Kereső toggle

S-akták – Ki ismerheti a terrorgyanús személyeket?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az iszlám radikálisok neveit tartalmazó S-akták kiadását kérik az állami szervektől a francia polgármesterek, mivel tudni szeretnék, kik jelentenek veszélyt az általuk vezetett településekre. Bernard Cazeneuve belügyminiszter a múlt héten többször is nyilvánvalóvá tette: az akták tartalmát a belügyminisztérium operatív és személyiségi jogi okokból nem fogja átadni. Mindeközben Nicolas Sarkozy volt elnök ígéretet tett arra, hogy hatalomra kerülése esetén referendumot tartanak az S-aktákban szereplő legradikálisabb személyek internálásáról.

A francia politikai életet alaposan megmozgatta az S-akták ügye azt követően, hogy – többnyire jobboldali – polgármesterek azt kérték a francia hatóságoktól, ismertessék velük azoknak a településükön élő személyeknek a kilétét, akikről a hatóságok S jelzésű dossziéval rendelkeznek.

Az S-akták – az „állambiztonságra veszélyes” megjelölés rövidítése – azt követően kaptak nagy szerepet, hogy kiderült: a nizzai merényletet leszámítva az összes terrortámadás és merényletkísérlet elkövetői már a francia titkosszolgálatok látókörébe kerültek, és S megjelöléssel bíró aktát vezettek róluk. A francia sajtóban megjelent információk szerint mintegy tizenkétezer – egyes becslések szerint tizenötezer – olyan S-akta létezik, amelyet iszlám radikálisokról vezetnek. (Több ezer további olyan dosszié létezik, amelyek megjelölése szintén S, de nincs köze a dzsihádizmushoz.) Ezek között mintegy négyezer olyan személy van, akiknek a tevékenysége azonnali veszéllyel járhat, ezeket a belföldi elhárításért felelős titkosszolgálat (DGSI) állandó és közeli megfigyelés alatt tartja, hogy bármikor közbeléphessen. Közel hasonló a száma azoknak, akiknek a tevékenysége nem igényel titkosszolgálati megfigyelést, az ő esetükben csak a rendőrség, illetve a szociális segítő szervek közreműködésére van szükség. Aggasztó tendencia, hogy az S-aktával rendelkezők közel 20 százaléka kiskorú, és hasonlóan aggasztó, hogy nagyon nagy a radikalizálódó lányok száma. Érdekes módon az elmúlt évben az S megjelölésű dossziék száma dinamikus egyensúlyban van, ami azt jelenti, hogy a listáról lekerülő mintegy ezerkettőszáz személyt körülbelül ugyanennyi új megfigyelt váltotta.

Az operatív módszerek mellett a rendőrség egy gyorsszámot is működtet, amelyen a polgárok bejelenthetik, ha úgy vélik, hogy iszlám radikalizálódással találkoztak. A Le Journal du Dimanche beszámolója szerint naponta mintegy 60 hívás érkezik a megadott számra, de egy-egy merénylet után ez több százra emelkedik. A november 13-ai terrortámadást követően körülbelül 650 hívás érkezett. Az újságnak nyilatkozó rendőrök szerint a hívások 20 százaléka aggódó anyukáktól jön, akik a radikalizálódás jegyeit tapasztalták gyerekeiknél. A rendőrök beszámolója szerint ezek a szülők szívesebben látják a fiaikat francia börtönben, mint a szíriai háborúban.

A francia polgármestereket tömörítő szervezet, az AMF úgy véli, az államnak kötelessége informálni a polgármestereket legalább a legsúlyosabb esetekről. A polgármesterek érvelése szerint ez többek között azért fontos, hogy a város ne alkalmazzon olyan embereket nevelői, ifjúságvédelmi munkára, akik ezen a listán szerepelnek. Bruno Beschizza, Aulnay-sous-Bois polgármestere a Le Figarónak elmondta: megdöbbentek, amikor a rendőrség két olyan férfi után nyomozott a Charlie Hebdo elleni terrortámadás után, akiket a város ifjúsággal kapcsolatos munkaterületen alkalmazott.

Bernard Cazeneuve belügyminiszter a Le Journal du Dimanche-nak nyilatkozva elismerte, hogy megérti a polgármesterek aggodalmait, de ragaszkodott hozzá, hogy a titkosszolgálatok a neveket nem adhatják ki az önkormányzatoknak. Ennek részben az az oka, hogy az önkormányzatok nem rendelkeznek a szükséges felkészültséggel a titkosszolgálati információk hasznosítására, másrészt az S-aktákban szereplő személyek esetében csak a gyanú áll fenn, vádemelés még nem történt. Ennek megfelelően a róluk szóló információk átadása egy másik állami szerv számára törvényellenesnek számít.

Az S-akták ügyében megszólalt Nicolas Sarkozy is, aki a polgármesterek kérésénél is messzebb ment. A volt elnök – egyben egykori belügyminiszter – azt javasolta, hogy az S-aktákban szereplő személyeket vonják szorosabb megfigyelés alá, lássák el őket a házi őrizet esetében alkalmazott nyomkövető karkötőkkel, illetve szükség esetén internálják őket. Sarkozy ötlete sokakban megrökönyödést váltott ki, ám a volt elnök olyannyira ragaszkodik a javaslathoz, hogy megígérte: elnökké választása esetén referendumot szervez a kérdésről.

Ígéretdömping

Nicolas Sarkozy kampánya részeként több kérdésben ígért referendumot arra az esetre, ha elnökké választják. Több gazdasági kérdés mellett a volt elnök arról is megkérdezné a franciákat, hogy megszüntetnék-e a családegyesítésre hivatkozó állampolgársági kérelmeket. A franciaországi bevándorlás elsődleges forrása ugyanis jelenleg a családegyesítésre való hivatkozás. Sarkozy, aki elnöksége idején bevezette a szelektált bevándorlást – vagyis azokat engedték be az országba, akik olyan foglalkozással rendelkeznek, amelyre az államnak szüksége van –, ezt az elvet terjesztené ki, megszüntetve a korábbi automatikus jogalapot.

Olvasson tovább: