Kereső toggle

A koalíció nem szerelmi házasság

Interjú Boross Péterrel, az MDF alelnökével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

– Boross úr! Mi a véleménye az eddigi kampányról,
illetve ön szerint mi az oka ennek a csendesebb, visszafogottabb
hangvételnek?


– Viszonyítás kérdése. Ez a csendes kampány az 1994-es
kampányhoz viszonyítva szembeszökő, akkor ugyanis rendkívül
agresszív és sok pénzzel rendelkező ellenzéki pártok
voltak. Ez érvényes mind az SZDSZ-re, mind az MSZP-re, és így
nagyon felhangosították a kampányt. A jelenlegi ellenzék
mérsékeltebb és kevesebb pénzzel rendelkező pártokból
áll, amely már önmagában meghatározza a kampány stílusát.
Nyilván ehhez az is hozzátartozik, hogy 1994-ben egy hónapos
volt a kampány, jelenleg pedig két hónapos, hisz a
kormánykoalíció pártjai korábban befejeztették a parlament
működését, mint 1994-ben.

– Nem gondolja, hogy annak az eredménye a
"csendesség", hogy az elmúlt 4 év alatt apolitikus
magatartás alakult ki a választók körében?


– A választási kampány hangneme, stílusa nem annyira a
választóktól, mint inkább a tömegkommunikációban
megjelenő hangoktól függ. Abból mérjük, hogy élénk-e,
veszekedős-e a kampány vagy kevésbé az, hogy hallgatjuk a
rádiót, nézzük a televíziót, olvassuk az újságot. Én
úgy hiszem, hogy ez nem a lakosság spontán reagálásának a
függvénye, hiszen ezekben a választási küzdelmekben
általában nézve is, meglehetősen passzív néző maga a
lakosság.

– Milyen az MDF kampánya az ön meglátása szerint?

– Nagyon nehéz erről véleményt mondanom, mert egyfolytában
úton vagyok. Az a benyomásom, hogy az MDF a nagyon szűkös
lehetőségei közepette egy tisztességes kampányt folytat, és
helyenként eredményesen is. Ez azonban csak május 10-én fog
eldőlni.

– Az MDF a Fidesz – MPP mellett kíván-e más politikai
párttal szövetségre lépni sikeres választási szereplés
esetén?


A Fidesszel köttetett egy megállapodás, mely
egyúttal koalíciós együttműködés is, ez egy természetes
kapcsolat. Abban az esetben, ha ez a két párt kormányképes
arányt ér el, magyarul 50 százalékot és plusz egy főt,
akkor kormányt tud alakítani. Abban az esetben, ha nem, akkor
– ez most az egyéni véleményem – az ellenzéki pártokat,
beleértve az FKGP-t is – attól függően, hogy mi lesz a
választási arány és eredmény –, természetesen be kell
vonni egy koalíciós tárgyalásba. Most tudni kell: a
koalíció az nem szerelmi házasság, hanem a parlamenti
eredmények következménye. Az ellenzéki pártok azt a
felelőtlenséget nem követhetik el, hogy azért nem tudnak
kormányt alakítani, mert egymással viaskodnak. Így az
eredménytől függően egy szűkebb vagy egy szélesebb
koalícióra kerülhet sor, amelyben természetesen a két
jelenleg kormányzó pártot, az MSZP-t és az SZDSZ-t nem lehet
figyelembe venni.

– Hogyan értékeli lassan két év távlatából az MDF
pártszakadását? Megbánták-e a szakadást?


– Minden ilyen szakadás, pártalakítás árt annak a
pártnak, amelyikből kilépnek. A lehangoló az, hogy
általában egy ilyen párt illúziókkal indul, és amikor
szembesül a valósággal, akkor nem lehet boldog. Minden olyan
párt, amely az MDF-ből kiszakadt, és részt vesz a
választási küzdelemben, hátrányosan hat az MDF esélyeire.

– Milyen eredményeket vár a választásoktól? Hogyan fog
szerepelni a Fidesz és az MDF együtt?


– Ugye a magyar választási rendszer azért bonyolult, mert ha
most azt mondom, hogy ennyi és ennyi százalék születik
10-én, azzal nem mondtam semmit. Abban viszont biztos vagyok,
hogy a MSZP az egyéni körzetekben – mind az első, mind a
második fordulóban – meg sem közelíti azt az eredményt,
amelyet 1994-ben elért. Akkor a 176 körzetben 140 valamennyi
egyéni győzelmet aratott. Most a második forduló nagyon sok
mindent el fog dönteni. Az az érzésem, hogy a jelenlegi
ellenzék esélyei nemcsak jobbak az 1994-es évinél, hanem úgy
tűnik, jobbak az MSZP-nél, ha kölcsönös visszalépéssel
erősítik egymást.

– Folytak-e vagy folynak-e olyan megbeszélések az
ellenzék oldalán, hogy ki kinek a javára lép vissza?


– Úgy hiszem, hogy az az ellenzéki párt, amely nem
támogatja viszszalépéssel is az erősebb ellenzéki pártot a
jelenlegi kormánypárt jelöltjével szemben a második
fordulóban, az politikailag tisztességtelen, ha tetszik áruló
párt.

– Mi a véleménye a MIÉP szerepléséről? Elég sok
helyen sikerült egyéni jelöltet, ennek folytán területi
listát is állítaniuk.


– A MIÉP kampánya – legalábbis néhány egyéni jelölt
ismeretében – olyan, amilyen a MIÉP-től elvárható,
pontosabban, ami a MIÉP-től várható volt. Erős részvétel
jellemzi a választásokban, de kérdés, hogy mindebből a
szavazatokban mennyi fog megjelenni. Tipikusan olyan párt a
MIÉP, amelyiknél ez nagyon nehezen mérhető. Gondolok a
százezres nagygyűléseire, amely azonban nem azonos feltétlen
a szavazóikkal. Szóval bizonytalan vagyok.

– Nem gondolja, hogy az ellenzéket, illetve az egész
jobboldalt lejáratja a MIÉP a kampányával?


– Hát kérdezem én: akkor Thürmer lejáratja az egész
baloldalt? Én úgy hiszem, hogy a MIÉP önmagában jelenik meg;
a kampánya olyan, amilyen, de ez nem rontja a Fidesz vagy az MDF
helyzetét, esélyeit.

– Jelenleg az országban viszonylag társadalmi béke van,
ebből az egyedüli kilógó párt a MIÉP.


– Én ezt ennyire egyértelműen nem érzékelem, de ez
adódhat abból is, hogy alapjában véve az MDF kampányára
figyelek.

Olvasson tovább: