Kereső toggle

Betsy a porteknőből

Elizabeth Warren: a szélsőbalos progresszív

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Két előválogató vita és programjavaslatai ismertetése után Elizabeth Warren második helyre jött fel Joe Biden mögé a demokrata elnökválasztási versenyben. Érdemes tehát megnézni, ki és mit képvisel a gazdasági machinátorból lett szenátor.

Annak ellenére, hogy már mélyen benne volt a politikában, Elizabeth Warren 2012-ben a nagyközönség számára ismeretlenként nyerte meg a massachusettsi szenátori posztot. A 43 millió dolláros kampánykasszája állami szinten történelmi rekordnak számít, republikánus ellenfelét pedig magabiztosan győzte le az országosan katasztrofális demokrata eredményeket hozó választási évben. A Kongresszusban Warren hamar a párt progresszív szárnyának meghatározó alakja lett.

Kitörés a porteknőből

Elizabeth Ann Herring – a családban csak Betsy – az Oklahoma City melletti Normanben született 1949-ben. 12 éves volt, amikor apja szívrohamot kapott, és nem tudta többé ellátni addigi munkáját. Az autójukat elvette a bank, mert nem tudták fizetni a részleteket, Betsy pedig az egyik nagynéni éttermében kezdett pincérkedni. Feszesen ütemezett kampányrendezvényein az elnökaspiráns pontosan öt percet szentel annak a történetnek, amikor egyik reggel anyja sírva vette fel egyetlen ünneplő ruháját, hogy állást vállaljon, és ne veszítsék el a házukat is. Saját szavaival: „a porteknő (az 1930-as években szárazságai miatti porviharok által érintett terület) utáni Oklahomában nőttem fel, a középosztály alsó végén”.

A 16 éves Betsy előtt azonban szélesre tárult a lehetőségek kapuja: az oklahomai állami vitaverseny győzteseként ösztöndíjat kapott a George Washington Egyetemre. Tanárnak készült, de 19 évesen otthagyta a rangos intézményt, és igent mondott középiskolai szerelmének, Jim Warrennek. A jogi diplomát két kisgyermekemellett szerezte meg, majd nagynevű jogi egyetemeken (Texas, Houston, Pennsylvania, Harvard) kapott katedrát. Mindez kalandként vonzotta, Jim viszont azt szerette volna, ha teljes energiájával a családra koncentrál.

A házasság 1978-ban válással végződött. Elizabeth büszkén szokta mesélni, hogy két évvel később ő kérte meg kollégája, jelenlegi férje, Bruce Mann kezét.

Professzorként Warren a csődjogi szabályozás vezető szaktekintélyévé vált. Gyerekkori élményei mellett ezek az évek járultak hozzá a nagyvállalatokkal szembeni, populista színezetű elméleteihez, melyek szerint a nagyvállalatok „trükkökkel és csapdákkal” tönkreteszik az átlagcsaládok életét.

A válság hullámán a szenátusba

A 2008-as gazdasági válság fordulópontot hozott Warren karrierjében. Amikor a Kongresszus októberben megszavazta a pénzügyi mentőcsomagot (Troubled Asset Relief Program: TARP), a demokraták ragaszkodtak egy kétpárti felügyelőbizottság létrehozásához, és ennek ő lett az elnöke.

Warren 2010 szeptemberében másik feladatra nyergelt át: a Consumer Financial Protection Bureau (Fogyasztói Pénzügyi Védelmi Hivatal) megalapításánál bábáskodott, melyben Obama elnök különleges tanácsadóvá nevezte ki. A CFPB amolyan bürokratikus torzszülött: névlegesen egy független szerv egy másik állítólagos független ügynökségen (Federal Reserve) belül, tehát teljesen elszámoltathatatlan, döntéshozatalát sem az elnök, sem a Kongresszus nem felügyeli, és a Federal Reserve büdzséjéből gazdálkodik. Warren kinevezésében – aki később ezt a pozíciót használta ugródeszkának a szenátorválasztási kampányához – sokan a CFPB túlpolitizáltságának bizonyítékát látták.

A szenátusi választási kampánya elindítása előtt 2011-ben Warren egy rendezvényen beszédet mondott a progresszív gazdaságfelfogás védelmében. Az interneten azonnal elterjedt egyik részletben azt bizonygatja, hogy a magánvállalkozások sikere a kormány által biztosított befektetésekre és infrastruktúrára, vagyis a társadalom többi része által fizetett szolgáltatásokra támaszkodik.

Warren szenátorként is befolyással bírt a gazdasági-pénzügyi szférára. Többek között 2013-ban fúrta meg az Obama elnök által a Fed vezetésére kiszemelt jelöltet, és elérte, hogy az általa favorizált személy üljön a nem kis befolyást jelentő székbe.

Indiántánc a hatalomért

A 2008-as válságot meglovagolva, Warren több befolyásos gazdasági pozíciót is kapott, ahonnan aztán a szenátori székig küzdötte magát.

Antonin Scalia 2016-os halála után Elizabeth Warren neve is felmerült mint lehetséges utód a megüresedett legfelsőbb bírósági székbe.

Mások szívesen látták volna ennél is prominensebb pozícióban. Már a 2016-os elnökválasztáson is buzdították, hogy induljon, de a szenátor nem vállalta Hillary Clintonnal egy versenyben a megmérettetést. Bár többször hangot adott annak, hogy Bernie Sandersnek szurkol, júniusban hivatalos bejelentést tett, hogy a volt külügyminisztert támogatja. Ezt egy kettejük közt lezajlott egyeztetés előzte meg, mely során Warren állítólag ígéretet kapott, hogy alelnökjelölt lesz. Ha ez így történt, Clinton nem állta a szavát.

A 2012-es szenátusi választás óta köztudott Warrenről, hogy a nyolcvanas évek közepétől kisebbségekhez tartozóként – cseroki indiánok leszármazottjaként – reklámozta magát. Sokan úgy gondolják, hogy ezzel az állítással Warren – kihasználva az egyetemekre nehezedő nyomást a több nem-fehér és női alkalmazott szerződtetésére –, előnyre tett szert, ugyanis a ranglistán 82. helyen szereplő Rutgers Egyetem diplomásaként másként állítólag esélye sem lett volna egy Harvard-kinevezést megcsípni.

Hogy szabaduljon ennek a botránynak a terhétől, no meg a Donald Trump által ráragasztott Pocahontas gúnynévtől, a 2020-as elnökválasztásnak úgy akart nekifutni, hogy DNS-teszttel „tisztázza magát”. A nagy hűhóval nyilvánosságra hozott eredmények viszont csak annyit bizonyítottak, hogy 6–10 generációval ezelőtt lehetett egy őshonos felmenője, de akár Peruból is származhat. Ennyi „indián vér” számtalan amerikainál kimutatható. Warren ezzel az öngóllal nemcsak internetes mémek gyártásának adott nagy lendületet, de magára haragította a bennszülött közösségeket is, és már azelőtt sikerült majdnem zátonyra kormányozni a kampányát, hogy egyáltalán elindította volna.

Balról előzné a mezőnyt

Elizabeth Warren 2019. február 8-án jelentette be indulását a massachusettsi Lawrence-ben, egy textiliparáról híres gyárvárosban. Ezzel egyből jelezte, mely szavazói csoportokat igyekszik megszólítani: a munkásosztálybeli családokat, szakszervezeti tagokat, nőket, és újonnan érkezett bevándorlókat.

A Pocahontas-ügy elcsitulása óta  Warrent tartják a demokrata mezőny „felnőtt”, vagyis legátgondoltabb programmal és legprofibb kampánnyal rendelkező versenyzőjének.

A gazdaságot érintő ötletei ehhez képest nem tudják feloldani azt az ellentmondást, hogy miközben önmagát „ízig-vérig kapitalistának” vallja, gazdasági egyenlőségért vívott harcot hirdet. (2011-ben azt nyilatkozta, ő hozta létre az antikapitalista Occupy Wall Street mozgalom intellektuális alapjait.) Warren – és a szocializmus címkéjét nyíltan viselő Bernie Sanders – a legradikálisabb irányvonalat képviseli a hozzájuk képest mérsékeltnek mondott mezőnyben.

Warren egyik hangzatos javaslata, hogy adót vetne ki az 50 millió dollárnál nagyobb vagyonnal rendelkezőkre, a „milliárdos ingyenélőkre”. Támogatja továbbá a Sanders által jegyzett Medicare for All (állami egészségbiztosítást mindenkinek) törvénytervezetet, amely teljesen megszüntetné a magánbiztosításokat. Eltörölné a diákhiteleket, és ingyenessé tenné az állami felsőoktatást.

Mindeközben a migráció terén igen liberális álláspontra helyezkedett; eltörölné a megfelelő útiokmányok nélküli bevándorlás kriminalizálását, csökkentené a fogvatartási időt, és nagyobb segélyeket nyújtana Közép-Amerika felzárkóztatására.

De nem csak gazdasági kérdésekben radikális. Tagja például az elektori kollégium megszüntetését egyre erőteljesebben követelő demokrata tábornak. Holott a „többség zsarnokságától” tartó alkotmányozók által a nagyobb és kisebb államok érdekei közötti egyensúly biztosítására létrehozott intézmény garantálni tudja, hogy a jelöltek ne kizárólag a sűrűbben lakott nagyvárosok voksaival, a vidéki területeket elhanyagolva nyerjenek választást. (Jó példa 2016, amikor Hillary Clinton megszerezte ugyan az összes szavazat többségét, de a körzetek csupán mintegy hatodában előzte Donald Trumpot, támogatottsága ugyanis főként a két partvidék urbánus területeire korlátozódott.)

Minden radikalizmusa ellenére Warren programjának van előképe: sokban hasonlít Lyndon Johnson 1960-as évekbeli Great Society (nagyszerű társadalom) nevű népjóléti csomagjára. Az összes programpont mögött az az elgondolás érhető tetten, hogy a társadalom minden problémájára a kormány minél nagyobb mértékű beavatkozása a válasz. Pedig Johnson kísérlete már bizonyította, hogy nem az.

Bár beállt Hillary 2016-os kampánya mögé, Clinton az előzetes hírek ellenére nem ajánlott alelnöki széket Warrennek.
Szocialista kecskék és juhok

Szocializmusba hajló irányelveit Warren olykor bibliai utalásokkal próbálja meg igazolni. Az egyenlő társadalmi lehetőségek mellett például Jézusnak a kecskékről és juhokról szóló példázatával kardoskodik: „…amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg”.

A politikus azonban igen ritkán nyilatkozik hitéleti kérdésekben, ami általában olyankor szokott lenni, amikor nincs is nagyon miről nyilatkozni. A metodista neveltetésű Warrenről inkább olyan lelkipásztorok nyilatkoztak, akik valamilyen formában részt vettek a család támogatásában a hölgy különböző közhivatalokért folytatott küzdelmei során. Hivatali ideje alatt megjelent könyveiben azt vallja, hogy majdnem minden vasárnap elvitte gyermekeit istentiszteletre, és karrierje elején még vasárnapi iskolában is tanított. Bibliája állítólag tele van aláhúzásokkal és igen kopott már – jelezvén, hogy sokat használta.

A konzervatív környezetben való neveltetés ellenére viszont úgy tűnik, Warren azzal próbál a jelenlegi mezőnytől elhúzni, hogy a keresztény szavazók számára is fontos kérdésekben „túllicitálja” a többieket. A terhességmegszakítás kérdésében az első előválogató vitán mindenki kijelentette, hogy nem korlátozná az eljáráshoz való hozzáférést, a massachusettsi szenátor viszont ezt megfejelte azzal, hogy szövetségi törvény szintjére emelné. Ez megszüntetné a jelenlegi status quót, melyben az államok bizonyos mértékig saját szabályozást írhatnak elő. Warren megoldása az állami forrásoknak abortusz szolgáltatásokra fordítását tiltó Hyde-módosítást is ellehetetlenítené.

Nem csupán támogatja a melegházasságot, júniusban beterjesztett egy törvényjavaslatot, hogy a melegházasság szövetségi szintű elfogadásáról szóló 2013-as legfelsőbb bírósági határozatot megelőzően házasságot kötött homoszexuális párok visszamenőlegesen adó-visszatérítést kapjanak azokból az évekből, amikor házasságuk ellenére még külön-külön kellett adóbevallást készíteniük, és nem élhettek házassági adókedvezményekkel. Az NBC News számításai szerint ez a javaslat 57 millió dollárral terhelné meg az államkasszát.

Átváltozások

Warren az ellentmondások embere. Jogászként pert nyert egy azbesztcégnek, majd fogyasztóvédelmi aktivista lett; professzorként egyetlen kurzussal 350 ezer dollárt keresett, miközben ingyenes oktatásért kampányol; „ízig-vérig” kapitalistaként központosított gazdaságot és mindenható bürokrata államot építene. Most pedig egykori republikánus szavazóból lett a 2020-as demokrata mezőny leginkább baloldalon elhelyezkedő résztvevője.

Egy volt iskolatársa azt nyilatkozta: megdöbbent, amikor évekkel később hallotta beszélni – mintha kicserélték volna. Hogy megtudjuk, sokféle álláspontjából mennyi a valódi meggyőződés, indián mondás szerint a mokaszinjaiban kellene járni és a házában lakni. Támogatói mindenesetre benne látják felcsillanni a reményt, hogy – mint a brit szocialista New Statesman fogalmaz – „megtestesíti és energizálja a demokrata párt félreérthetetlen progresszív elmozdulását”.

Olvasson tovább: