Kereső toggle

Határozott lépésekkel kezd az új Vaslady

Kormányváltás, irányváltás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hullottak a brit miniszterek fejei – a lemondott David Cameron híveinek többsége nem „élte túl” Theresa May kormány-átalakítását, az új miniszterelnök a vártnál drámaibb módon változtatott az eddigi felálláson. Legmeglepőbb húzása Boris Johnson külügyminiszteri kinevezése volt, ami jócskán kiverte a biztosítékot az európai politikai elitben. A Brexit-tárgyalások levezénylésére létrehozott tárca vezetését pedig egy veterán euroszkeptikus konzervatívra bízta. Az új kabinet egyből bele is vetette magát a munka sűrűjébe: a héten May és Johnson a nemzetközi színtéren is debütált.

Huszonnégy óra alatt 11 minisztert menesztett az új brit kormányfő – amivel a modern idők „legbrutálisabb” kormányátalakítását hajtotta végre a szigetországban. Theresa May drasztikus lépésével egyértelművé tette: szakít elődje hagyatékával, és a maga útját akarja járni.

A legnagyobb vesztesek David Cameron lojalistái voltak: elsőként a pénzügyminiszternek kellett távoznia, aki számos merész ígéretet tett a gazdaságra vonatkozóan, de ebből nagyon keveset teljesített. A helyét Philip Hammond vette át, akit precíz tisztviselőnek tartanak, ezért nem csoda, hogy megmaradt Cameron kabinetjéből, amelyben 2014 júliusától külügyminiszterként szolgált.

Nagy-Britannia második női kormányfője a legnagyobb meglepetést Hammond utódjának kinevezésével okozta. A Tory-vezetésért folyó küzdelem során hátba támadott Boris Johnson került a külügyi tárca élére, ami nem kis megrökönyödést váltott ki a határokon túl. Az európai politikai elitben némelyek kendőzetlenül adtak hangot véleményüknek – hazugnak, gyávának, vagy egyenesen viccnek nevezve London egykori polgármesterét. Jean-Marc Ayrault például a megszokott diplomáciai udvariasságot félretéve azt a kérdést tette fel, „hogy lehet az az ember hiteles tárgyalópartner, aki hazudott a britek kilépéséért folytatott kampány során?” Johnson láthatóan nem vette szívére a francia külügyminiszter megjegyzését, és kijelentette: „A június 23-ai népszavazás eredményei után elkerülhetetlen, hogy bizonyos mennyiségű vakolat leomoljon Európa hivatalainak plafonjáról.– Mint mondta: –Nem ezt az eredményt várták, és egyértelmű, hogy véleményüket őszintén és szabadon hangoztatják.”

Az őszinte megnyilvánulásokból valóban nincs hiány. Guy Verhofstadt egykori belga kormányfő, aki jelenleg a liberálisok frakciójának a feje az Európai Parlamentben, Twitteren így kommentálta Johnson kinevezését: „Nyilvánvaló, hogy az angol humornak nincsenek határai.”

A Johnsonnal szembeni ellenszenvnek az Unió intézményeiben egyébként régi gyökerei vannak: 1989 és 94 között a Daily Telegraph újságírójaként számtalan támadást intézett az Európai Bizottság akkori elnökének föderalista elképzelései ellen, és az uniós szabályozásokon gúnyolódott.

Többen azt is felemlegetik Johnsonnak, hogy nem egy világvezetőt is megsértett már, köztük Barack Obamát, Hillary Clintont és Recep Tayyip Erdogan török elnököt is. Az amerikai elnökre például azért tett nem túl diplomatikus megjegyzést, mert Obama szokatlan módon belefolyt a Brexit-kampányba. Az amerikai vezető természetesen nyíltan az EU-ban maradás mellett szólalt fel, amit Johnson úgy  kommentált, hogy Obama kenyai apjától örökölhette britellenes nézeteit.

Akadnak azonban olyanok, akik nem látják ennyire sötéten Johnsont. Izrael egykori londoni nagykövete szerint az új külügyminiszter „Izrael nagyon őszinte barátja és támogatója”.  Johnson tavaly novemberben járt Izraelben. Bizonyos palesztin csoportok azonban nem voltak hajlandóak találkozni vele, mert az Izrael elleni bojkott kampány brit támogatóit „kordbársony zakós, foghíjas, balos előadóknak” nevezte. Johnson azt is hozzátette, hogy „Izrael bojkottálásánál nem tud ostobább dolgot”. Izrael, mint mondta, az egyetlen demokrácia a térségben, az egyetlen hely, ahol véleménye szerint pluralista, nyílt társadalom létezik.

A zsidó állam egyébként Theresa May miniszterelnökségét is pozitívan fogadta. May már belügyminiszterként is jó kapcsolatokat ápolt Jeruzsálemmel, a brit–izraeli biztonsági és hírszerzési együttműködés pedig minden korábbinál mélyebb és átláthatóbb volt.

Konzervatív bennfentesek egyébként úgy vélik, azért is jó húzás Johnson külügyminiszteri megbízatása, mert showman fellépésével szerintük emelni tudja Nagy-Britannia presztízsét nemzetközi színtéren. Úgy gondolják, az egykori polgármester képes arra, hogy a nehézkes vagy kínos találkozókat is felrázza sajátos stílusával. Johnson egyébként a héten már megkezdte szereplését a nemzetközi porondon is: részt vett az uniós külügyminiszterek találkozóján Brüsszelben – igaz, késve érkezett, mert az őt szállító repülőgépnek kényszerleszállást kellett végrehajtani technikai okok miatt. Az Unió központjában Johnson azt igyekezett hangsúlyozni, hogy Nagy-Britannia uniós kilépése nem azt jelenti, hogy Európát is elhagyja, vagy hogy magára hagyja a barátait. Majd Londonban amerikai kollégáját fogadta. Bár az amerikai külügyminisztériumban is megmosolyogták kinevezésének hírét, John Kerry a brit fővárosban Johnsont méltatva igyekezett demonstrálni a két ország közötti szoros kapcsolatot. Ez a szoros kapcsolat valószínűleg azt is túl fogja élni, hogy Kerryre véletlenül rácsapták az ajtót a Downing Street 10-ben, amikor be akart lépni a kormányfő rezidenciájába, ahol Theresa May várta.

Brüsszelnek talán Johnsonnál is nagyobb fricska lehetett David Davis kinevezése, aki a Brexit levezényléséhez létrehozott tárca vezetését kapta meg. A veterán euroszkeptikus politikus meglehetősen nagy tapasztalattal rendelkezik. 1994 és 1997 között Európa-ügyi miniszterként szolgált az akkori konzervatív kormányban. Két éven át vezette a Tory Pártot, majd az ellenzéki évek alatt is különböző tisztségeket töltött be az árnyékkormányban: 2003-tól 2008-ig például árnyék-belügyminiszterként szolgált. Sokan úgy vélik, Davis kemény dió lesz az uniós tárgyalások során, aki nem fogja szem elől téveszteni a britek érdekeit.

A kormányátalakítás során hoppon maradt a Johnson miniszterelnöki indulását kigolyózó Michael Gove.

A Cameron-kabinet igazságügyi miniszterének beszámolói szerint May kerek perec megmondta, hogy ő és stábja is fontosnak tartja a lojalitást, ezért Gove-nak egyelőre nincs helye a kormányban. A miniszterelnök állítólag azt javasolta a menesztett politikusnak, hogy a hátsó sorokból bizonyítsa először lojalitását.

Az új kormány egyik legfontosabb célkitűzése a társadalmi egyenlőtlenségek enyhítése – ezt tükrözi, hogy egy Tory-kabinetben most először vannak túlsúlyban azok a miniszterek, akik nem elit oktatásban részesültek, hanem állami iskolákba jártak. A legnagyobb kihívás azonban minden bizonnyal az Európai Unióból való kilépés lesz, amire eddig még nem volt példa. Az új kormány szeretne még időt a tárgyalásokra való felkészülésre, ezért May tájékoztatta az Európai Bizottság elnökét arról, hogy nem akarják azonnal megnyomni az „exit” gombot. David Davis szerint a jövő év elején kerülhet sor arra, hogy az uniós szerződés 50. paragrafusát életbe léptessék.

Olvasson tovább: