Kereső toggle

Vagy reform lesz, vagy bukás

Radosław Fogiel az EU jövőjéről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A lengyel politikust Tusványoson kérdeztük arról, hogy mit szól Juncker dülöngéléséhez, az Európai Bizottság módszereihez és a közelgő európai parlamenti választásokhoz.

Bejárta az internetet a videó, amelyen Jean-Claude Juncker a legutóbbi NATO-csúcson alig bír állni a lábán. Látta a felvételt?

– Persze, láttam. (Nevet.)

S mit szól hozzá?

– Volt egy szociáldemokrata elnökünk Lengyelországban (Aleksander Kwaśniewski – a szerk.), aki hasonló nehézségekkel küzdött, mint Juncker. Egyszer megpróbált beszállni egy autó csomagtartójába. Ő azzal védekezett, hogy a Fülöp-szigeteken összeszedett egy betegséget. Juncker most hátfájásra panaszkodik. Tehát nem egyedi eset, amit a felvételeken láthattunk.

Talán az alkoholproblémáknál nagyobb gond, hogy az Európai Bizottság egyre inkább próbálja magához venni a különböző jogköröket. Ráadásul sokan úgy vélik, hogy nem is Juncker, hanem a volt kabinetfőnöke, Martin Selmayr mozgatja a háttérben a szálakat (Hetek, 2018. április 27., A brüsszeli fenevad).

– Egyre súlyosabb problémát jelent az Európai Bizottság térnyerése. A legutóbbi Európai Tanács találkozóján láthattuk ennek eklatáns példáját. Az Európai Bizottság mindössze néhány nappal a hétvégére időzített gyűlés előtt egy rendkívüli találkozót szervezett, amire ugyancsak meghívta a tagállamok kormány- és államfőit. Többen el sem mentek, mivel az Európai Tanács feladatkörébe tartozik az országok vezetőinek tanácskozása. Ez egy nyilvánvaló szándék volt arra vonatkozóan, hogy az Európai Bizottság újabb privilégiumokat harcoljon ki magának olyan területen, amire nem terjed ki a hatásköre.

Hogyan látja a közelgő európai parlamenti választásokat? Sokan szkeptikusok azzal kapcsolatban, hogy valódi változást lehetne elérni.

– Szerintem két alapvető kérdés van: az egyik, hogy mi lesz a választások eredménye. Nyilvánvaló, hogy a migrációs válság és Trump gazdaságpolitikája is kampánytéma lesz. Több országban lehet azt tapasztalni – például Olaszországban is –, hogy olyan pártok erősödnek meg, amelyek nem részei az úgynevezett politikai mainstreamnek. Kérdés, hogy az ő szereplésük mennyiben tudja majd befolyásolni a választások végső kimenetelét. A másik, talán még fontosabb kérdés, hogy mi fog történni majd a választásokat követően. Mi lesz például azokkal a tradicionális pártokkal  – például az Európai Néppárttal –, akik az elmúlt években is hatalmon voltak. Én örülnék az ECR (Európai Konzervatívok és Reformisták) frakciója megerősödésének, akik képviselik mindazokat a reformtörekvéseket, amelyekre égető szükségünk van. Ha nem sikerül megreformálnunk Európát, akkor az európai projekt sajnálatos módon el fog bukni.

Melyik csúcsjelöltet tartaná a legjobbnak, és melyiket a legrosszabbnak?

– Nyilván a mi perspektívánkból az ECR jelöltje lenne a legoptimálisabb, akit még nem neveztünk meg, mert még folynak a belső jelöltállítási folyamatok. A liberálisok és szociáldemokraták jelöltje semmiképp sem lenne szerencsés, mivel ők úgy hiszik, hogy Európának egy föderális államnak kellene lennie, ami viszont a nemzeti szuverenitásunkat fenyegeti.

Mi a helyzet az Európai Néppárt jelöltjével? Emlegetik például Michel Barnier személyét. (A Néppárt korábbi alelnöke, Brexit-ügyi főtárgyaló – a szerk.)

– Szerintem most a Néppárt válaszút előtt áll. Az egyik oldalon ott vannak azok, akik Szent Grálként tekintenek az Európai Unióra, ezért minden változtatásra irányuló törekvést fenyegetésként fognak fel. A másik oldalon viszont ott van például a Fidesz vagy épp Sebastian Kurz és a megújult pártja, akik viszont nagyon ésszerűen közelítik meg a problémákat.

Sokan EU-ellenesnek tartják az ilyen reformtörekvéseket, de a legtöbb kritikus nem kívánja elhagyni az uniót.

– Rendkívül fontos, hogy leszögezzük, a többség nem az EU ellen van. Talán egyedül Nigel Farage a kivétel, aki kifejezetten ellenzi az unió létét is, de a kritikusok zöme mindent megtesz azért, hogy az EU működőképes maradjon. Éppen ezért fogalmazzák meg a bírálataikat.

Nem áll fenn a veszély, hogy az EU-ban csalódott embertömegek miatt a részvételi arány a közelgő EP-választásokon továbbra is rendkívül alacsony marad? Ön számít bármiféle emelkedésre?

– A migránsválság olyan helyzetet teremtett, ami európai ügyeket is felszínre hozott. Még a nemzeti választások során is. Eddig az volt, hogy a szavazók csak helyi ügyekkel foglalkoztak, ezért az EP-választásra nagyon kevesen mentek el. Most viszont a legtöbb ember kezdi látni azt, hogyan születnek a döntések Brüsszelben, és hogyan kényszerít ki olyan dolgokat az Európai Bizottság, amik alapvetően befolyásolják a mindennapjaikat. Szerintem elképzelhető a részvételi arány növekedése.

Az Ifjú Európai Konzervatívok vezetőjeként hogyan látja az Önök szerepét Európa jövője alakításában? Az európai fiatalok nagy része inkább a Macron-féle Egyesült Európai Államok vízióját támogatja…

– A mi szerepünk abban áll, hogy felvessük a fontos kérdéseket és hallassuk az európai fiatalok hangját az uniós intézményekben. A szervezetünk legtöbb tagja nemzeti szinten is részt vesz a politikában, támogatják az anyapártok munkáját, ami nyilván egyezik a közös értékeinkkel. Változás akkor lesz, ha a nemzeti kormányok is felismerik, hogy mennyire fontos pillanatban vagyunk most európai szinten.

Mit tanácsolna egy átlagos konzervatív fiatalnak, hogyan tud változást elérni? Brüsszel elég messze van, sokszor nagyon kicsinek érzi magát az ember a Juncker-féle elit hatalmával szemben.

– Budapest és Varsó is messze van egymástól, ez mégsem jelent akadályt, hogy közösen küzdjünk. Fontos az aktivitás, és az, hogy megtaláljuk azokat, akik hozzánk hasonlóan gondolkoznak. Rövid idő alatt rá fogunk döbbenni, hogy a távolság ellenére is meghallják majd a hangunkat. Szóval van remény.

Névjegy

Radosław Fogiel lengyel politikus és szociológus. Az Ifjú Európai Konzervatívok elnevezésű, nemzeti ifjúsági szervezeteket tömörítő európai csoport vezetője. Jarosław Kaczyński, a Jog és Igazságosság párt elnöke mellett tanácsadóként és kabinetfőnökként dolgozik.

Az EU főbb intézményei

Az Európai Unió legfontosabb döntéshozó szervei az Európai Bizottság (EB), az Európai Tanács (ET) és az Európai Parlament (EP). Az EB az unió döntéshozó szerve, amelybe minden tagállam egy biztost delegál. Az ET-ben a tagállamok állam- és kormányfői ülnek, míg az EP-be minden 5 évben 750 képviselőt választhatnak meghatározott kvóta alapján az európai polgárok.

Olvasson tovább: