Kereső toggle

Bibi történelmet írt

Győzött a jobboldal Izraelben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Izraeli mércével is szokatlanul éles kampány, korrupciós vádak, Bibi-ellenes koalíció. A regnáló izraeli miniszterelnök zseniálisan kampányolva mindenkit meglepett.

Kedd éjjel még a Hetek rádiós választási műsorában sem volt világos teljesen, hogy az egymásnak teljesen ellentmondó exit poll adatok közül vajon melyiknek lehet igazán hinni.

Az izraeli választási rendszer sajátos jellegét figyelembe véve (ami a kis pártok indulásának kedvez) még azt is nehéz volt megjósolni, hogy a jobboldal vagy a centrista balközép alakíthat majd a napokban kormányt. Pedig a tét nem volt kicsi,Izrael vezetésváltása nem csak a tíz éve tartó Netanjahu-korszak végét jelentette volna, hanem az iráni-gázai fenyegetés, az amerikai béketerv és az átalakuló világpolitika tükrében Izrael helyzetének a teljes átrendeződését is. De Netanjahu megint meglepett mindenkit. Bár ehhez már igazán hozzászokhatnánk.

Bravúros kampányfinis

Ha van egy fő tanulsága a mostani izraeli választásnak, akkor az az, hogy Izraelben Benjamin Netanjahu és stábja ért legjobban a kampányokhoz. Sokak számára érthetetlen volt, hogy a viszonylag jó számokat hozó közvélemény-kutatások ellenére a Likud vezetője miért fújta meg a riadót, és miért küldött minden mozgatható embert a frontvonalba újabb szavazatok megszerzéséért. Később bebizonyosodott, igaza volt – a rendkívüli, utolsó másodperces mozgósítással sikerült elérnie, hogy pártja megelőzze a sokáig a felmérésekben toronymagasan vezető Kék és Fehér formációt. A mozgósítás egészen az utolsó órákig tartott, a 69 éves miniszterelnök ugyanis még a tengerpartra és a piacra is személyesen ment ki, hogy a választóhelyiségekbe invitálja az embereket.

Ennek megvolt az oka, hiszen – ahogyan a Hetek Izraelben tartózkodó újságírói is beszámoltak róla – a jó idő és a választásokra adott munkaszüneti nap miatt emberek sokasága választotta inkább a pihenést a szavazás helyett. Az utolsó pillanatok mozgósításának meg is lett az eredménye, a Likud – ha csak néhány tízezer szavazattal is – meg tudta előzni az IDF volt vezérkari főnöke, Benny Gantz által vezetett pártszövetséget.

Netanjahu nem most először van hasonlóan kiélezett helyzetben (lásd keretes cikkünket). Tudva azt, hogy most is fej fej melletti küzdelemre számíthat, Netanjahu – talán a világon az egyetlen ilyen elnökként – képes volt a választások előtti két hétben elérni azt, hogy rövid időn belül a világ két legnagyobb vezetőjével is találkozzon: Donald Trump amerikai elnökkel a Fehér Házban, valamint Vlagyimir Putyin orosz elnökkel a Kremlben. Előbbi a Golán-fennsík feletti izraeli szuverenitást ismerte el, utóbbi pedig egy rég „eltűnt” izraeli katona holttestét szolgáltatta vissza.

Történelmet írt

Benjamin Netanjahu több szempontból is rendkívülit alkotott mostani győzelmével. Egyrészt minden valószínűséggel ő lesz Izrael eddigi leghosszabban regnáló miniszterelnöke. Ugyan a választási eredmények magukért beszélnek, de mindenképpen érdemes itt is megemlíteni: Netanjahu alatt Izrael biztonságpolitikailag, diplomáciailag és gazdaságilag is elképesztő fejlődésen ment keresztül. Államférfiként Bibi felismerte, hogy a palesztinokkal történő újra és újra felmerülő béketárgyalásokhoz milyen szkepszissel és milyen határozottsággal érdemes hozzáállni. Másfelől az ország külpolitikájában sikerült egy olyan speciális környezetet megteremtenie, amiben Izrael még sosem volt. Egyszerre van egy korábbinál sokkal mélyebb baráti kapcsolata az Egyesült Államok társadalmával és adminisztrációjával, és szoros együttműködést tart fenn Oroszországgal. India vezetője barátként tekint rá, Kínával intenzív tárgyalások folynak, a brazil elnököt a Siratófalhoz is elkísérte, továbbá folyamatosan dönti a diplomáciai tabukat az arab világhoz való bátor közeledésével. A rendkívüli technológiai fejlődés szimbóluma pedig az, hogy lapzártánk utáni napon a Bereshet izraeli űrszonda a Holdon landol, és ezzel Izrael lehet a negyedik ország, amely saját járművet küld az égitestre.

A jelenlegi választásokra visszatérve, sikerült úgy lavíroznia a pártját, hogy a vezetése alatti legjobb mandátumarányt tudták elérni a megszerzett 35 képviselői hellyel. Ilyen eredményt egyik korábbi választáson sem értek el. Ráadásul ügyesen ismerte fel, hogy a júdeai és szamariai zsidó közösségek annektálásának kijelentésével, valamint nacionalista retorikájával úgy szerezhet extra szavazatokat, hogy azzal nem veszélyezteti a jobboldali tömb többségét. A jelenlegi helyzet alapján olyan stabilitásra számíthat a választások másik nagy győztesének számító ultraortodox pártokkal karöltve, ami a koalíció többi tagjának már kisebb beleszólási lehetőséget biztosíthat.

Vesztesek és kérdések

 

A választás nagy vesztesei közül mindenképp ki kell emelni a Munkapártot, ami elveszítette képviselői kétharmadát, valamint kudarcként értékelhető Naftali Bennett oktatásügyi miniszter kezdeményezése is, aki a saját pártjából kiválva (Zsidó Otthon) alakított új szekuláris pártot (Új Jobboldal). A nacionalistább hangvételt megütő miniszter úgy kalkulált, hogy kiválása által megerősítheti extra szavazók bevonzásával a jobboldali tömböt, ám Netanjahunak lett igaza: a tömb felaprításával éppen veszélybe sodorta a kormányzati esélyeket, ezt hivatott orvosolni a többi jobboldali párt szélsőjobboldallal történő szövetségbe kényszerítése a kormányfő részéről.

Ugyancsak vesztesként könyvelhető el a Kék és Fehér pártszövetség is, ami ugyan elméletben átrajzolta az izraeli belpolitikát, a gyakorlatban azonban nem. Bármennyire új pártként lett aposztrofálva Benny Gantz kezdeményezése, a koalíciós partner Jaír Lapid és a Jesh Atíd már évek óta erős párt az ellenzékben (2012 óta 10 mandátum feletti támogatottsággal bírnak). Ráadásul a középre húzó politikával sem a jobboldali tömbnek ártottak elsősorban, hanem inkább a baloldalt rendezték át úgy, hogy a Munkapártot és a kommunistákat is a szakadék szélére lökték. A párt jövője minden szempontból kérdéses, hiszen a listán szereplő jelöltek többsége a legalapvetőbb dolgokban sem ért egyet, a Kék és Fehér szinte az elejétől fogva egyfajta anti-Bibi pártként állította be magát. A választások után ez azonban vajmi kevés kohéziós erővel bír majd.

Az új felállású Netanjahu-kormány számára nemcsak a koalíció egyben tartása lesz nagy feladat, hanem az is, hogy Izrael szempontjából a lehető legjobb választ adja a hosszú idő óta nagy csinnadrattával beharangozott amerikai béketervre. A korrupciós vádak is közbeszólhatnak még a fényes jövőbe, de egy biztos, ma Izrael vezetése a magyar – izraeli és a zsidó – keresztény kapcsolatok szempontjából jó kezekben van.

 

Olvasson tovább: