Kereső toggle

Élmezőny - Körkép előválasztás előtt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hamarosan megkezdődik az amerikai elnökválasztás előválasztási szezonja; a nyitányt szokás szerint az iowai jelöltállító gyűlés és a New Hampshire-i előválasztás jelenti. Az előbbire február 1-jén, az utóbbira 9-én kerül sor. Mindkét eseményt rendkívüli figyelem övezi, mivel sokszor megbízható előrejelzést adnak arról, hogy az egyes pártokon belül ki lesz elnökjelölt. Jelentőségüket az időzítés és a médiafelhajtás annyira megnöveli, hogy statisztikai adatok szerint egy sikeres New Hampshire-i szereplés akár 27 százalékponttal megdobhatja az adott aspiráns végső eredményét.

Demokrata oldalon hárman maradtak a ringben: Hillary Clinton, Bernie Sanders és Martin O’Malley. Clinton, az egykori külügyminiszter sikeresen maga mögött hagyta a kezdeti buktatókat (mint a magán e-mail-szerverről történő levelezés és a bengázi konzulátus elleni támadás miatti felelősség kérdése). Emellett, mára elcsitultak azok a korábbi kritikus hangok, amelyek szerint nincs igazán programja azon kívül, hogy nagyon szeretne elnök lenni. Kampánycsapata szinte gyártja a javaslatokat a legkülönbözőbb témákban a fegyveres erőszaktól kezdve a felsőoktatási tandíjrendszer átalakításáig. Mindezzel ugyan Sanders elkötelezett támogatóit nem tudja átcsábítani, de a vártnál baloldalibb szemlélet hasznos lehet számára.
Clinton támogatottsága az elmúlt három hónap adatai alapján 59 százalékon áll, ami ugyan 2008 alapján, amikor hasonlóan jó kezdés után elvesztette vezető pozícióját, semmire sem garancia, de támogatóinak reményei szerint, ha Sanders jól is végez Iowában és New Hampshire-ben, Clinton gyorsan visszaszerzi előnyét Dél-Karolinában és esetleg Nevadában, majd tucatnyi más államban márciusban. A fogadóirodák szerint nemcsak a jelöltségért, hanem a Fehér Házért folyó küzdelemben is ő fog kikerülni győztesen.
Annál is inkább, mert valóban borítékolható, hogy Bernie Sanders nem fog tudni az egyelőre felfelé kúszó népszerűségéből akkora lendületet adni kampányának, hogy az élre kerüljön. A 74 éves vermonti szenátor éveken át függetlenként tevékenykedett, s ez a „kívülállóság” előnyére válhat, hiszen a választók elégedetlensége a főáramú politikusokkal régóta nem volt ilyen magas. Nem véletlen, hogy országszerte óriási lelkesedés kíséri fellépéseit, szemben Clintonéival; számokban mérve pedig 33 százalékos támogatottságot élvez. Elhamarkodott lenne tehát még leírni, akkor is, ha sem politikusok, sem elemzők között nem akad, aki komolyan esélyesnek tartaná.
Martin O’Malley, a harmadik versenyben lévő demokrata számításait – miszerint gazdasági kérdésekben Clintonhoz képest baloldali álláspontot fog képviselni – keresztülhúzta, hogy maga Clinton is ebbe az irányba mozdult el. Elképzelhetetlennek látszik, hogy aktuális 4 százalékos népszerűségi mutatóját sikerül annyira feltornásznia, hogy valódi kihívást jelentsen Hillary Clinton számára.
A republikánusok mezőnye, melyet eddig a politikai eliten kívülről érkező jelöltek versengése uralt, sokkal népesebb és széttöredezettebb. A The Washington Post szerint elképzelhető, hogy még a júliusi clevelandi nemzeti konvención sem lesz egyik, még küzdelemben maradt indulónak sem elég támogatottsága az elnökjelöltséghez.
Donald Trump saját pénzén készíttetett kampányvideóját hétfő óta sugározzák Iowában és New Hampshire-ben. A film, amelyben legmegosztóbb, ám a népszerűségét megalapozó kijelentései hangzanak el, épp arra példa, ami miatt sokan szeretik Trumpot: nemcsak kimondja, amit a kialakult médiakultúrában nem elfogadható hangoztatni, hanem ahelyett, hogy visszakozna, továbbra is vállalja ezeket a véleményeket. Ennek ellenére a jelenlegi 29 százalékos támogatottsága Iowa és New Hampshire után megcsappanhat; az előbbi államban a felmérések szerint Ted Cruz mögött áll 10 ponttal, az utóbbiban Marco Rubio és Chris Christie előzhetik meg. Dél-Karolinában ugyan kétszámjegyű előnnyel kalkulálhat, ezt azonban az első két kulcsfontosságú államban történtek még módosíthatják.
Az egyik legkonzervatívabb jelölt, Ted Cruz texasi szenátor elsősorban a Tea Party és a – főként iowai és dél-karolinai – evangéliumi keresztények favoritja. 14 százalékos támogatottsága nem a legmagasabb, a The Washington Post például mégis az első helyet jósolja neki, mivel határozottan vezet Iowában, és jó eséllyel megnyerheti az első jelöltállító gyűléseket. Pártján belül ráadásul sokan Trump vállalható konzervatív alternatíváját látják benne.
A viták során ragyogó szónoki képességeket mutató Marco Rubio sem nevezhető a hagyományos politikai berendezkedés képviselőjének. A 12 százalékos népszerűséggel rendelkező floridai szenátor  esélyeit rontja, hogy nincs világos programja, amiért többször kritizálják is. Előnye ugyanakkor, hogy (43 évével) a legfiatalabb induló, kubai bevándorlók gyermekeként pedig a spanyolajkú lakosság köréből szipkázhat el szavazatokat a demokratáktól.
Nem lenne meglepő, ha Ben Carson, annak ellenére, hogy nagyjából egy hétig Trump előtt állt, és az egyik legígéretesebb „kívülállóként” kezdte, egyetlen államban sem nyerne. A kampánystábján belüli problémákról árulkodik, hogy szilveszterkor két kulcsfontosságú tag távozott a csapatból. A nyugdíjas idegsebész ugyanakkor még nem veszítette el pártján belül a konzervatív tábor támogatását, és meglepően jó népszerűségi mutatóval bír (17 százalék), különösen a politikai elitből való, tapasztalt jelölttársaihoz képest.
Jeb Busht egy tényező tartja még versenyben: 100 millió dollár, melyet még az induláskor gyűjtött gazdag támogatóktól. Bár ezt sem sikerült jelentős támogatottságra váltania (jelenlegi mutatója 5 százalék), enélkül elvérzett volna részben a bevándorlási reform támogatása és a számos megalázó vitahelyzet miatt, amelyekben Trump több ízben „enerváltnak” nevezte. New Hampshire-ben számára véget is érhet a verseny, ha nem kerül az első három közé.
Chris Christie, Rand Paul, Carly Fiorina és John Kasich mind ígéretes kezdés után torpant meg, és most 3 százalékon áll. Christie népszerűsége a „bridgegate” néven elhíresült politikai botrány után esett vissza. New Hampshire-ben ugyanakkor nem kizárt, hogy az első három között végez, ha mégsem, rövid időn belül búcsúzni fog. Rand Paulnak, Kentucky libertariánus szenátorának, akit korábban a Time magazin a legérdekesebb politikusnak titulált, részben a tévés vitákon való gyenge szereplése és a szükséges terepmunka hiánya miatt nem sikerült a vele kapcsolatos reményeket valóra váltania. Vele ellentétben Carly Fiorina a jelölti viták sztárjának számított, aki a személyisége erejével vívott ki magának figyelmet. Sokan viszont túl mérsékeltnek és tapasztalatlannak találják, a nők egy része pedig abortuszellenes álláspontja miatt nem támogatja. Az sem számít nyomós érvnek mellette, hogy vele szemben Hillary Clinton nem játszhatná ki az „első női elnök” kártyát. John Kasich tudatosan épített föl magáról olyan képet, mely szerint kész kemény igazságokat odamondani pártjának, például a szíriai menekültek befogadásával vagy a klímaváltozással kapcsolatban.
A legalacsonyabb támogatottságot – 2, illetve 0 százalékot – Mike Huckabee volt arkansasi kormányzó és a Fox News tévécsatorna műsorvezetője, valamint Rick Santorum egykori pennsylvaniai szenátor mondhatja magáénak. Bár mindketten másodjára indulnak az elnöki posztért, és mindketten nyertek Iowában 2008-ban, illetve 2012-ben, a mostani mezőnyben nem számíthatnak hasonlóan jó kezdésre. Noha Ted Cruz szereplése bizonyíték arra, hogy a keresztény szavazók megkerülhetetlen fontosságú csoportot jelentenek, Huckabee és Santorum társadalmi konzervativizmusa már nem elegendő egy országos stratégia kiépítéséhez az egyre „toleránsabb” közéleti klímában.

Kerülő úton

A Kongresszus megkerülésével igyekszik érvényt szerezni a fegyverkorlátozásra vonatkozó szándékainak Barack Obama. Az amerikai elnök már 2012-től tett kísérleteket a fegyverviselés korlátozására, ám ez a Kongresszus ellenállásán rendre meghiúsult, a mostani, republikánus többségű felsőházban pedig teljesen reménytelen, hogy a szabályozást elfogadnák. Obama ezért a Kongresszus megkerülésével kívánja szigorítani a fegyverek értékesítését és vásárlását, ennek érdekében egyeztetett Loretta Lynch államügyésszel is.
Az elnök szerint tarthatatlan, hogy egy aszpirint nehezebb kinyitni egy gyerek számára, mint egy lőfegyver ravaszát meghúzni, ezért, mint mondta, saját hatáskörben fogja megtalálni annak módját, hogy a korlátozást bevezesse.
Az intézkedéssorozat egyik eleme előírja, hogy a szövetségi államoknak információt kell szolgáltatniuk a mentális betegségekkel kezelt vagy a családon belüli erőszakért elítélt személyekről. Obama 200 fővel megnöveli a Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) létszámát olyan szakemberekkel, akik kifejezetten ezért a területért felelnek. Számos kereskedő az interneten vagy fegyverkiállításokon engedély nélkül értékesít lőfegyvert, ezért kötelező lesz a regisztráció a szövetségi Alkohol-, Dohány-, Lőfegyver- és Robbanóanyag-ügyi Irodánál (ATF). „A fegyverlobbi túszul ejtette a Kongresszust, de nem ejtheti túszul Amerikát” – jelentette ki az elnök, aki a tervezett intézkedések bejelentésekor felsorolta azokat a tömeggyilkosságokat, amelyek után minden alkalommal sajtótájékoztatón kellett kiállnia a polgárok elé, és kifejezte megrendülését ezek áldozatai miatt, szavait könnyeivel nyomatékosítva.
Paul Ryan, a képviselőház republikánus párti elnöke közölte, hogy az elnök intézkedései nem sértik az alkotmány második kiegészítését – amely minden amerikai állampolgár számára lehetővé teszi lőfegyver birtoklását –, de ígéretet tett arra, hogy éberen figyelnek erre.
A gunviolencearchive.org honlap szerint, amely a fegyveres incidensek statisztikáit vezeti, 2015-ben csaknem minden napra jutott egy-egy tömeges lövöldözés, a lőfegyverhez kötődő halálos áldozatok száma meghaladta a tizenháromezret.
Egy felmérés szerint egyébként az egy lakosra jutó lőfegyverek száma az Egyesült Államokban a legmagasabb, a Reuters adatai szerint 88,8 darab jut száz lakosra. Messze alacsonyabb számmal követi ezt a polgárháborúba süllyedt Jemen, majd Svájc, Finnország, Szerbia. Irak csak az első tíz második felébe fért bele, Izrael pedig nem is szerepel az első tíz között.

Olvasson tovább: