Kereső toggle

Kevés beszéd, sok mosoly

Benny Gantz, Netanjahu legújabb kihívója

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Pártja alig egy hónapos, de az Izraeli Védelmi Erők egykori főparancsnokát sokan már most az izraeli miniszterelnök legesélyesebb riválisának tartják. Úgy tűnik azonban, hogy a Gantz-jelenségnek egyelőre nagyobb a füstje, mint a lángja.

 

Amikor 2018 decemberében Benny Gantz belépett a politikai arénába, a főáramú média és a baloldal is felkapta a fejét. Az egykori vezérkari főnök személyében többen azt a jelöltet vélték felfedezni, aki eséllyel indul azzal a Benjamin Netanjahuval szemben, akit 2009 óta nem tudnak kiütni a miniszterelnöki „nyeregből”. Az 59 éves Gantz valóban ideális versenyzőként tűnt fel: nem túl idős és nem túl fiatal. Jó modorú, nyugodt, nem vesz részt a politikai sárdobálásban, nem beszél sokat, inkább mosolyog. Nyolc évvel ezelőtt még maga Netanjahu is nyilvánosan értékelte Gantz nyugodtságát és higgadtságát, amikor kinevezte az izraeli fegyveres erők parancsnokává. A kormányfő akkor a tábornok családjának történetéről is említést tett.

Magyar holokauszt-túlélők Izraelben

 

Gantz szülei mindketten holokauszt-túlélők voltak. Édesanyját, Malkát a magyarországi Mezőkovácsházáról deportálták a bergen-belseni koncentrációs táborba. Mindössze 28 kilogramm volt, amikor a haláltábort felszabadították. Édesapját, Náhumot Romániából deportálták. A háborút követően a nácik után a britek is letartóztatták, mert illegálisan próbált Palesztinába jutni. Nagy nehézségek árán végül sikerült eljutniuk Izrael földjére, ahol más romániai és magyar holokauszttúlélőkkel egy kis gazdálkodó közösséget alapítottak, amit Kfar Ahimnak neveztek el. Benny már itt született, 1959-ben. A térségben járt iskolába, majd 18 éves korában, ahogy minden izraeli fiatal, megkezdte szolgálatát az izraeli hadseregben. Katonai pályafutása gyorsan ívelt felfelé. 

1977-ben csatlakozott az ejtőernyősökhöz. Első küldetésén újoncként  vett részt abban a biztonsági előkészületben, ami Anwar Szadat egyiptomi elnök izraeli látogatását előzte meg. Gantz két éven belül tiszt lett, 28 éves korára pedig már alezredessé lépett elő, egy ejtőernyős zászlóaljnak parancsolt. Szolgálatának első évtizedét főként Libanonban töltötte. 1991-ben egy olyan kommandós egységet vezetett, amely 36 óráig Etiópiában, Addisz-Abebában állomásozva biztosította az úgynevezett Salamon-hadműveletet, amelynek során 14 ezer etióp zsidót repítettek át Izraelbe. De vezette többek között a légierő elitalakulatát, és a regionális Hebron Brigádot is. Az utóbbi vezetését azután kapta meg, hogy Dr. Baruch Goldstein 29 muszlim imádkozót mészárolt le a pátriárkák sírjánál. Gantz feladata volt, hogy helyreállítsa a rendet a városban, amely során a helyi izraeli telepesek és a palesztin képviselők között kellett közvetítenie. Diplomáciai lépései és kommunikációja annyira jól sikerült, hogy a hadsereg gyakran a szóvivőjeként is alkalmazta.

Gantz volt az utolsó parancsnoka annak az egységnek is, amely Libanonban az úgynevezett biztonsági zónában állomásozott abban az időben, amikor Ehud Barak; akkori miniszterelnök a kivonulás mellett döntött. Gantzra hárult az a nehéz feladat 2000 májusában, hogy a csapatokat úgy vonja ki, hogy közben a hadsereg állását is tartsa a Hezbollah terrorszervezet előretörésével szemben. Mindössze két nappal a második intifáda kitörése előtt pedig a Júdeai és Szamariai Részleg parancsnokának nevezték ki. Ezeket a megbízásokat azonban nem sikerült „hibátlanul” teljesítenie. A vezetése alatt két olyan incidens is történt Ciszjordániában, amelyekben izraeliek haltak meg – részben a Gantz alá tartozó egységek rossz koordinációja és tétlensége miatt. Többen amiatt bírálták, hogy lassan reagált egy gyorsan változó helyzetre, még pedig arra, hogy a palesztin biztonsági erők, amelyek korábban együttműködtek az izraeli hadsereggel, azok mellé a fegyveres csoportok mellé álltak, akik izraelieket lőttek. Gantz ezután északra került, majd a Katonai Hírszerzés vezetését pályázta meg, de végül mást választottak helyette. Ekkor még úgy tűnt, hogy bezárultak előtte az ajtók a vezérkari főnöki poszt felé vezető úton. 2005 és 2009 között ezért Izrael katonai attaséjaként szolgált az Egyesült Államokban. 

A hadseregből a politikába

 

A „véletlenek” úgy hozták, hogy nem maradt más alkalmas jelölt Gantzon kívül, akit a vezérkari főnök helyettesének nevezhettek volna ki, ezért végül visszahívták Washingtonból. A vezérkari főnöki kinevezésben is hasonlóan szerencséje volt: a poszt többi várományosa vagy botrány, vagy pedig valamilyen ellenségeskedés miatt kihullott, így egyedül ő maradt talpon. 2015-ig volt az izraeli hadsereg első számú vezetője, 38 éves katonai pályafutása alatt high-tech startup cégeknek, valamint nonprofit szervezeteknek is dolgozott. Végül 2018 decemberében megalapította az Izrael ereje (Hoszen Liszrael) elnevezésű pártját, amely indul az április 9-i előrehozott választásokon.  

Az, hogy katonai vezetők politikusokká avanzsálnak át, gyakran előfordul Izraelben. Sőt, többnyire előnnyel is indulnak a politikai színtéren, mert nagyobb a bizalom feléjük a társadalom részéről. Nem meglepő, hogy a Gantzot megelőző vezérkari főnökök közül tizenkilencből csak hárman voltak olyanok, akik teljesen távol maradtak a politikától. Tizenegyen bekerültek az izraeli parlamentbe, a Kneszetbe, tizen miniszterek lettek, ketten pedig egészen a miniszterelnöki székig jutottak. Egyikük az az Ehud Barak, aki Izrael történelmének eddigi legrövidebb ideig szolgáló kormányfője lett. Ennek oka sokak szerint az volt, hogy képtelen volt másokkal együtt dolgozni. Egy, a Haarec izraeli lapnak névtelenül nyilatkozó volt tábornok szerint éppen ezért nem lehet előre megmondani, hogy egy katonai vezető hogyan fog a politikában boldogulni. A hadseregben ugyanis hierarchia van, a vezetőnek megvan a tekintélye és a rendszer támogatását is élvezi. Ezzel szemben a politikában más szabályok uralkodnak, kompromisszumokat kell kötni, koalíciókat kell alakítani. Véleménye szerint Gantz fegyelmezett, nagyszerű csapatjátékosként ismert, ezért alappal reménykedhet abban, hogy a politikában is sikeres lesz.

Kérdőjelek sora

 

Politikája, irányvonala azonban továbbra sem világos. Nem egyértelmű a valláshoz való viszonya sem. Szülei Kfar Ahimban azon kevés holokauszt-túlélők közé tartoztak, akik nem voltak vallásosak. Sőt, édesapja előszeretettel hívott nem hívő családokat, hogy költözzenek a településre. Kfar Ahimban a vallásos és szekuláris zsidók harmonikusan tudtak egymás mellett élni. Édesapja például minden nap elvitte a helyi rabbit a zsinagógába, miközben ő maga csak ünnepi alkalmakon jelent meg. Beszédes az is, hogy Gantz vezérkari főnökként például kitett egy vallásos csoportot egy tiszti kiképző programból, mert azok kivonultak egy olyan katonai megemlékezésről, ahol nők is énekeltek. Viszont halogatta azoknak az új rendeleteknek a kiadását, amelyek a női katonák és parancsnokok egyenjogúságát biztosították volna. Az „új centralistának” is nevezett Gantz politikai hovatartozását is nehéz behatárolni, családtagjai közül többen a Munkáspárthoz kötődnek.  

A jelenlegi választási kampányban a kezdeti sikeres hallgatási taktika után némileg rontott Gantz helyzetén, hogy elsőként nem újságíróknak, hanem egy humoristának és egy énekesnek fejtette ki politikai álláspontját a különböző kérdésekben. Az első nyilatkozataival egyelőre egyik oldal bizalmát sem sikerült elnyernie. A Netanjahu megbuktatásán fáradozó baloldal számára egyáltalán nem biztató, hogy Gantz eddig nem bírálta a miniszterelnököt. Sőt, az ominózus interjúból az derült ki, hogy hajlandó lenne akár csatlakozni is Netanjahu kormányához egészen addig, amíg nem történik vádemelés a miniszterelnök ellen. A centralistáknak, akik változást szeretnének a politikai kultúrában, pedig az nem vonzó, hogy Netanjahuhoz hasonlóan a főáramú média helyett inkább a szórakoztatóiparral áll szóba. A jobboldalnál a gázai kivonulással kapcsolatos megjegyzései verték ki a biztosítékot. Az egykori vezérkari főnök szerint a Gázában végrehajtott egyoldalú lépést sok politikai megfontolás előzte meg, legális módon történt, és jól volt kezelve. Mint mondta: „a kivonulás tanulságait más térségekben is alkalmazni kell”. Kijelentését többen úgy értelmezték, hogy Gantz újabb kivonulást hajtana végre, holott már a gázai lépés sem javított Izrael biztonsági helyzetén. A Palesztin Hatóság is így érthette, ezért is fejezte ki elégedettségét a mondottak kapcsán. A pártvezető szóvivője próbált ugyanakkor magyarázkodni, de úgy tűnik, hogy a Gantz körüli felhajtás az interjú után apadni kezdett. Kérdés, hogy a tábornok hogyan tudja továbbra is a javára fordítani a körülötte kialakult felhajtást, illetve, hogy a pillanatnyi népszerűsége vajon manifesztálódik-e a választásokon kormányzóképes választási eredményben.

 

Olvasson tovább: