Kereső toggle

Iowa nyertesei és vesztesei

Cruz győzött, Clinton alig

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hétfői voksolás egyik nagy meglepetése Ted Cruz magabiztos győzelme, a másik Marco Rubio hasonlóan magabiztos, alig valamivel a nagy esélyesnek tartott Donald Trump mögött megszerzett harmadik helye. Demokrata oldalon nem hozott igazán újdonságot Iowa: Clinton és Sanders nagyjából fej-fej mellett végzett. Az előbbi ugyan egy hajszálnyi előnyt meg tudott csípni, de beszédes tény, hogy az iowai demokrata párt végül hivatalosan nem jelentette be a győzelmét.

Február 1-je a republikánusoknál az élen végző Ted Cruz, a meglepetésre szorosan Trump nyomában harmadik helyre befutó Marco Rubio, a demokratáknál pedig a Hillary Clinton mögött éppen csak lemaradó Bernie Sanders nagy napja volt. Rögtön hozzátehetjük, hogy Trump második helyét korai lenne vereségként elkönyvelni, a volt külügyminiszter viszont méltán csalódott „győzelme” ellenére, tekintve, hogy sokáig komolyan sem vett ellenfele mekkora hátrányból indulva érte be.
A mindkét oldalon magas részvételi arány mellett tartott szavazásokon a republikánus mezőny háromfős élbolyra – Cruz 28, Trump 24, Rubio 23 százalékot szerzett – és a tőlük messze lemaradó sereghajtókra szakadt. Ben Carson 9 százalékkal a negyedik, Rand Paul 5 százalékkal ötödik lett, míg a pártja favoritjaként induló és az iowai kampányba a legtöbb pénzt fektető Jeb Bush 3 százalékkal hatodikként végzett.
A 2008-ban, illetve 2012-ben Iowában győzedelmeskedő Mike Huckabee és Rick Santorum mindössze 2 százalékot gyűjtött, csakúgy, mint Carly Fiorina és Chris Christie.
A demokrata Hillary Clinton csak a „célfotó alapján” győzött: 49,9 százalékot ért el Bernie Sanders 49,5 százalékával szemben. Az eredmény több körzetben olyan szoros volt, hogy az ilyenkor szokásos pénzfeldobós módszerrel döntötték el – mindegyik esetben Clinton javára.
A jelölőgyűlések sajátossága, hogy a százalékok alapján meghatározzák, kit hány küldött képviselhet a pártok nyári országos konvencióján, ahol megválasztják a két elnökjelöltet. Ennek megfelelően Cruz 8, Trump és Rubio 7-7, Carson 3, Paul 1 és Bush 1, míg Clinton 22, Sanders pedig 21 küldöttet kaphat. A gyengén szereplők közül eddig a demokrata Martin O’Malley és a republikánus Mike Huckabee jelentette be, hogy nem folytatja a küzdelmet.
A többieknél, akik esélyesek maradtak, érdemes megnézni, mi áll az eredmények mögött, és mire számíthatnak a továbbiakban. Ted Cruz nemcsak az élre tört, de mindezt a legtöbb szavazattal tette, amit republikánus jelölt valaha Iowában kapott (51 649). Sikerének egyik kulcsa a rendkívül módszeres terepmunka. Trumppal ellentétben ellátogatott mind a 99 megyébe, és rengeteg energiát fordított a személyes kapcsolatépítésre.
Cruz győzelmi beszédében is erre a kapcsolatra apellált: „Ma este a szavazók győztek; Iowa és az egész nemzet bátor konzervatívjai győztek.” A következő állomáson, New Hampshire-ben azonban más szavazóközönséggel kell szembenéznie, és ez a közeg jobban megfelelhet Donald Trumpnak.  
A milliárdos, bár szereplése alatta maradt a várakozásoknak, bebizonyította, hogy jobb- és baloldaliakat egyesítő szavazóbázisa igenis létezik, és nem marad otthon. Az eredmények nyilvánosságra kerülése után Trump nagyvonalúan gratulált Cruznak, és hozzátette: „Örülünk annak, ahogy a dolgok alakultak.” Majd a tőle megszokott hangnemben biztosította támogatóit, hogy ő fogja megszerezni az elnökjelöltséget, sőt „könnyedén lenyomjuk Bernie-t vagy Hillaryt, vagy tudom is én, kit”. Az biztos, hogy Trumpot egyáltalán nem kell még leírni, különösen, ha tanul hibáiból: nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a szervezésre, és sokak szerint egy kicsit több szerénység sem ártana neki. Úgy tűnik, az emberek például nem értékelték, hogy bojkottálta a Fox News utolsó vitáját, s az a 40 százalék, aki még hétfőn is ingadozott, végül Rubióra voksolt.
A közvélemény-kutatások kivétel nélkül azt jelezték, hogy sokan fognak az utolsó pillanatban dönteni, mégpedig Trump mellett, akinek ez masszív győzelmet fog biztosítani, ám ezeket a „függő” szavazatokat végül Rubio kaszálta be. A floridai szenátorról, akinek a republikánus elit azt mondta, hogy „még nem jött el az ideje”, sokan úgy gondolják, egy nap valóban az Egyesült Államok elnöke lesz. Ezt támasztja alá az is, hogy leggyakrabban őt célozza a demokraták negatív kampánya, vagyis valószínűleg tőle tartanak a legjobban. Maga Rubio is optimista: „Ma este megtettük az első, de nagyon fontos lépést afelé, hogy megnyerjük ezt a választást” – értékelte eredményét, majd hozzátette: „Barack Obama hét éve után nem várunk tovább, hogy visszakapjuk ezt az országot.”
A demokrata oldalon kialakult majdnem döntetlen állás azt mutatja, hogy Bernie Sanders mégiscsak lehetséges választás Hillary Clintonnal szemben. „Akkoriban [indulása bejelenté-sekor –  a szerk.] azt mondtam: Ne becsüljetek le” – nyilatkozta az NBC-nek az iowai választások után. A győzelem morális értelemben mindenképp Sandersé, hiszen Clintonnak mint korábbi first ladynek és külügyminiszternek simán maga mögé kellene utasítania egy 74 éves szocialistát, aki még csak nem is volt a demokrata párt tagja. New Hampshire-ben pedig még rosszabbra számíthat, annak ellenére, hogy 2008-ban ott győzelmet aratott. Sanders, aki a szomszédos Vermont szenátora, a felmérések szerint biztosan vezet, és az elmúlt évtizedek tapasztalata is az, hogy a környező államokból származó jelöltek elvitték a szavazatok többségét.
Az iowai eredményeket Sanders „politikai forradalomnak” nevezte. Mint mondta, „névtelenül és pénz nélkül” kezdte a kampányt, de sikerült beérnie Clintonékat – a legerősebb politikai intézményt az Egyesült Államokban. „Azt gondolom, Iowa lakossága nagyon mély üzenetet küldött most a politikai elitnek, a gazdasági elitnek és a médiának” – hangsúlyozta a szenátor.
Amit mindenképpen tudunk hétfő óta, hogy Iowa felrázta a versenyt, különösen a republikánus szavazókat. Ha ez a többi államban is így marad, egészen másra számíthatunk, mint négy éve, amikor a republikánusok otthon maradtak, és hagyták, hogy a demokrata jelölt nyerjen.

Konzervatív bázis

Iowa különleges államnak számít, ahol az evangéliumi keresztények szerepe meghatározó; ők jelentik például Ted Cruz egyik legfontosabb szavazóbázisát, mint ahogy azt a Fox News szavazás előtt készített felmérése (entrance poll) is igazolta. A republikánus gyűlésezők 62 százaléka vallotta magát evangéliumi kereszténynek, s 33 százalékuk a texasi szenátorra voksolt. Egy másik közvélemény-kutatásban az összes republikánus 56 százalékát zavarta, hogy Donald Trump korábban támogatta az abortuszt, 36 százalékukat pedig, hogy a milliárdos nem ismeri elég jól a Bibliát. Trump szavazóinak az a legfontosabb, hogy a jelölt „kimondja, ami van”; Cruzéinak a „közös értékrend” volt a szempont; és Rubiót tartották legesélyesebbnek arra, hogy „novemberben győzzön”. A demográfiai adatok alapján Trump kapta a legtöbb szavazatot a középiskolai vagy annál alacsonyabb végzettséggel rendelkezők között, míg Rubio és Cruz főként a főiskolát és posztgraduális tanulmányokat végzettek körében volt népszerű.
Sandersért rajongtak az első szavazók, a fiatalok és a liberálisok. Clintonra a 65 év felettiek és azok nagy (68) százaléka szavazott, akik a következő elnöktől Obama politikájának folytatását várják (ez a demokraták nagyjából fele). A vermonti szenátort sokkal inkább „őszinte és megbízható” jelöltnek tartják, aki „törődik az emberekkel”, Clinton pedig azokat vonzotta, akiknek a „megfelelő tapasztalat” a fontos, és többen látják úgy, hogy „győzhet novemberben”.

Iowától Washingtonig?

Iowában rendszerint tisztul a kép, de messzire látni és akár az elnökjelöltek személyét megjósolni ilyenkor még lehetetlen. Bill Clinton, id. George Bush és Ronald Reagan mind veszítettek ebben az államban, Mike Huckabee, Richard Gephardt, Tom Harkin, Bob Dole, Walter Mondale viszont a kezdeti győzelem után nem jutottak el a jelöltségig. Arra is akadt ugyanakkor már példa, hogy a „futottak még” kategóriából az iowai gyűlések valakit az élre emeljenek: Barack Obama 2008-ban olyan előnyre tett szert Hillary Clintonnal szemben, melyet végig meg tudott őrizni. Hasonló hatása volt John Kerry 2004-es elsőbbségének, igaz, neki csak a jelöltségig futotta belőle.
Iowában ráadásul nemcsak a győzelem számít, hanem a várakozáson felüli eredmény, így a második-harmadik hely gyakran ugyanolyan ígéretes. Igaz, erre is találunk ellenpéldát: Mitt Romney 2008-ban másodikként végzett, ami lehetővé tette John McCain számára, hogy a republikánus elit támogatását megszerezve kiszorítsa a versenyből.

Olvasson tovább: