Kereső toggle

Jobbra át

Új fejezetet nyithat Kurz győzelme

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Adott egy erős fiatal vezető, aki annyira nem tudta kifogni a szelet a szélsőjobb vitorlájából, hogy nélkülük is boldoguljon. merre dől a kontinens súlypontján elhelyezkedő ország?

Sebastian Kurz fiatal kora ellenére remekül ráérzett arra, mi hiányzik az osztrák politikai palettáról. Átvéve a lendületét és népszerűségét elvesztett Osztrák Néppárt (ÖVP) vezetését, néhány hónap alatt fel tudott építeni egy olyan brandet, amellyel stabilan első helyen végzett a választásokon. Sikerének titka elsősorban karizmájában keresendő. Egy felmérés szerint a néppárti szavazók többségét Kurz személyisége győzte meg. Annak azonban, hogy a pártot egy 2006 óta nem látott sikerhez segítette, ára is volt. Magához ragadva a párt vezetését alapjaiban átszervezte a formációt. Központosította a vétó-, és végrehajtói hatásköröket, kötelező 50 százalékos női kvótát vezetett be és elérte, hogy a szavazólapokra „Sebastian Kurz listája – az új Néppárt”-ként kerüljön fel a mozgalom. Az osztrák sajtóban csak „Csodafiúnak” nevezett politikust őszintesége, szókimondó stílusa és kölyökképe miatt szeretik.

Tagadhatatlan a hasonlóság a politikai mozgalmát szintén néhány hónap alatt a semmiből győzelemre vivő Emmanuel Macron francia államfő karakterével. Kurz 24 évesen került a politikába integrációs miniszterként, három évvel később pedig már külügyminiszterként dolgozott. Sikerét külügyminiszteri évei alatt is kemény és határozott álláspontja hozta a bevándorlásról. Kampányát is erre építette, amikor szigorú fellépést vázolt az illegális migráció ellen és azt ígérte, az osztrák szociális rendszerből csak azok részesednek majd, akik valóban megérdemlik.

Az osztrákok igénye a szigorúbb migránspolitikára már a választások előtt is észlelhető volt. A szociáldemokrata kancellár távozni kényszerült, miután nem tudta kezelni rendesen a 2015-ös migrációs hullámot. Az akkori kancellárválasztáson a szélsőjobb jelöltje, Norbert Hofer alig három százalékkal maradt le a független induló mögött. Kurz ugyan sikeresen halászott el sok szavazót a nyíltan iszlám-, és bevándorlás-ellenes Osztrák Szabadságpárttól (FPÖ) a mostani szavazáson, a szélsőjobboldal így is csak hajszál híján maradt le a dobogó második helyéről és a harmadik legnagyobb pártként lesz jelen a parlamentben. Sőt, jó eséllyel a kormányban is.

A Néppárt ugyanis a többségi kormányzáshoz koalíciós partnerre szorul. A tárgyalások már megkezdődtek a Szabadságpárttal, kérdés azonban, hogy Kurz terveibe illik-e egy, a radikális Szabadságpárttal alapított kormány. Egy ilyen koalíció még annál is inkább jobbra lökné az osztrák vezetést, mint ahogy azt Kurz elképzelte, de mivel az előrehozott választásokat Kurz éppen azért kezdeményezte, mert a szociáldemokrata–néppárti nagykoalíció nem tudott közös tervet kidolgozni a menekültügyben, így meglepő lenne, ha Kurz a Szabadságpárt helyett más partnert keresne.

Európa is éppen ettől fél. A brüsszeli vezetők és a mostani kancellár is arra kérte Kurzot, hogy egy Európa-barát kormányt alakítson. Az ifjú politikus ugyan valóban euroszkeptikus hangot ütött meg a határvédelem és a migrációs politika kapcsán – még Orbán Viktor kerítésépítése mellett is kiállt – mégsem tanácsos túlértékelni látszólagos „Európa-ellenességét”. Kurz a hidegháború utáni generációhoz tartozik. Az interneten nőtt fel egy globalizált világban. Fiatal, ambiciózus politikusként nem lehet érdeke kivívni Angela Merkel, Emmanuel Macron, vagy a brüsszeli vezetés haragját. A migrációs politikáján kívül nem megy szembe a mainstreammel, nem beszélve arról, hogy többször ki is nyilvánította: alapvetően hisz az Európai Unió jövőjében.

A jobbra tolódást tehát a Szabadságpárt hozhatja el, a pontos lépték pedig attól függ, mit sikerül kialkudniuk a koalíciós tárgyalások során. Brüsszelben már kongatják a harangokat. Elemzők szerint egy jobboldali kormánnyal Ausztria az euroszkeptikus, különutas kelet-európai blokkhoz zárkózhat föl. A Szabadságpárt vezetője a választások előtt egyenesen arról beszélt, hogy örülnének, ha országuk csatlakozhatna a Visegrádi Négyekhez, de legalábbis közelednének a decentralizált Európáért kampányoló csoportosuláshoz. Európai lapokban arról írnak, Ausztria könnyen „Orbanizálódhat”. Így tovább bővülne az egyébként már most sem szűk Brüsszel-szkeptikus tábor, ezzel okozva fejfájást az Uniónak. Sőt, egy visegrádi Ausztria újfajta nyomást gyakorolhat az Unió Oroszország-politikájára is. A Szabadságpárt ugyanis aktívan kampányol a Moszkva elleni szankciók felfüggesztéséért.

Ha a keleti és nyugati blokk határán helyet foglaló Ausztria belépést nyer az euroszkeptikus páholyokba, még nagyobb joggal veheti fel a régiók közötti híd szerepét. Habár a nacionalista mozgalmak megerősödése korántsem csak kelet-európai jelenség. A németországi választásokon harmadik helyen végzett, ezzel pedig történelmi sikert aratott Alternatíva Németországnak szintén bevándorlás-ellenes párt. Csehországban a választások előtt pedig egy „cseh Trump”-nak becézett milliárdos a befutó, aki Európa határainak lezárása mellett kampányol.

A jobbra tolódás egész Európában megfigyelhető. Azzal pedig, hogy a tagállamok egyre több parlamentjében foglalnak helyet a Brüsszel-kritikusok, a közélet kénytelen lesz lecserélni a „populista”, „szélsőjobboldali” és a nacionalizmust pejoratívként használó jelzőket. A liberális elitnek el kell ismernie, hogy a nemzeti identitás kérdése újra felkerült az asztalra és nem tehetik meg, hogy radikalizmusnak bélyegezve minden decentralizációra törekvő mozgalmat kizárnak a dialógusból. Erről beszél Ivan Krastev politológus is, After Europe című könyvében. Azt írja, a rendszerellenes mozgalmak felemelkedése annak köszönhető, hogy a liberális közeg nem hajlandó elismerni a bevándorlás negatív hatásait. Alexander J. Apfel brit publicista a német választások kapcsán írta azt a Ynet izraeli lap hasábjain, hogy el kell ismerni, nem minden nacionalizmus egyenlő a nácizmussal. „Engedni kell, hogy a nemzeti örökségükre büszke Európaiak szabadon beszélhessenek a tömeges bevándorlásról anélkül, hogy náciknak címkézzék őket” – üzeni a publicista a nacionalista mozgalmak miatt aggódó zsidó közösségeknek.            

Olvasson tovább: