Kereső toggle

A kétállami megoldás dilemmája

Mit üzen a Gázai övezet?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az úgynevezett kétállami megoldás, vagyis a Földközi-tenger és a Jordán folyó közötti terület független Izraelre, illetve Palesztinára osztása a történelmi tapasztalatok alapján joggal kelt kétséget a helyi lakosok körében. Egy valódi „megoldásnak” mind az izraeliek, mind a palesztinok életminőségének javulását kellene eredményezni, ez azonban elég távoli célnak tűnik. Elég, ha megnézzük, mi történt Gázában az elmúlt tizenkét évben, amióta Izrael egyoldalú engedményt téve kivonult az övezetből.

2005 nyarán Izrael lerombolta gázai telepeit, és teljesen kivonult a területről. Az irányítást a Palesztin Hatóság (PA) vette át, amely ezzel egy időben kizárólagos fennhatóságot kapott Ciszjordánia főbb városai és környékük fö-lött is. 2006-ban azonban a Hamasz terrorszervezet megnyerte a választásokat, és a parlamenti többséget vesztett Fatahhal vívott véres utcai harcok nyomán a következő évben saját kormányt alakított a Gázai övezetben. Ennek köszönhetően, tulajdonképpen eleve nem kettő, hanem három állammal kellett számolni: Izrael mellett a Mahmúd Abbász vezette, Nyugati partnak is nevezett igazgatási körzettel és a Hamasz kontrollálta Gázával.

A kétállami megoldás körül bábáskodók szerint e két utóbbinak kellene egy független palesztin állammá olvadnia a PA égisze alatt. (Az elmélet szerint Izraelt középen egy folyosó „vágná ketté”, hogy a palesztinok tudjanak közlekedni a két terület között.) De milyen jövő vár egy olyan államra, amely már a születése előtt ennyire megosztott?

Hatalmas pénzek, borzalmas életszínvonal

A PA és a Hamasz folyamatos polgárháborúban áll egymással. Egymás ellehetetlenítésére a legváltozatosabb eszközöket is bevetik, mint például a politikai foglyok megkínzása és kivégzése, bérgyilkosságok, valamint az ellenfélhez kötődő szakmai vagy jótékonysági szervezetek betiltása. A PA ezeken túl rendszeresen megtorpedózza a gázaiak életszínvonalának emelésére szánt terveket, legutóbb például egy izraeli áramhálózat és egy modern kikötő kiépítését.

A hatalmi harc az alapvető szolgáltatások zavartalan működését is hátráltatja. Gáza elektromos ellátásának nagy részét Izrael adja, ezt azonban április óta jelentősen korlátozza a Palesztin Hatóság, mert azt követeli, hogy a Hamasz is járuljon hozzá a számlák kifizetéséhez.

A Hamasz persze úgy gondolja, hogy ez a nemzetközi támogatásokat bekaszírozó PA felelőssége.

Nem véletlen, hogy sok palesztin lakos mindkét vezetéssel elégedetlen. Az áramellátás időszakos nélkülözése a Hamasz hatalomátvétele óta probléma. A gázaiak nyolcórás időközönként kaptak áramot, ami mindössze a normális hétköznapok látszatának fenntartásához volt elég. Most viszont az áramot kiszámíthatatlan időpontokban – van, hogy az éjszaka kellős közepén – összesen 2-4 órára kapcsolják vissza, ami teljesen felborítja a napi életritmust. A strandok nagy részét lezárták, mert a szennyvizet nem tudják megfelelően tisztítani, így az kezeletlenül folyik a tengerbe. A lakásokba 3-5 naponta, néhány órára jut el a tiszta víz, így fennáll a veszélye, hogy az emberek többsége fertőzött vizet fogyaszt.

Az üzletek generátorok segítségével próbálják tárolni az élelmiszereket, amik így jóval többe kerülnek. Az öntözések költségei kb. 70 százalékkal emelkedtek. És ez csak néhány példa a mindennapi nehézségekre.

Ugyanakkor a PA-nak tavaly 129 millió dollárja volt arra, hogy támogassa az izraeli börtönökben fogva tartott terroristákat, és további 175 milliója az Izrael elleni merényletekben meghalt „mártírok” családjának segélyezésére. Ennek a hatalmas pénzösszegnek mindössze 40 százalékából rendezni tudnák az izraeli áramszolgáltató felé való teljes tartozásukat. A Hamasz fő bevételi forrása a Gázába érkező árucikkekre kivetett adó, ami évi több százmillió dollárt jelent. Ebből évi százmilliót fordítanak rakéták vásárlására és gyártására, valamint az Izraelbe vezető alagutak ásására.

A bevételekből a lakosság szükségleteit szolgáló erőművet több, mint hét hónapig tudnák működtetni. Ha akarnák.

„Élhetetlen” ország garanciák nélkül

A fent említett problémákon túl a közel kétmillió lakos súlyos mindennapi megélhetési gondokkal küzd; a munkanélküliségi ráta az egekben van. Az ENSZ előrejelzése szerint a terület 2020-ra „élhetetlenné” válik. A gázai helyzetért  a nyugati közvélemény jellemzően az izraeli és egyiptomi blokádot okolja, illetve azokat a gazdasági és utazási korlátozásokat, melyek egy független palesztin állam létezésével megszűnnének. Pedig a most meglévő politikai és kulturális sajátosságok a gázai forgatókönyv ciszjordániai megismétlődését vetítik előre egy potenciális kétállami megegyezés esetén.

Ami az infrastruktúra és a gazdaság területét illeti, még ha Izrael egyszerűen át is engedné jelentős beruházások árán kiépített ciszjordániai közlekedési, telekommunikációs és energiaelosztási hálózatát az új államnak, a palesztin fél semmilyen gyakorlattal nem rendelkezik ezek irányításában és kezelésében. Jól tapasztalható Gázában, hogy a szolgáltatásokban jelentkező technikai problémák nemcsak a korlátozásokból, hanem hozzá nem értésből is adódnak. Egy új, saját valuta bevezetése szintén hatalmas kockázatot jelentene, tekintve, hogy a milliárdos nyugati segély jelentős részét nem az életszínvonal növelésére, hanem az ideológiai hadviselésre fordítják.

Óriási kérdés, hogy Izrael mellett egy újabb demokratikus országgal gyarapodna-e a Közel-Kelet a palesztin állam megalakulásával? Az elmúlt évtized azt is előrevetíti, hogy nem igazán számíthatnánk például gyakori választásokra: kezdeti megválasztásuk után sem Jasszer Arafat, sem Mahmúd Abbász, de még a Hamasz sem vette a bátorságot, hogy hatalmát újabb választáson mérettesse meg. A média és az oktatási rendszer Gázában a Hamasz, Ciszjordániában pedig a Fatah ellenőrzése alatt áll. Ennek keretében rendkívül gyakori a merényletekre és az intifádára való közvetlen felbujtás még az óvodások körében is. Az Amnesty International és más emberi jogi szervezetek többször felhívták már a figyelmet a szólásszabadság kíméletlen korlátozására is. Az ellenvéleményekkel szembeni szigorú retorziók széles skálája (börtön, verés, kínzás, tárgyalás nélküli kivégzés) vagy a lakosság megfélemlítése a hírhedt biztonsági szolgálaton keresztül sok esetben nem érte el a nemzetközi közösség ingerküszöbét.

Államalapítás után háború?

Amikor Izrael feltétel nélkül átengedte a Gázai övezetet, a térség tulajdonképpen háborús zónává alakult át. Miután a zsidók elhagyták a területet, a palesztinok nekiláttak a hátrahagyott épületek, üvegházak lerombolásának, rakéták százait kezdték el kilőni Izraelre. A provokáció három rövid, de annál pusztítóbb háborúhoz és terroristák fegyverhez jutásának korlátozását szolgáló tengeri blokád felállításához vezetett. A kritikusok szerint egy független Palesztinára még nehezebb lenne nyomást gyakorolni, az esetleges támadások ráadásul sokkal közelebbről érhetnék el például a Ben Gurion repülőteret vagy éppen Tel-Avivot. Az Izrael elleni propaganda vélhetően a palesztin állam kikiáltása esetén sem maradna el, annál is inkább, mert a zsidóság létezéshez való jogának tagadása jóval Izrael megalapítása előttre nyúlik vissza. Rá-adásul a PA még az 1967-es határokon belül sem hajlandó elismerni Izrael államát.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy Izrael ciszjordániai katonai jelenléte jelentősen visszafogja a belső konfliktusokat a – jövőbeli államuk berendezkedését illetően is – megosztott palesztinok között. Ha Izrael kivonul, ezt a szerepet valószínűleg nem lesz, aki betöltse, így a feszültségek könnyen lángra kaphatnak.

Az Associated Press hírügynökség felmérése szerint a Ciszjordániában élő palesztinok 95,5 százaléka úgy gondolja, hogy a PA korrupt, míg a gázaiak 82 százaléka ugyanezt állítja a Hamaszról. Becslések szerint annak idején Arafat közel egymilliárddal rövidítette meg a Palesztin Hatóságnak az Egyesült Államok több millió dollárjával feltöltött kasszáját – a maradékból pozíciókat és más juttatásokat adott a PA bürokráciáját alkotó híveinek. Ez a korrupt, diktatórikus berendezkedés 2004 óta sem változott sokat. A palesztin demokrácia előmozdítására áldozott mintegy 4,5 milliárd dollár nagy része Abbász hatalomra kerülése óta titkos svájci bankszámlákon landolt sajtóértesülések szerint.

A kétállami megoldás kivitelezése maga után vonná a gyakorlatban azt is, hogy a PA által követelt területen jelenleg élő majdnem egymillió zsidót ki kellene telepíteni. Ezt sokkal nehezebb lenne megoldani, mint 2005-ben, amikor a nyolcezer lakosú Gush Katif települést a katonák erőszakkal kiürítették, otthonaikat pedig lerombolták. További aggodalomra ad okot, hogy felmérések szerint a palesztinok 89 százaléka saría vallásjog alatt szeretne élni. (A már elkészített alkotmánytervezet saría által igazgatott államként definiálja a leendő Palesztinát.)

Félő, hogy az új palesztin állam olyan lenne, mint Gáza, csak nagyobb területen. Tulajdonképpen az elmúlt évtizedek terrorját, merényleteit, rakétatámadásait, korrupcióját, működésképtelenségét merevítenék állami keretek közé. Ahhoz, hogy a palesztin emberek méltóságban és jobb életkörülmények között élhessenek, nem egy önálló államra, hanem alapvető hatalmi változásokra lenne szükség.

Olvasson tovább: