Kereső toggle

„Renzi-avatar” lesz az új olasz miniszterelnök?

Gentiloni bizonyíthat

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Matteo Renzi múlt heti lemondását követően az olasz elnök Paolo Gentiloni külügyminisztert kérte fel kormányalakításra. Gentiloni hétfőn felesküdött, és bemutatta kormányának tagjait, miközben az olasz ellenzék előrehozott választást akar, és az eurózónából való kilépést sürgeti, a bankszektor válsága pedig továbbra is megoldásra vár.

Sergio Mattarella olasz elnök választása olyan személyre esett, akivel kapcsolatban senkinek nem jutott eszébe, hogy kormányozhatna: Paolo Gentiloni, a Renzi-kormány külügyminisztere kapott felkérést a kormányalakításra, miután az ellenzéki pártok vezetői nem voltak hajlandóak közös koalíciós kormányt alakítani.
Ahogy arról legutóbb beszámoltunk (Harag és frusztráció. Hetek, 2016. december 9.), Matteo Renzi olasz miniszterelnök a népszavazás során elszenvedett veresége miatt mondott le.
Az új kormánynak kiemelt helyen kell majd kezelnie a bankszektor válságát, továbbá a földrengés által sújtott térségek megsegítését és helyreállítását. Szintén Gentilonira vár az egyik legfontosabb feladat, vagyis a Monte dei Paschi di Siena bank megmentése, ugyanis elképzelhető, hogy a pénzintézetnek állami beavatkozásra lesz szüksége. Az ellenzéki pártok dühösen reagáltak Gentiloni kinevezésére: az Északi Liga bejelentette, hogy tüntetéseket fognak tartani a jövő héttől kezdődően, az Öt Csillag Mozgalom pedig „Renzi-avatarnak” nevezte Gentilonit, aki a miniszterelnök elkötelezett támogatója volt. Ráadásul mind az ellenzék körében, mind az olasz sajtóban komoly kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, vajon nem Renzi fogja-e a háttérből irányítani az új kormányt, hiszen még mindig ő a Demokrata Párt vezetője.


Eközben a választási törvény jogállásával kapcsolatban Olaszország az alkotmánybíróság január 24-én esedékes döntésére vár. Ennek jelentőségét az adja, hogy a döntés komoly változásokat hozhat a parlamenti mandátumok szétosztásában a jövőbeli választásokon. A választási törvényt – mely szerint a parlament alsóházában további „kiegészítő” mandátumokat kapnak azok a pártok, melyek a szavazatok több mint 40 százalékát elnyerik – idén júliusban szavazták meg, ám mivel a múlt héten az olaszok elutasították az alkotmányreform-javaslatot, amely többek között csökkentette volna a szenátus mandátumainak számát, a választási törvény is felülvizsgálatra szorul.
Matteo Renzi pedig akár már most elkezdheti tervezni, hogyan kerüljön vissza a hatalomba, hiszen ha Gentiloni lemond a bírósági döntést követően, akkor előrehozott választásokat fognak tartani, ahol valószínűleg Renzi is jelöltként indulna. Addig is Gentiloninak lehetősége van bizonyítani a miniszterelnöki posztra való alkalmasságát, hiszen elődjétől nagyon különbözik: nemesi családból származik, újságírói karrierjét otthagyva fordult a politika felé, megnyilatkozásai kritikusai szerint nem karizmatikusak, beszédei nem szenvedélyesek. 2006 és 2008 között a Prodi-kormány kommunikációért felelős minisztere volt, a Renzi-kormányban pedig annak ellenére töltötte be a külügyminiszteri szerepet, hogy nem rendelkezett külpolitikai vagy diplomáciai tapasztalattal.
A nemzetközi színtéren viszont nagy elismerésnek örvend, mivel sikeresen kezelt több nehéz helyzetet, és szoros munkakapcsolatban állt John Kerryvel, akivel közösen igyekeztek megerősíteni az ENSZ által támogatott líbiai kormányt, illetve stabilizálni a polgárháború sújtotta ország helyzetét. A következő hetek tehát kritikusak lehetnek a Gentiloni-kormány számára –  amennyiben azonban nem lesznek előrehozott választások, akkor a korábbi külügyminiszter egy új területen bizonyíthatja rátermettségét.

Az ötvenhetedik

Paolo Gentiloni Olaszország 57. miniszterelnöke. Egyetemistaként a baloldali Diák Mozgalom tagja volt, majd egy környezetvédő lap igazgatója lett. Később a Zöldek Szövetségének szóvivőjeként tevékenykedett, és a Római Városi Tanácsban a turizmus területéért volt felelős. 2001-től olasz parlamenti képviselő, 2006 és 2008 között a második Romano Prodi-kormány kommunikációs minisztere. A Demokrata Párt egyik alapítója. 2013-ban támogatta Matteo Renzit, Firenze akkori polgármesterét a Demokrata Párt vezetőségi választásán. 2014 és 2016 között a Renzi-kormány külügyminisztere volt.

Olvasson tovább:

  • Párizs, Moszkva és a pokol kapui

    A várakozásokkal ellentétben a héten a közel-keleti ügyekben érdemi döntést nem Párizsban, hanem Moszkvában hoztak. A 70 állam részvételével Franciaország által összehívott csúcstalálkozón az Izraelt egyoldalúan megbélyegző határozatszöveget Nagy-Britannia megvétózta, és ebben a briteket...
  • Távolmaradással, rendbontással készülnek a beiktatásra

    A 60-as években a polgárjogi küzdelem élvonalához tartozó John Lewis demokrata képviselő most azzal indított kevésbé dicsőséges mozgalmat, hogy kijelentette: nem vesz részt Donald Trump beiktatásán, mert nem tartja legitim elnöknek. Példáját több kongresszusbeli társa követte, főleg miután Trump...
  • A hatalmi harcokba merült Irán gyászolja Rafszandzsánit

    Százezrek búcsúztatták kedden Ali Akbar Hashemí Rafszandzsánit. Az utolsó pillanatig aktív korábbi iráni elnökkel egy szívroham végzett vasárnap, 83 éves korában. Holtteste fölött Ali Hámenei ajatollah mondta a búcsúimát, akivel nem voltak épp baráti viszonyban. Irán egyik legbefolyásosabb...