Kereső toggle

Nem jut nyugvópontra az izraeli–lengyel viszony

Vita a nemzeti emlékezetről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Úgy tűnik, sehogy sem akar enyhülni az Izrael és Lengyelország között kialakult feszültség, aminek egyik fő eleme a holokausztvita, azon belül is a lengyelek szerepvállalása a vészkorszakban. Mivel nem kapott szót, a lengyel elnök nem megy el a jeruzsálemi Auschwitz megemlékezésre.

Nagyjából két éve kezdődött Izrael és Lengyelország virágzó diplomáciai kapcsolatának berozsdásodása. Lengyelország köztisztviselői Izrael szerint többször megkérdőjelezhető tartalmú nyilatkozatot tettek államuk holokausztban betöltött szerepéről, és különösen az verte ki a biztosítékot, hogy 2018-ban a lengyel parlament törvényi szinten bűncselekménnyé nyilvánította azt, ha valaki lengyel-náci kollaborációról beszél. Izrael érthető módon aggódva figyelte, hogy az az állam, amelynek zsidóságát a legnagyobb mértékben irtották ki (a helyi lakosság nem kis hozzájárulásával), igyekszik retorikájában elsősorban a náci megszállást hibáztatni a tragédiáért.

Lengyel oldalról ugyanakkor azon haragudtak meg teljes joggal, hogy amikor a holokausztvita már-már rendeződni látszott, a fenti törvényt is kellőképpen semlegesítették, és már kibontakozni látszott a Visegrádi Négyek jeruzsálemi találkozója, Izrael ideiglenes külügyminisztere, Israel Katz azt találta mondani, hogy „a lengyelek az anyatejjel szívták magukba az antiszemitizmust.” A megjegyzés (amelynek indítéka az volt, hogy Katz maga is holokauszttúlélők leszármazottja és kifejezte, hogy nem felejti el mennyi lengyel kollaborált a nácikkal) óriási diplomáciai kárral járt: a lengyelek Katz rasszizmusára hivatkozva visszamondták részvételüket a találkozóról, így végül az egész kezdeményezés meghiúsult.

Pedig a január 23-ai nemzetközi találkozón, amelyen a 75 éve történt holokauszt eseményeire emlékeznek, 45 államfő képviselteti majd magát Jeruzsálemben, azonban pont a lengyel vezető tagadta meg a részvételt, holott a megemlékezés alapjául szolgáló haláltábor az ő államterületéhez tartozik. Andrzej Duda joggal vetette a jeruzsálemi vezetés szemére: „Hogyan lehetséges, hogy Németországnak, Oroszországnak és Franciaországnak – akiknek kormányai annak idején zsidókat küldtek koncentrációs táborokba – az elnökei felszólalhatnak, de Lengyelország elnöke nem?” A magyar kormány úgy tűnik e kérdésben északi szövetségesének pártját fogja, hiszen Orbán Viktor sem a jeruzsálemi, hanem az auschwitzi megemlékezésen vesz csak részt. (Ugyanakkor Áder János köztársasági elnök a jeruzsálemi találkozón képviseli az országot.)

A The Jerusalem Post is felhívja a figyelmet arra, hogy a lengyel államfő aggályai megalapozottak, hiszen a francia kormányzat 80 ezer zsidót küldött a németek által működtetett ipari méretű halálgyárba, miközben Oroszországban is kormányzati pogromok sokasága nyomorgatta a helyi zsidóságot.

Bár nyilvánvalóan sok lengyel kollaborált a zsidókat gyilkoló megszállókkal, a lengyel kormányzat alapvetően ellenállt a náci elnyomásnak, ennek is köszönhető az az elképesztő pusztítás, amit az országnak el kellett szenvednie. Ezenkívül az állam relatíve sok (nagyjából 3500) háborús bűnöst ítélt halálra a háború után a zsidóság elleni kegyetlenségek miatt, és a holokauszt-emlékezethez is nagyban hozzájárultak többek között a koncentrációs táborok helyszínén kialakított kiállításokkal.

Mivel azonban a két ország közötti feszültség úgy tűnik, nem enyhült, ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Jeruzsálem úgy döntött, nem ad szót a lengyel államfőnek a legnagyobb haláltábor felszabadításának 75. évfordulóján tartandó megemlékezésen. Másrészt egyes híresztelések szerint Netanjahu Putyin felé való közeledése állhat a háttérben. Putyin az elmúlt időben többször hangot adott annak, hogy a lengyelek világháborús szerepvállalása csöppet sem olyan heroikus, mint ahogy azt ők láttatni kívánják, és hivatkozott arra, hogy a lengyel ellenállás is rengeteg zsidóval végzett. Azt is kiemelték, hogy Lengyelország akkori berlini nagykövete, Józef Lipski maximális támogatását fejezte ki Hitler antiszemitizmusa felé.

Bár ezen vádaknak kétségtelenül van igazságtartalma, pont a világháborút kirobbantó Molotov-Ribbentrop paktumban résztvevő Oroszország szájából igen cinikusan hatnak. Ahogy az is, hogy pontosan a megemlékezés egyik Putyin-párti szervezője állítólag a fenti okok miatt ellenezte a lengyel szerepvállalást, és a jeruzsálemi vezetés emiatt inkább az oroszoknak kedvezett, akik maguk sem feddhetetlenek a népirtás terén (akár korábbi időkre, akár a mostani szíriai polgárháborúban való közreműködésére gondolunk).

Elemzők, többek között a The Jerusalem Postban publikáló Shmuley Boteach rabbi szerint is a két ország nagyobb ügyek mentén juthatna nyugvópontra. Lengyelország például makacsul kitartott Izrael mellett abban, hogy Irán tekintetében a trumpi irányvonalat támogatta. Bár a két ország közötti vita tekintetében mindkét fél követett el hibákat, és mindkét fél mondott rendkívüli állításokat, talán Irán megfékezése nagyobb célként lebeghet mindkét ország vezetője előtt. Tekintve, hogy az ajatollah rezsimje még a náciknál is nyíltabb népirtó retorikát folytat, múltbéli viták mentén nem érdemes összekülönbözni, különösen egy esetleges jövőbeli világégés fenyegetettségében.

Olvasson tovább: