Kereső toggle

Erdogan mer nagyot álmodni

De Oroszország lehet a Közel-Kelet nagy nyertese

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A szíriai török offenzíva felveti A kérdést, hogy a kurdok kiűzését követhetik-e újabb katonai lépések az Erdogan által megálmodott neo-oszmán birodalom megteremtése érdekében.

 

Recep Tayyip Erdogan török elnök már régóta hangoztatja, hogy az Oszmán Birodalom megszűnése után létrejött modern Törökország határait a nagyhatalmak túl szűkre szabták az 1923-as lausanne-i konferencián. Mint azt a Foreign Policy amerikai geostratégiai folyóirat felidézte,

Erdogan szerint Ankarának „felelősséget kell vállalnia a határain kívül élő török kisebbségekért”, és korrigálnia kell „a történelmi igazságtalanságok nyomán létrejött határokat”.

Hivatalosan természetesen nincs szó újabb neooszmán hódításokról, de a török televízióban és nacionalista honlapokon bemutatott térképváltozatokon a képzeletbeli Nagy-Törökország kontúrja hasonlít a mai államra – csak éppen minden irányban egy kicsit nagyobb. Északra és nyugatra Görögországból csípne egy európai határsávot és néhány égei-tengeri szigetet; keletre Grúzia, Örményország és Irak rovására terjeszkedne; dél felé pedig Szíriából kebelezne be egy széles zónát.

Ez utóbbi területi revízió iránya egybeesik a most megindított török katonai offenzívában elfoglalt zónával. Kérdés, hogy mi a terve Erdogannak ezzel a területtel, ami egyáltalán nem kicsi: 1000 kilométer hosszú határszakasz mentén nyomultak be a török erők mintegy 30-35 kilométernyi mélységben. Ez az egyharmad magyarországnyi terület most török fennhatóság alá került. A magyar közelmúltból ismerjük az „ideiglenesen hazánkban tartózkodó” csapatok fogalmát, ami természetesen a tartós megszállásra alkotott eufémizmus volt.

„Nehezen elképzelhető, hogy működőképes lenne az a nyilvánosan hangoztatott terv, hogy a most elfoglalt zónában városok sorát hoznák létre a Törökországból visszatelepíteni kívánt szír háborús menekültek számára – véli Tarik Demirkan, a Türkinfo hírportál főszerkesztője.

– A pesszimista vélemények szerint ez egy halva született terv, ami nem fog működni. Puszta területre, ahol nincsenek városok, sem infrastruktúra, persze lehet nullából táborokat építeni, de ezek hosszú távon nem lesznek életképesek. A 4 millió törökországi menekültet nem lehet ilyen egyszerűen, egy tollvonással áttelepíteni, hiszen ezek az emberek az elmúlt 8-10 év alatt több hullámban érkeztek Törökországba, ott élnek, ott nőttek fel, ott dolgoznak. Köztük a becslések szerint legalább egymillió menekült 20 éven aluli, ők aligha fognak visszatérni. Természetesen a tervet kurd részről is ellenzik, hiszen ezen a területen hagyományosan ők éltek, a népesség etnikai összetételét tekintve a lakosság többsége kurd. Ők úgy vélik, hogy a törökök azért akarnak szír menekülteket telepíteni erre a területre, hogy ezzel megváltoztassák a térség demográfiai összetételét. Ankara szerint olyan sávot lehetne létrehozni, ahol nem kurdok élnek, hanem elsősorban arabok, ez viszont a kurdok etnikai arányszámát csökkentené az össznépességen belül. A kurdok szerint ennek az ankarai tervnek hosszú távú célja a területi változtatásra irányul.”

Új erőviszonyok a Közel-Keleten

A török szakértő a Heti Hetek című rádióműsorban lapunk munkatársainak elmondta, hogy ezen a mintegy 35 négyzetkilométeres, hatalmas területen Törökország nehezen tudná hosszú távon megőrizni a pozícióját. „A török hadsereg alakulatai az Eufrátesz és a Tigris közötti sávban állomásoznak, de más határszakaszt jelenleg nem vontak be az offenzívába. Ugyanakkor a török hadsereggel szövetségben működő szíriai ellenzéki haderő segíti a török előrenyomulást. Ezek egyébként szedett-vedett csapatok, a becslések szerint nyolc-tízezer emberből állnak, nem tekinthetők reguláris hadseregnek – mondta Demirkan. – A török hadsereg mellett a térségben megjelent a szír hadsereg is, akiket orosz katonai tanácsadók kísérnek. Ők is bevonultak több kurd városba. Törökország a kurdokkal vállalja a konfliktust, de nyilvánvalóan nem szeretne összeütközésbe kerülni Oroszországgal, ezért leállt a szír hadsereg által ellenőrzés alá vont városok előtt. Emellett egy kissé délebbre, az olajvárosok környékén továbbra is ott vannak az amerikaiak, akik Trump elnök legutóbbi bejelentése szerint nem is fognak kivonulni Szíriából. Ami a terület hosszabb távú sorsát illeti, a török álláspont szerint a 30 kilométeres zónát semlegesíteni kell, a kurd fegyvereseknek vissza kell vonni azokat a nehézfegyvereiket, amelyeket az amerikaiaktól kaptak az elmúlt évek során. Ezen a semleges területen török és amerikai katonák közösen járőröznének. Elvileg itt alakulnának a tervezett menekülttáborok.”

Bár Donald Trump elnök bejelentése szerint egyedül az Egyesült Államoknak köszönhetően jött létre – tartósnak remélt – tűzszünet a törökök és a kurdok között, Tarik Demirkan úgy véli, hogy a konfliktusnak nem Amerika a nyertese. „Oroszország tulajdonképpen a szemünk előtt válik világhatalommá. Évtizedeken keresztül elvesztette a pozícióit, de most a szíriai, pontosabban a közel-keleti konfliktus révén, ezt sikeresen meglovagolva válik világhatalommá. Az Egyesült Államok politikájával szemben Moszkva nagyon átgondolt, hosszú távú stratégiai lépésekkel nemcsak a szíriai helyzetet rendezi, hanem a Törökországgal való kapcsolatát is, amely szintén jól taktikázott: nem szakadt el a NATO-tól, viszont szinte független és önálló döntéssorozatokkal rendelkező regionális hatalommá vált, nem fél konfliktusba kerülni az Egyesült Államokkal. Tehát ebben a helyzetben Törökországot is a nyertesek közé sorolnám. Ezzel szemben az Egyesült Államok kivonul, és így véleményem szerint a jelenlegi közel-keleti helyzet egyik legnagyobb vesztese lett. A másik nagy vesztes egyértelműen az Európai Unió, amely teljesen súlytalanná vált. Nincs beavatkozási lehetősége semmilyen tekintetben, viszont a menekültkérdés miatt nagyon sok a vesztenivalója. Ez a két világhatalom a szemünk láttára kiszorul a Közel-Keletről, és helyette más játékosok veszik át ezt a szerepet.”

Retorzió a kurd képviselők ellen

A Türkinfo főszerkesztője azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy a török diplomáciai sikereknek nagyon komoly ára lehet. „Az elsősorban katonai kérdés, hogy az ankarai kormány kiszorítja a szíriai kurdokat, és a területükön létrehozhat egy biztonsági zónát. Ez azonban nem változtat a Törökországon belül élő kurdokkal való konfliktuson. Egy nagyon jelentős kurd kisebbségről beszélünk, amely Törökország délkeleti részén számos településen képviselteti magát helyi, önkormányzati szinten, sőt a támogatásukkal bejutott a török parlamentbe a Népek Demokratikus Pártja, amely kurd erőkre támaszkodik, és más városok török népességének egy része is támogatja őket. Nagyon öntudatos kurd népesség él Törökországban, amelynek az érdekeit, kéréseit vagy hangulatát Ankara nem veszi figyelembe. A török kormánynak mindenekelőtt a saját kurd állampolgáraival kellene rendezni a viszonyát megnyugtatóan és hosszú távon. A szíriai lépés is akkor lehet sikeres, ha az országon belül stabilitás van. Sajnos most nem úgy tűnik, hogy ezt Ankara fontos lépésnek tekintené. Nem olyan régen voltak Törökországban önkormányzati választások, néhány hónap alatt 12 városban belügyminiszteri rendelettel leváltották a kurd párt nyertes képviselőit és polgármestereit, a helyükre pedig állami alkalmazottakat jelöltek ki. Ezeknek a  lépéseknek súlyos következményei lehetnek, és nyilvánvalóan nem segítik elő Ankara és a kurd népesség viszonyának a javulását.”

Olvasson tovább: