Kereső toggle

Messze a háború vége

Mindeki a maga harcát harcolja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szíriai kormányerők Aleppóban sikereket értek el, a keleti városrészbe szorítva vissza a lázadókat, akik az izraeli határ közelében az Iszlám Állam zászlaja alatt harcoló milíciáktól is vereségeket szenvedtek el. Az IÁ számára ugyanakkor nagy veszteséget jelent, hogy a török határ mentén minden területüket, ezzel együtt a nyugat felé nyíló útvonalakat is elvesztették, amire hétfőn kormánypárti városokban végrehajtott merényletsorozattal válaszoltak. A törökök szárazföldi offenzívája tovább bonyolította a helyzetet, és a szíriai rendezés fölött bábáskodó Egyesült Államok és Oroszország diplomáciai tárgyalásai is zsákutcába jutottak.

A polgárháború kezdete óta Aleppó keleti részét a különböző lázadó csoportok, a nyugatit pedig a kormánypárti erők tartják ellenőrzésük alatt. Idén nyáron ez utóbbiak bekerítették a várost, és elszigetelték a felkelőket, akik viszont a múlt hónapban visszaszereztek területeket. Ezeket a hétvégén a kormánycsapatoknak sikerült visszafoglalniuk: a brit emberi jogi megfigyelő csoport, az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelő Központja megerősítette, hogy Bassár el-Aszad elnök hadserege Hezbollah milicistákkal karöltve és orosz légi támogatással fennhatósága alá vonta a délen található katonai akadémiai körzetet, és elvágta a lázadók nemrégiben újralétesített utánpótlási útvonalát. Az ostrom alá került, továbbra is ellenálló városrészben 250 ezer civil rekedt. Őket nem csak az éhezés fenyegeti: aktivisták és a mentésekben részt vevő segélymunkások arról számoltak be, hogy kedden a hadsereg kötelékébe tartozó repülőgépek klórgázt dobtak le azokra a kerületekre, ahová a lázadók befészkelték magukat. Valószínűleg több tucatnyian megsérültek.
Délen, csupán néhány kilométerre Izrael határától, az Iszlám Államnak hűséget esküdött dzsihádista szervezetek közös hadműveleteket indítottak. A Channel 2 riportja szerint az IÁ egyik új videójában a hírhedt fekete zászló alatt harcoló koalíció szíriai ellenzéki állásokkal szemben nyomul előre azon a területen, ahol korábban kormánycsapatok támadták a lázadókat. Az Iszlám Állam állítólag kifejezetten törekedett arra, hogy megerősítse befolyását Izrael északi határa mentén; korábbi jelentések szerint vegyi fegyvereket is bevetett az itteni harcokban. Az említett felvétel ugyanakkor nem tartalmaz Izraelnek szánt nyílt fenyegetést; a terrorszervezetnek most valószínűleg minden figyelmét a Szírián belüli helyzetre kell összpontosítania. Az izraeli biztonsági erők mindenesetre régóta szemmel tartják az IÁ-szimpatizáns csoportok tevékenységét a Golán-fennsík túloldalán.
A török határ mentén szintén átrajzolódtak az erőviszonyok. Az Anadolu hírügynökség jelentése szerint az Ankara által légicsapásokkal és tankokkal támogatott Szabad Szíriai Hadsereg nevű ellenzéki csoport kisöpörte az Iszlám Államot az Azaz és Dzsarablusz közötti 91 kilométer hosszú sávról, elzárva annak a lehetőségét, hogy külföldi harcosok, fegyverek és utánpótlás érkezhessen a „kalifátusba”. Az Iszlám Állam hétfőn merényletek sorozatával válaszolt, melyeket a hadsereg kezén lévő területeken hajtott végre. A hat öngyilkos és egy távolról irányított robbantásban összesen legalább 48-an vesztették életüket. Az első támadás Damaszkusz egyik kifejezetten erősen őrzött, tisztek és családjaik által lakott negyedében történt. Az egyik legjelentősebb Aszad-párti településen, egy orosz haditengerészeti bázisnak helyt adó Tartúszban pedig a dzsihádisták három öngyilkos merénylőt küldtek a tengerparti nemzetközi autópálya déli ellenőrzési pontjához, majd újabb kettőt, amikor a biztonsági és mentőegységek megérkeztek.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a török támogatást élvező lázadók nemcsak az IÁ, hanem a további határmelléki területeket felszabadító kurd Népvédelmi Egységek (YPG) ellen is hadat viselnek. Törökország múlt heti szárazföldi offenzívájának sokkal inkább célja volt a kurdok területszerzésének és összefüggő, félautonóm saját régiójuk kialakításának megakadályozása, mint az IÁ kiűzése. Mivel az YPG az Egyesült Államok vezette koalíció tagja, a török intervenció fokozta a diplomáciai feszültséget a Nyugattal; Washington szerint alááshatja az elsődleges törekvést, vagyis az Iszlám Állam megsemmisítését. Emellett ismét teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy minden fél a maga háborúját vívja, többnyire összeegyeztethetetlen érdekek mentén, még az esetleges szövetségeken belül is. Recep Tayyip Erdogan meghatározó súlyú szereplővé lépett elő úgy, hogy közben az Aszad-párti Moszkva nemcsak hogy nem kifogásolta a török hadműveleteket, de tartózkodott is a lázadók elleni támadásoktól. A kurdok azt állítják, Amerika magukra hagyta őket, a többi érintett számára pedig csak egy újabb szakasz kezdődött a végeérhetetlennek tűnő etnikai, felekezeti konfliktusban.
A megoldás annál is inkább beláthatatlan távolságba került, mivel mindezzel együtt a rendezés érdekében tett diplomáciai erőfeszítések is megfeneklettek. Barack Obama és Vlagyimir Putyin a Kínában tartott G20 csúcstalálkozón egyeztetett a szíriai tűzszünet feltételeiről, de nem sikerült közös nevezőre jutniuk. A tervek szerint csökkentenék a lázadókat célzó légicsapásokat, cserébe viszont az orosz és szír erők szabad kezet kapnának a Dzsabhat Fatah al-Sam (Szíriai Hódító Front), korábbi nevén al-Nuszra Front elleni támadásokhoz (a szervezet júliusban „keresztelkedett át”, de sokan kétségbe vonják, hogy ezzel együtt az al-Kaidához kötődő szellemi köldökzsinórt is elvágta volna). „Komoly nézeteltérések vannak köztünk az oroszokkal a tekintetben, hogy kiket támogatunk, de abban is, hogy milyen folyamatra lenne szükség a béke megteremtéséhez Szíriában” – jelentette ki riporterek előtt Kínában Obama, miközben a kudarcot az Egyesült Államok és Oroszország kölcsönös „bizalomhiányával” indokolta. Az egyeztetések külügyminiszteri szinten fognak folytatódni, bár az amerikai fél jelezte, hogy feláll a tárgyalóasztaltól, ha rövid távon nem születik megállapodás.

Mértéktelen pusztítás

A felszabadított területeken szinte mindenhol tömegsírok árulkodnak az IÁ egykori jelenlétéről. Az Associated Press eddig 72 ilyen helyet dokumentált interjúk, fotók és alapos kutatómunka segítségével. A Szíriában azonosított 17 tömegsír közül az egyikben egyetlen törzs több száz tagja nyugszik, amelyet az IÁ teljesen kiirtott, amikor megszállta a régiót. Irakban jelenleg legalább 16 helyszínt túl veszélyes feltárni; a többit kötelekkel elkerítették, a szükséges anyagi forrásokra és politikai akaratra várva. Becslések szerint az áldozatok száma meghaladhatja a 15 ezret. Azonban, ahogy telik az idő, egyre nehezebb lesz a népirtás tényét bizonyítani, hiszen, mint Naomi Kikoler, a washingtoni Holokauszt Múzeum munkatársa elmondta, „gyakorlatilag semmilyen erőfeszítés nem történt az elkövetett bűnök módszeres dokumentálására”. Az AP beszámolójának megjelenése után az Egyesült Államok külügyminisztériuma közölte, hogy segítséget fog nyújtani az iraki hatóságoknak a tömegsírok vizsgálatában.
A túlélők közül sokan addig is naponta azok mellett a földkupacok mellett járnak el, melyek szeretteiket rejtik. Arkan Kasszem például a hegyek közé menekült, mikor faluját, Gurmizt lerohanták. Később könnyű fegyvereket szerezve kilenc másik férfival visszatért; azt remélték, megvédhetik az otthonaikat. Erre esélyük sem volt. Első éjszaka messziről figyelték, ahogy egy buldózer lámpáinak fényénél több tucat összekötözött kezű embert végeznek ki, majd a géppel áthajtanak a testeken. Hat napon keresztül folytatódtak a gyilkosságok. Arkan két évvel később térhetett haza. „Sok ismerősöm van ott [a tömegsírokban]. Főleg barátok és szomszédok” – mondja. „Nagyon nehéz mindennap látni ezeket”.

Olvasson tovább: