Kereső toggle

Abortuszháború a küszöbön

Választást dönthet el a törvényhozási viszály

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Több amerikai állam szigorított az abortusz szabályozásán a közelmúltban. Ennek hosszabb távú célja az lenne, hogy az államok visszakapják önrendelkezési jogukat a kérdésben. A demokrata felháborodás hamar kampánytémává avanzsálta az ügyet.

Az abortusz 1973-as legalizálása a Legfelsőbb Bíróság Roe v. Wade ügyben hozott döntése nyomán olyan mély megosztottságot hozott létre az amerikai társadalomban, amelyet jelenlegi fázisában egyesek polgárháborúhoz hasonlítanak. Az életpárti tábor soha nem adta fel a reményt az ítélet visszavonásának kiharcolására, az abortuszlobbi pedig minden eszközzel kész ennek útját állni. Ez volt a tétje a Donald Trump által a Legfelsőbb Bíróságba jelölt Brett Kavanaugh tavaly őszi kinevezésének: a konzervatív jelöltekkel szembeni kemény támadások gyakorlata egyrészt az elnökre hivatott nyomást gyakorolni, hogy eleve mérsékelt, a procedúrán könnyen átmenő bírákat válasszon, másrészt a nem ebbe a kategóriába tartozó aspiránsokat rábírni, hogy visszatáncoljanak. Bár Kavanaugh eddigi szereplése arra enged következtetni, hogy kevésbé konzervatív, mint hinni lehetett, az érkezésével a Legfelsőbb Bíróságban kialakult republikánus többség lendületet adott a magzati élet jogait védelmező mozgalomnak. (2017-ben már egy másik Trump-jelölt, Neil Gorsuch a Legfelsőbb Bíróság soraiba lépett.)

Másik részben a New York által januárban elfogadott szélsőségesen laza abortusztörvényre adott válaszul a „Piros Amerikának” (a Republikánus Párt színéről; a déli és középnyugati államokat jelenti) nevezett térségben életvédő jogi forradalom söpör végig. Michigan szenátusa betiltotta a jellemzően a második trimeszterben alkalmazott D+E módszert (az élő magzatot szó szerint feldarabolják, hogy el tudják távolítani a méhből), Georgia, Kentucky, Mississippi és Ohio pedig a szívhang megjelenése után (általában a fogantatás utáni hatodik héttől) végzendő terhességmegszakításokat.

A legnagyobb felhördülést azonban Alabama állam képviselői váltották ki, akik a fogantatástól a fejlődés egyetlen szakaszában (az anya életének veszélybe kerülésén kívül) semmilyen indokkal sem tartják elfogadhatónak a méhen belül növekvő élet kioltását. Az eljárást igénylő nőket nem büntetnék, de az azt elvégző szolgáltatók 10 évtől életfogytig tartó szabadságvesztéssel nézhetnek szembe.

Célkeresztben a Roe v. Wade

A szigorúsága miatt még republikánusok között is számos kritikusra akadt törvény (a magát elkötelezetten életpártinak valló Trump elnök is túlzónak nevezte) beterjesztője, Terri Collins elmondta, hogy szándékosan nem törekedtek „engedményekre”. Növelni akarták ugyanis az esélyét, hogy ha abortuszpárti intézmények megtámadják a jogszabályt (mint ahogy a Planned Parenthood és az Amerikai Polgárjogi Unió ezt már be is jelentette), az végül a Legfelsőbb Bíróság elé kerüljön, és a Roe v. Wade felülbírálására késztesse a testületet.

Ennek érdekében az alabamai életvédő törvényt a Roe v. Wade jogi érvelésének elevenére tapintó megközelítésben fogalmazták meg. Ez pedig annak kérdése, személynek tekinthető-e a meg nem született gyermek. A sorsdöntő 1973-as döntésben a bírák elismerték, hogy „amennyiben a személyiség fogalma megállapítást nyer, a fellebbező ügye természetesen összeomlik, mivel ebben az esetben a magzat élethez való jogát az alkotmány tizennegyedik kiegészítése garantálja”. Arra hivatkoztak, hogy sem Texas (ahol eredetileg tárgyalták az ügyet) törvényei, sem az alkotmány nem utal arra, hogy egy meg nem született gyermeket személyként kell tekinteni.

Az alabamai jogszabály épp ezért személyként határoz meg „minden embert, beleértve a méhen belül létező, még meg nem született gyermeket, fejlődésének bármely szakaszában, életképességtől függetlenül”. Vagyis, az állam jogrendszerében ezúttal határozottan benne foglaltatik, hogy a magzatot emberi lénynek tekinti, s mint ilyet, jogi védelemben kell részesíteni. A személyiség hangsúlyozására való törekvés miatt nem tettek kivételt a törvényhozók az erőszakból és vérfertőzésből származó terhességek esetében sem.

Terri Collins több nyilatkozatban aláhúzta, hogy valóban a Roe v. Wade-et vették célba. Az AL.comnak ezt azzal is kiegészítette: azért küzdenek, hogy az államok visszakapják az abortuszkérdés saját szabályozásának hatáskörét. A Roe-döntés visszavonása esetén a labda visszakerül az államok térfelére, ahol elszámoltatható képviselőkön keresztül a választók közvetlen módon szólhatnak bele az abortusz szabályozásába.

Kétszer hajszál híján

Az 1980-as évek végén úgy tűnt, meg vannak számlálva a Roe v. Wade napjai. A Reagan-kormány azon az állásponton volt, hogy a döntést vissza kell vonni, és több államban olyan szabályozás született, amely kifejezetten erre alkalmas peres eljárások generálását szolgálta. 1989-ben, a Webster v. Reproduktív Egészségügyi Szolgáltatók ügyben, amelynek középpontjában Missouri állam az életet a fogantatás pillanatától definiáló, és a meg nem született gyermekek élethez, egészséghez és jóléthez való jogát kimondó törvénye állt, a Roe-t egy szavazat mentette meg.

1991-ben a Legfelsőbb Bíróság két legliberálisabb tagja, William Brennan és Thurgood Marshall helyére George H. W. Bush jelöltjei kerültek, így végre tényleg ideálisnak tűnt a helyzet a Roe-döntés eltörlésére. Az alkalmat egy évvel később a Planned Parenthood v. Casey ügy nyújtotta. Ám annak ellenére, hogy eredetileg titkos szavazás során Anthony Kennedy bíró a Roe ellen voksolt, végül az ítéletet érvényben hagyó, kompromisszumos megoldást támogatta.

Marjorie Dannenfelser, a Susan B. Anthony List életvédő szervezet elnöke hibának nevete a Roe-döntést, és amellett érvelt, hogy épp ezért nem kellene a stare decisis (a korábban hozott döntések jogforrásként való alkalmazása) elvét figyelembe venni vele kapcsolatban. A National Review Antonin Scalia egykori bírót idézve szintén arról írt, a Legfelsőbb Bíróságnak nem lenne szabad fenntartania azt az érvet, hogy az abortusz tagállami szintű szabályozása alkotmányellenes, mivel az alaptörvény nem rendelkezik az abortuszhoz való jogról, illetve az ezzel kapcsolatos intézkedések korábbi társadalmi konszenzus szerint mindig is az államok hatáskörébe tartoztak.

De hogy az immár konzervatív többségű Legfelsőbb Bíróság valóban napirendre tűzi-e az életpárti mozgalom moby dickjének bizonyult kérdést, és ha igen, visszafordítja-e a korábbi ítéletet, egyáltalán nem biztos. Brett Kavanaugh szavazatára, aki a kinevezése előtt úgy nyilatkozott, nem áll szándékában a Roe-döntést bolygatni, nem lehet mérget venni.

A férfiakon csattant

A média, Hollywood, és vezető demokrata politikusok önmagukból kifordulva reagáltak az abortuszt szigorító szabályozáshullámra. A nők saját testük feletti önrendelkezési joga mantraszerűen tér vissza a megnyilatkozásokban – egyesek szerint nőellenes háborút hirdettek az életpártiak. A túlzás nélkül olykor hisztérikus mértéket öltő tiltakozások sokszor infantilis bosszú formáját öltik az „elnyomó patriarchális társadalmat” fenntartó férfiakkal szemben – mutat rá számos konzervatív hírforrás.

A korábban a MAGA (Make America Great Again, Donald Trump kampányszlogenje) feliratú piros baseball sapkákat a Klu-Klux-Klan fehér csuklyáihoz hasonlító Alyssa Milano hollywoodi csillag például a georgiai szívhang-törvény hírére szex sztrájkot hirdetett. De volt olyan színésznő is, aki meztelen Twitter-fotókkal akarta „büntetni” a férfitársadalmat a „teste fölötti önkény” miatt. Dar’shun Kendrick, georgiai demokrata képviselő nem talált társadalmilag hasznosabb célt, mint a férfiak „megbüntetésére” olyan törvénytervezetet készíteni, amely megköveteli a partner beleegyezését az impotencia kezelésére alkalmas gyógyszer beszerzéséhez; az apaság bizonyítását a nyolcadik hétig, hogy az illető azonnal elkezdhesse fizetni a gyerektartást. Evan Rachel Wood színésznő és más hírességek a vazektómia (az ondóvezeték elkötése) kötelezővé tételének ötletével állt elő (legalábbis a törvényt megszavazó szenátorok tekintetében).

A média szándékos ferdítésekkel „számolt be” az életpárti törvényekről, szalagcímeken hirdetve, hogy Georgiában a nőket vetélés esetén másodrendű gyilkossággal vádolhatják, és akár 30 évre, a művi terhesség megszakítást végeztetőket pedig életfogytig elzárhatják. A Los Angeles Times azzal a látszólagos ellentmondással igyekezett Kay Ivey alabamai kormányzót lejáratni, hogy miközben aláírta és méltatta állama új életvédő törvényét, támogatott hét halálos ítéletet. A lap tehát egy kalap alá vette az abortusz esetében kioltott ártatlan élet védelmét a jogszerűen megítélt halálbüntetés végrehajtásának helyeslésével (az elítéltek között akad, aki a barátja négytagú családját irtotta ki, valamint sorozatrobbantó is).

Az identitáspolitikától átitatott liberális felfogás számára botránykőnek számított, hogy – amint a mainstream média, a Huffington Posttól a Guardianig, rámutatott – 25 fehér férfi (az alabamai szenátus igennel szavazó tagjai) hozott döntést „nők rovására”. Néhányan elismerték ugyan, hogy a javaslatot egy nő terjesztette be, és az elfogadott jogszabályt egy nő írta alá, de azt például már elfelejtették megemlíteni, hogy a Roe v. Wade döntést is többségében fehér férfiak hozták. Arról nem is beszélve, hogy igen támadó stílusban, nem és bőrszín alapján listázták az alabamai szenátorokat és közöltek róluk fotókat (mintegy uszítva ellenük az olvasókat).

Úgy tűnik, az, hogy léteznek életpárti nők, nem fér bele a nők teste fölötti rendelkezés korlátozásának narratívájába. Pedig a Pew Research Center 2014-es adatai szerint az alabamai felnőtt lakosság 58 százaléka – és ennek valamivel több, mint fele nő – értett egyet az abortusz minden, vagy legtöbb esetben történő illegálisnak nyilvánításával.

A vallásszabadságról is szól

Az abortuszkérdés nem csak azért megosztó, mert az egyik fél a magzatot a női test részének, az anya tulajdonának tekinti, a másik pedig értékes életnek, „Isten szent ajándékának” (ahogy Kay Ivey is fogalmazott).

Alexandria Ocasio-Cortez New York-i demokrata képviselőnő az amerikai keresztények ellen intézett kirohanást: „A születésszabályozás korlátozásától az iskolai szexuális nevelés tiltásáig az amerikai vallási fundamentalisták mindent elkövetnek, hogy törvényen kívül helyezzenek minden olyan szexualitást, amely nem fér bele a teológiájukba.”

A 2020-as elnökválasztás demokrata éllovasai – köztük Bernie Sanders, Kamala Harris, Elizabeth Warren, Pete Buttigieg és Joe Biden – az abortuszpárti szervezetek anyagi támogatására szólítottak fel, és többen új abortuszprogramokkal turbózták fel kampányukat. És ettől fogva egyértelműen választási kérdéssé emelték az ügyet.

Cory Booker New Jersey-i szenátor a Kongresszusban fogadtatna el egy törvényt a Roe v. Wade „bebetonozására”, és megsemmisítené azt a vallásszabadságot védő Trump-rendeletet, amely felmentette a munkáltatókat a fogamzásgátlást fedő biztosítások alkalmazottaiknak való kötelező juttatása alól.

Elizabeth Warren massachusettsi szenátor hasonlóan, a Kongresszus által hozott szövetségi törvényekkel védelmezné az abortuszhoz és fogamzásgátláshoz való „hozzáférést a tagállamok jobboldali ideológusaitól”. Programja tartalmazná a Roe v. Wade-ben foglaltaknak megfelelő szövetségi szintű jogok létrehozását, a tagállamok abortuszt korlátozó törvényeit felülíró nemzeti jogszabályok elfogadását, a reproduktív társadalombiztosítást magában foglaló egészségügyi csomagot, és eltörölné a Trump-adminisztrációnak az állami családtervezési alapból abortusz szolgáltatóknak juttatott támogatás rendszerét érintő módosításait.

Egyértelmű tehát, hogy Amerikában valóságos abortuszháború van kibontakozóban, ami a konzervatív és a liberális világnézetek számos fronton való ütközését jelentené. És ha sor is kerülne a Roe v. Wade visszavonására, ez a belviszály akkor sem jutna nyugvópontra.

 

Olvasson tovább: