Kereső toggle

Ki nevet a végén?

Hogyan változott a világvezetők megítélése a világjárvány alatt?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Általánosan elismert ténnyé vált a kijelentés, hogy a világ már nem lesz ugyanaz a koronavírus-járvány után. A gazdaság és az egészségügy mellett a politikai vezetők is komoly próba előtt állnak. Eddig igen eltérően változott a világvezetők népszerűsége a járvány kitörése óta.

Donald Trump elnökké választása – és az elmúlt években több, jobboldali-konzervatív vezető hatalomra kerülése – óta belátható, nem mindig lehet hinni a különböző népszerűségi mutatóknak, közvélemény-kutatásoknak, melyek nemegyszer politikai befolyás torzító hatása alatt állnak. Más kapaszkodónk azonban egyelőre nincs, úgyhogy érdemes több forrásból tájékozódni és kellő szkepticizmussal kezelni az adatokat.

Az amerikai elnök népszerűsége megválasztása után lassú ereszkedésbe kezdett, mely mélypontját 2017 végén érte el. Ezután emelkedésbe csapott át, főleg amint gazdaságélénkítő döntései elkezdtek beérni, melyek rég nem látott foglalkoztatási rátát, exportot és növekedést eredményeztek. 2018 végére az emelkedés lelassult, és azóta kisebb-nagyobb változásokkal 45 százalék körül mozog. Érdekes módon ezen a koronavírus-járvány kitörése sem változtatott sokat. Március 11-e után (mikor a WHO világjárványként hirdette ki a COVID-19 vírus terjedését) körülbelül 3 százalékkal nőtt az elnök támogatottsága.

Azt viszont többen is jelezték, hogy az elmúlt évtizedek jelentős eseményei (Pearl Harbor megtámadása 1941-ben, az iráni túszválság 1979-ben, az ikertornyok leomlása és Irak inváziója) után az amerikai elnökök népszerűsége hirtelen az egekbe szökött, majd körülbelül 2 hónap alatt visszasüllyedt az eredeti szintre, vagy még az alá is. Ehhez képest Trump megítélése megosztottabbnak tűnik, de korai még messzemenő következtetéseket levonni. Ami jelenleg még sok fejfájást okoz az amerikaiaknak, hogy sikerül-e konszolidálni a helyzetet a választásokig, és a megszokott menetrend szerint elkezdheti-e munkáját 2021 elején a következő elnök, aki a jelenlegi állás szerint Trump vagy Joe Biden lesz.

Izraelben nagy nehezen megszületett az egységkormányról szóló megállapodás a Likud és Gantzék között, ám a koronavírus egy komoly politikai válság közepén tört be az országba. A miniszterelnök Netanjahu lesz, az ellenzék vezetője pedig Jair Lapid. A járványt viszonylag sikerült kordában tartani, bár az egymillió lakosra jutó hivatalos fertőzésszám (ami csak töredéke a valódinak) átlag feletti, a halálozások száma átlag alatt van, ami a gyors és hatékony kórházi ellátásnak köszönhető. Bár Netanjahu továbbra is az egyik legmegosztóbb politikus az országban, megvan a kellő társadalmi támogatottsága következő ciklusához.

Az iráni helyzetről továbbra sem lehet teljesen biztos információkat tudni, tekintve hogy a vezetés komoly cenzúra alatt tartja a sajtót, de már a hivatalos adatok sem biztatóak: már majdnem 6 ezer halottat tartanak számon. A kormány népszerűségéről sem lehet hiteles információkat közölni, a gazdaságot mindenesetre igen megrengette a járvány, ráadásul Kína is visszanyeste kereskedelmi kapcsolatait az országgal.

Dél-Koreában hamar bevezették a korlátozó intézkedéseket, és aki csak kicsit is rosszul érzi magát, kérheti hogy vizsgálják meg, ami a rengeteg tesztállomás miatt gyorsan el is végezhető. Oly mértékben szűrik az embereket, hogy már egyes intézkedéseken enyhítettek is. A legnagyobb gyülekezetek már újra kinyithattak, de természetesen a kétméteres távolságot továbbra is betartják.

Az országban április 15-én tartottak választásokat, melyen a demokraták 1960 óta egy pártnál sem látott eredményt értek el (300-ból 163 mandátumot) míg a konzervatívok szintén 1960 óta a legrosszabbul teljesítettek (103 hellyel). A választások alatt az embereknek egyméteres távolságot kellett tartani, maszkot kellett viselni és minden szavazónak adtak kézfertőtlenítőt és megmérték a testhőmérsékletét.

Brazíliában Jair Bolsonaro helyzete nem tűnik fényesnek. Rövid emelkedés után zuhanni kezdett a népszerűsége, melyen nem segített a rémhír, hogy elkapta a vírust. Közelmúltbeli kijelentései is balul sültek el, mikor a lakosságot nyugtatva sokak szerint bagatellizálta a problémákat, és nem az elvárt komolysággal állt hozzá a járványhoz. Tovább rontott a helyzetén, hogy kormányának igazságügyminisztere pénteken bejelentette lemondását, mivel szerinte nem valósultak meg azok az intézkedések (főleg a bűnözés és korrupció ellen) melyekre ígéretet tettek, és ezzel ő nem tudott tovább azonosulni. Bolsonaro népszerűségi rátája a vírus elterjedése óta egyes mérések szerint 10 százalékot is zuhant, amiből maximum 4-5 százalékot sikerült visszanyernie.

A brazil elnök mellett Japánban Abe Sinzó megítélése fordult negatív irányba áprilisban. A szükséges intézkedések kései és lassú bevezetése miatt népszerűsége 50-ről 40 százalékra esett. Az erősen urbanizált országban (a lakosság több mint 90 százaléka sűrűn lakott városban él) még komolyabb veszélyt jelenthet a ragály – a hivatalos fertőzések száma már több mint 13 ezer. Az már csak hab volt a tortán, amikor az emberek tudomására jutott, hogy Abe felesége akkor tartott cseresznyevirágzás-partit, miután már bevezették a kijárási tilalmat.

Más számottevő országvezetők azonban kifejezetten jól teljesítenek. A Morning Consult mérései szerint Emmanuel Macron 8, Merkel 12, Boris Johnson 14, Justin Trudeau 18, Scott Morrison pedig 21 százalékkal lett népszerűbb.

Franciaországban betiltották a tömegrendezvényeket, köztük a fesztiválokat is július közepéig – ebbe beletartozik a neves cannes-i filmfesztivál is. Macronnak kifejezetten jól jött a krízishelyzet, ugyanis megválasztása óta ereszkedőben volt népszerűsége. Hasonlóképp pozitívan reagált a német nép a már visszavonulását tervező Angela Merkel intézkedéseire.

Boris Johnson rendkívül megosztó, de tagadhatatlanul sikeres politikusnak számít. Annak ellenére, hogy nagyon későn kezdték bevezetni a korlátozó intézkedéseket – felhagyva az eredeti tervvel, a nyájimmunitás minél gyorsabb elérésével – valamint, hogy ő maga is megfertőződött, a britek egyre nagyobb arányban támogatják. A kormányfő már be is jelentette: meggyógyult és hétfőn újból munkába áll.

Justin Trudeau – akit már nem egyszer bíráltak amiatt, hogy inkább viselkedik celebként mint felelősségteljes miniszterelnökként – ugyancsak egyfajta mentőövként foghatja föl a krízist. Macronhoz hasonlóan nem álltak már jól a számai, rezgett a léc újraválasztása alatt. Arra azonban többen rámutattak, hogy bár a válságban gyakran megnő a vezetők támogatottsága, nem jellemző hogy ez hosszú távon kitart, sőt legtöbbször nem is választják újra őket, ha a dolgok visszatérnek rendes kerékvágásukba. Azt mindenképp meg kell jegyeznünk, hogy a kanadai miniszterelnök viszonylag gyorsan meghozta a fontos döntéseket a vírus visszaszorítása érdekében, amelyek nélkül az egyébként sem túl fényes adatok (46 ezer fertőzött) még súlyosabbak is lehettek volna.

Ausztráliában az emberek egyik krízishelyzetből esnek a másikba. Az év eleji erdőtüzekkel bátran küzdő ausztrálok ugyanakkor kifejezetten jól kezelték az új kihívást: jelenleg 7 ezer alatt van a fertőzöttek száma, amiben a viszonylag alacsony népsűrűség is segíthetett. Scott Morrison kormányfő társadalmi megítélése a pénzügyi világválságban miniszterelnök Kevin Rudd-éhoz hasonlítható, akinek ugyancsak megugrott a népszerűsége 2008-2009-ben.

A közölt adatok mellett érdemes azért a helyén kezelni a különböző mérések adatait, melyek sokszor ellent is mondanak egymásnak, viszont hasznos eszközként is szolgálhatnak a társadalmi hangulat vizsgálatához. A politikai vezetők világjárvány alatti szereplése minden bizonnyal hosszú távon befolyásolja pályafutásukat, és mivel a közelmúlt kulcsszereplőiről beszélünk, egyáltalán nem mindegy, meddig lesznek még a porondon.

 

Olvasson tovább: