Kereső toggle

93 év - Elment az utolsó alapító atya

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kilencvenhárom éves korában kedden elhunyt Simon Peresz volt izraeli elnök, miniszterelnök, hadügyminiszter, az alapító atyák nemzedékének utolsó nagy politikusa.

Peresz Izrael egyik ikonikus politikusa volt, aki politikai karrierjét Ben Gurion protezsáltjaként kezdte a Hadügyminisztériumban, és 91 éves korában fejezte be, a csúcson. Hosszú politikai pályája küzdelmes volt, és a rendkívüli sikerek mellett számos kudarcot is át kellett élnie. Többször indult például a miniszterelnöki székért, de nem sikerült nyernie egyszer sem. Ennek ellenére átmeneti időre mégis többször volt ügyvezető miniszterelnök, legutoljára 1995-ben, Jichák Rabin meggyilkolását követően.

Peresz nagyon dörzsölt politikus volt, aki ennek megfelelően politikai pályája során sok nehézsúlyú politikussal volt rossz viszonyban: Golda Meir kimondottan utálta, Jichák Rabin csupán nem kedvelte, de tisztelte benne a nehézsúlyú vetélytársat. Rabinnal mellesleg többször kereszteződött a pályájuk: 1974 és 1977 között Peresz volt a hadügyminiszter Rabin miniszterelnöksége alatt. Ennek az időszaknak egyik csúcspontja volt, amikor a miniszterelnöknek (Rabin) és hadügyminiszternek (Peresz) döntenie kellett az Ugandába térített Air France gép túszai ügyében. Az entebbei dicsőséges akció mindkettőjük életének egyik – filmeken is ábrázolt – csúcspontja volt. Peresz 1995-ben, Rabin meggyilkolását követően lett újra hadügyminiszter és egyben ügyvezető miniszterelnök. Katonai vonalon megvalósult karrierje több szempontból is érdekes: egyrészt a Nobel-békedíj szempontjából, másrészt azért, mert szemben a legtöbb izraeli hadügyminiszterrel (például Jichák  Rabinnal) ő maga soha nem harcolt háborúban.

Mindennek ellenére legnagyobb sikerei és politikai öröksége hadi jellegű: ez pedig nem más, mint az izraeli nukleáris program és az izraeli atombomba. Peresz – aki 1923-ban született Lengyelországban, és 1932-ben érkezett Izrael területére – mindössze 29 évesen lett a Hadügyminisztérium általános igazgatója. Ebben a funkciójában vett részt azokon

a franciaországi Sévres-ben 1956-ban tartott titkos tárgyalásokon, ahol Franciaország beleegyezett, hogy nukleáris technológiát ad el Izraelnek. Az elvi megegyezés után tizenegy hónappal kötötték meg az írásos szerződést, ráadásul úgy, hogy időközben az aktuális francia kormány megbukott, így nem is állt jogában nukleáris technológia eladásáról szóló szerződést kötni. A beszámolók szerint Peresz diplomáciai készségének köszönhetően a szerződést egy nappal visszadátumozták. Peresz később mosolyogva emlékezett vissza: „Mi az a 24 óra barátok között!”  Diplomáciai érzékének és személyes kisugárzásának – na meg a nyelvtudásának – köszönhetően jó kapcsolatot ápolt az összes francia elnökkel De Gaulle tábornoktól kezdve egészen Francois Hollande-ig. Elkötelezett frankofónként a francia forradalom évfordulóját – a Bastille Napot – a francia nagykövet rezidenciáján ünnepelte. Peresznek azonban nemcsak a francia kapcsolatai voltak jók, hanem az amerikaiak is: Eisenhowertől kezdve minden amerikai elnököt ismert, különösen jó kapcsolatai voltak Bill Clintonnal és Barack Obamával, akitől megkapta a Szabadság Érdemrendet.

Olvasson tovább: