Kereső toggle

Jupiter hanyatlása

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bajban Európa új üdvöskéje: amilyen gyorsan feltűnt Emmanuel Macron a politikai színtéren, ugyanolyan gyorsan veszít a népszerűségéből Franciaországban. Három hónap alatt 22 százalékpontot zuhant a támogatottsága. Még a rendkívül népszerűtlenül távozó elődje, François Hollande is jobban kezdett, amikor megválasztották. Macron kommunikációs stílusa és több lépése is nemtetszést váltott ki a lakosságban. Pedig az igazi megmérettetés még csak most kezdődik a fiatal vezető számára.

Hazájában és külföldön egyaránt nagy lelkesedéssel és megkönnyebbüléssel fogadták Emmanuel Macron hatalomra kerülését. Akkor még kevesen gondolták volna, hogy népszerűsége három hónap alatt ilyen drasztikus mértékben visszaesik Franciaországban. Támogatottsága augusztusban újabb mélypontot ért el: a felmérések szerint 14 százalékponttal csökkent azok aránya, akik kedvezően ítélik meg a tevékenységét. Ez azt jelenti, hogy jelenleg mindössze 40 százalék vélekedik pozitívan Macronról. A május 7-ei győzelme óta támogatóinak közel harmadát elveszítette. Ez a rekordsebességű mélyrepülés mindenképp komoly figyelmeztetés az államfő számára, akinél csak Jacques Chirac teljesített rosszabbul 1995-ben.

Macron korábban Jupiter római istent nevezte meg példaképeként arra, hogyan kívánja vezetni Franciaországot. Ez azt jelentette, hogy a mindennapos kormányzati ügyekbe nem akar belebonyolódni, ezt inkább a kabinetjére hagyja. Ritkán beszél a nyilvánossághoz, a médiától pedig szinte teljesen elzárja magát. Interjúkat se nagyon ad, az újságírókat csak akkor hívatja össze, ha azt a személyes PR-ja megköveteli, kérdésekre azonban nem hajlandó válaszolni. Stábja komoly korlátozásokat vezetett be arra vonatkozóan, hogy mely újságírók utazhatnak és találkozhatnak vele. Még a nemzeti ünnepen, a Bastille-napon (július 14.) sem tartotta meg azt a sajtókonferenciát, ami már hagyománnyá vált az országban, arra hivatkozva, hogy az elképzelései „túl összetettek” egy ilyen kérdés-felelet formátumhoz.

„Jupiteri” vezetési stílusának meg is lett az eredménye: az emberek úgy érzik, hogy teljesen elszige-telődött a valós élettől. A felméré-sekből kiderül, hogy többen autoriternek tartják a stílusát, és úgy vélik, túl sok energiát és figyelmet fordít arra, hogy mindenképpen pozitív színben tűnjön fel. Nem volt túl hízelgő a baloldali Libération újság megjegyzése sem, amely szerint az elnök „kis autoriter szeszélye” annak a jele lehet, hogy megittasodott a hatalomtól. A lap azt tanácsolta neki, hogy „ideje egy kicsit felnőnie”. 

Az ötödik köztársaság legfiatalabb vezetője nemcsak stílusával, hanem intézkedéseivel is sokakat magára haragított. Össztűz alá került a munkaügyi reformcsomagja, valamint a költségvetési és közkiadások csökkentésével kapcsolatos tervei miatt is. A tervezett megszorítások miatt számos szektorral szembekerült, amelyekkel a célja az, hogy Franciaország megfeleljen az uniós költségvetési elvárásoknak. Vitába keveredett többek között a francia fegyveres erők vezetőjével, aki a katonai kiadások csökkentését ellenezte. Pierre de Villiers tábornok végül benyújtotta lemondását azzal a nyilatkozattal, hogy „a jelenlegi körülmények között nem látja magát képesnek arra, hogy biztosítsa azt a védelmi erőt, amely véleménye szerint szükséges Franciaország és a francia emberek biztonságához”. Macron ráadásul kifejezetten arrogánsan reagált a lemondására: a Le Journal du Dimanche nevű újságnak azt mondta: „ha a katonai vezérkari főnök és az elnök nem ért egyet valamiben, akkor a vezérkari főnök távozik”.

Kettős mérce

Visszásan sült el az is, hogy az Élysée-palota fogadta Rihanna énekesnőt, és a U2 frontemberét, Bonót, akik humanitárius küldetésben jártak a francia elnöknél. Miközben Macron egy olyan adócsomagot terjesztett elő, amely a leggazdagabbaknak kedvez, és eltöröl olyan szociális juttatásokat, amelyek segítették a nehéz helyzetű diákokat és dolgozókat. Az elit iskolákban és elit szakmákban tevékenykedő Macronról ezek után nem meglepő, hogy az a kép erősödött meg az emberekben, hogy nem a nép képviselője, hanem elitista, aki kizárólag a celebekkel érzi jól magát. 

Megbotránkozást váltott ki az is, hogy kiderült, elnökségének első három hónapjában 26 ezer eurót költött smink és kozmetikai termékekre, illetve egy profi sminkes szolgáltatására, aki minden egyes nyilvános szereplésére előkészítette. Bár elődjei sem takarékoskodtak nagyon, ha külsejükről volt szó, Macron esetében az verte ki a biztosítékot, hogy mindeközben sorra jelenti be a megszorításokat. „Népforradalom” tört ki azon elképzelése miatt is, hogy feleségét hivatalos jogállással ruházza fel, ami természetesen külön fizetéssel is járt volna. Macron még a kampánya alatt ígérte, hogy tisztázza a francia elnökfeleségek helyzetét. Az amerikaival ellentétben Franciaországban nincsen hivatalos szerepköre az elnök házastársának. Irodát, stábot, és testőröket biztosítanak neki, amelyeket az Élysée- palota költségvetéséből fedeznek. Macron felvetése ellen petíciót indítottak, amelyet több mint 316 ezer ember írt alá. Az elnök emiatt visszakozott, így hivatalosan nem lett „First Lady” Brigitte Macron, csak határozott idejű megbízást kapott, és külön fizetése sem lesz. Az elnök próbálkozását azért találták némelyek felháborítónak, mert közben törvény készül arról, hogy a parlamenti képviselők ne alkalmazhassák házastársaikat, vagy családtagjaikat.

Macronnal együtt kormánya is egyre népszerűtlenebb. Szakértők szerint nagy probléma, hogy az elnök pártjának parlamenti képviselői képzésre szorulnak: háromnegyed részük semmilyen politikai tapasztalattal nem rendelkezik. A kabinet helyzetét tovább nehezíti, hogy az elnök több esetben nyilvánosan őket hibáztatta akkor, amikor olyan intézkedéseket fogadtak el, amik a közvéleménynek nem tetszettek. Beszámolók szerint egyes kormányzati tisztviselők és még a miniszterek is felháborítónak tartják, hogy Macron úgy tesz, mintha nem lenne köze a népszerűtlen lépésekhez, miközben ő maga jóváhagyta azokat. A sok bírálat mellett egyes elemzők arra hívják fel a figyelmet, hogy az elnök döntései nem érhették váratlanul az embereket, mert ezeket ígérte a kampánya során, és erre felhatalmazást is kapott azzal, hogy pártja a törvényhozási választásokon meghatározó többségre tett szert.

Új stratégia

Az Élysée-palotában most úgy tűnik, felismerték, hogy hiba van a gépezetben, és nekikezdtek a kommunikációs stratégia átalakításának. Macron láthatóan elkezdett nyitni a média felé, ami jelentős elmozdulás a kezdeti hozzáállásához képest. A Le Monde értesülései szerint az elnök azt tervezi, hogy havonta egyszer vagy kétszer közvetlenül fog a francia emberekkel érintkezni. Bár állítólag ennek csatornája nem a Facebook Live lesz, ahogy választási kampánya idején tette. Nemrég felvett egy ismert politikai újságírót is, akinek megbízatása az lesz, hogy az Élysée-palota üzeneteit tolmácsolja az emberek felé, a lehető leghatékonyabb módon. Bruno Roger-Petit mellett három új sajtóattaséval is bővült az elnök kommunikációs csapata.

Hogy a váltás mennyire segít megállítani a támogatottságának visszaesését, még nem tudni. Ellentmondásosan sikerült az az új retorika is, amellyel a közép-kelet-európai körútja során próbálkozott. Felhagyott azon elvével, miszerint belpolitikai dolgokról nem beszél a sajtó előtt az ország határain kívül. Salzburgban az osztrák kancellárral tartott közös sajtótájékoztatóján a riporterek előtt kérdezte meg Christian Kernttől, hogy mekkora a munkanélküliek aránya Ausztriában. Amikor megkapta a választ, megjegyezte, hogy közel fele annyi az állástalan Ausztriában, mint Franciaországban. Majd azzal folytatta: „a valóság az, hogy Franciaország az egyedüli olyan nagy gazdaság, amely nem tudta leküzdeni a munkanélküliséget. A problémánk az, hogy a munkaerőpiac nem működik jól.” Hasonló stílusban nyilatkozott Romániában is. Ott azt mondta, hogy „Franciaországot nem lehet megreformálni, mert olyan hely, ami utálja a reformokat.” Elemzők szerint ebből egyértelmű, hogy egy új, nyitottabb, és talán spontánabb kommunikációs stílussal próbálkozik. Ugyanakkor egyesek szerint kijelentései nem túl szerencsések. Eddy Fougier párizsi kutató úgy véli, ha valaki meg akar reformálni egy országot, vagy céget, nem azzal kezdi, hogy kijelenti, hogy azt nem lehet megváltoztatni.

Macron ambíciói ugyanakkor töretlenek. Nem sokkal később felvázolta, hogyan alapítaná újra az Európai Uniót. Véleménye szerint több típusú Európában kell gondolkodni, hogy azok az országok, amelyek haladni szeretnének, messzebbre tudjanak jutni, például a gazdasági, a védelmi, az adóügyi vagy a szociális politikájuk összehangolásában. Ezekkel kapcsolatban Párizs a németországi választásokat követően szeretne javaslatokat tenni. Addig azonban még sok víz folyik le a Szajnán, és komoly megmérettetések várnak otthon a francia elnökre. Előtte áll még a beharangozott munkatörvénykönyv reformja, amit eddig senki sem vitt véghez sikerrel. Az ellenálló mozgalom már most szerveződik: szeptemberben nemcsak az ősz, hanem a sztrájkok és demonstrációk időszaka is beköszönt Franciaországban.

Olvasson tovább: