, hogy többször volt már büntetve, és akit ennek ellenére sem kerestek a rendőrök, és nem is hallgattak ki. Pusoma vérének nyoma sem volt a tetthelyen. A kutyás szagazonosítással kapcsolatban a szagnyomról maga a bíróság állapítja meg, hogy felhasználódott, vagyis már nincs meg. Laikus megjegyzés: Pusoma bejárt a házba, akár békés úton is maga után hagyhatta szagnyomát. Ezt a március 17-én történt szagazonosítás idején is lehetett tudni: a szagazonosság tehát nem lehetett minden kétséget kizáró bizonyíték. 

Pusoma Dénest végül szabadlábra helyezték. D. Alexet halált okozó testi sértés miatt hét évre ítélték. A Legfelsőbb Bíróság (LB) a főbüntetést aránytalanul enyhének találta, de mivel első fokon nem történt ügyészi fellebbezés a súlyosbításért, a főbüntetést az LB sem súlyosbíthatta. A bűncselekményt viszont az LB nyereségvágyból elkövetett emberölésnek minősítette át, D. Alex börtönbüntetését fegyházban letöltendőre változtatta. 

Az LB kirekesztette D. Alex büntető ügyéből azokat a tényállásrészeket, amelyek Pusoma Dénesre vonatkoztak, mert Pusoma Dénes tevékenysége semmilyen módon nem függött össze a vád tárgyává tett, D. Alexnek felrótt bűntettek tényével.

Pusoma Dénes szabadulása után egy évvel, 1997. július 31-én tízezer forintért eladta putriját. Árából négyezer forint köteles részt az idős és sokat nélkülöző Pusoma Olgára hagyományozott, aki őt felnevelte és fiaként szerette. (Pusoma Olga volt az egyetlen, akire Dénes kisfiú kora óta számíthatott. Pusoma Olga egy idős cigányasszony, akihez képest a Kusturica-filmek hősei ipari tanulók.) Dénes ezután egy-két éjszakát a temetőben töltött, az apja sírján aludt, és fogasnak használta a kerítés betonoszlopát. 1997. augusztus 2-án kiment az ivádi erdőbe, és felkötötte magát. Holttestét másnap találták meg. Minden tulajdona vele volt a fán: egy ing, egy nadrág, egy alsónadrág, egy pár zokni és egy pár papucs. 

A helyszínelők adatokat ismertettek arra vonatkozóan, hogy Dénes Olga nénit az utóbbi időben meg akarta ölni, hogy verte a kutyáját, s mind többet foglalkoztak vele az újságok, ő annál jobban követelte a kártérítést. Azt mondta, abból kocsit és kocsmát vesz majd, Daciával jár majd, és Marlborót fog szívni.

Dr. Magyar Elemér ügyvédnek, aki néhai Pusoma Dénest képviseli a polgári perben, hiányérzete van. Szerinte Dénesnek, akit életében magázott, de most már tegez, csak egy ügyvéd kellett volna, hiszen az ügy tanulsága szerint a kirendelt védelem nem mindig szaggatja a hámot. Ez jelenleg minden ügyvédnek ny?g. A kirendelt védő az első óráért ezer forintot kap, azután minden megkezdett óráért ötszáz forintot. Aki ezért viszszautasít egy olyan ügyet, melyben az ügyfél azzal kezdte, hogy százezer forintot letett az asztalra, az szent vagy hülye. 

A kirendelt védőket ráadásul a rendőrség választja ki. Miért nem az ügyvédi kamara? – kérdezi az egri ügyvéd. – Továbbá miért nem azok közül, akik kifejezetten büntetőügyeket visznek? A kirendelt védelmet dr. Magyar Ele-mér szerint meg kell fizetni, hiszen ha a kirendelt ügyvéd nincs megfizetve, az előrevetíti az esélyegyenlőtlenséget. Másrészt gazdaságtalan nagy összeg? kártérítést fizetni a tévedésekért, az ezzel járó emberi tragédiákról nem is beszélve. 

Akkoriban a kulcsgondolat ez lett volna az ügyvéd részéről: 

"Nézze, Dénes. Megtalálom a módját annak, hogy DNS-vizsgálatot kérjünk és kapjunk. Ha maga volt a tettes, kiderül. Ha nem maga volt, az is kiderül. Mert maga hiába mondja, én hiába hiszem el, hogy nem maga volt, az a bíróságnak kevés. Gondolja végig. Holnap visszajövök."

Talán nem is kellett volna ennyit írnom, hogy minél nagyobb hely maradjon Vörös Szilárd fotóriporter felvételének, melyen Pusoma Olga néni és fia, Pusoma Dénes látható Ivádon. Többet ér minden szónál.

Olvasson tovább: