Kereső toggle

Régi-új miniszterelnök

Folytatódik a görög dráma

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kevés politikusnak sikerül az a bravúr, ami Alekszisz Ciprasznak összejött az elmúlt vasárnap: két választás, két egymástól gyökeresen eltérő program, és szinte teljesen azonos eredmény – mindez alig fél év leforgása alatt. Hiába az unió által megszabott kényszerpálya, illetve a korábbi programtól való szinte 100 százalékos elfordulás, Ciprasz papírforma szerinti győzelmet aratott – sokak szerint azért, mert az emberek nem programot vagy pártot, hanem miniszterelnököt választottak.

Ahogy korábban már beszámoltunk róla, számos vélemény szerint Ciprasznak azért kellett lemondania, hogy az új választásokon szerzett friss felhatalmazással le tudja szerelni saját korábbi párttársait. A szélsőbaloldali Szirizából kiszakadt, Népi Egységpárt néven új formációt alakított politikusok azzal vádolták a korábbi miniszterelnököt, hogy elárulta a pártot, az országot és a választókat is, amikor kapitulált az Európai Központi Bank és Németország feltételei előtt, amelyeket azok a harmadik görög segélycsomag feltételéül szabtak.
A hétvégi választási eredménnyel a görögök Cipraszt az új, mondhatni kényszerpályán történő mozgásra is felhatalmazták, sőt még a koalíciós partner, a Független Görögök (Anel) is bejutottak a parlamentbe 3,7 százalékkal. Ez ugyan alig haladja meg a 3 százalékos parlamenti küszöböt, mégis elegendő volt ahhoz, hogy Cipraszt megszabadítsa a koalíciós partnerkeresés gondjától. Mivel nem kellett új partner után nézni, a kormánykoalíció a választási győzelem bejelentése után szinte azonnal meg tudott alakulni. Cinikus újságírók szerint a koalíciós szerződés már a választások előtt készen állt, annyira biztosak voltak a dolgukban. Az új kormány a 300 fős parlamentben összesen 155 képviselői mandátumot mondhat magáénak, amiben benne van a győztesnek járó 50 „bónusz” mandátum is.
Az utóbbi hetek közvélemény-kutatásaiban egyre erősebben szereplő, ám vasárnap alulmaradt Új Demokrácia párt a szavazatok összesen 28,1 százalékát szerezte meg, ami 75 képviselői helyet jelent, és ezzel a legnagyobb ellenzéki párt lett az új parlamentben. A párt mostani eredménye 0,3 százalékkal lett csak jobb, mint az idei első parlamenti választásokon elért szavazati arány. Erősödött a Paszok és az Arany Hajnal is, ez utóbbi ezúttal a szavazatok 6,9 százalékát kapta, amivel a harmadik helyet szerezte meg a küzdelemben. A Paszok 6,3 százalékra növelte a részarányát a szavazatokból, amivel hasonló növekedést könyvelhet el, mint a Laiki Enotita, a Népi Egységpárt, amely korábban a Sziriza része volt.
A Népi Egységpárt összesen 1,8 százalékot hasított ki a kiválással a Szirizából, ezt sikerült vasárnap összesen 3,4 százalékra emelni, amellyel mostantól önálló pártként képviselheti a korábbi választások Sziriza-programját, a megszorítások teljes elutasítását és az eurózónából történő kilépéssel a drachma visszahozását.
A görögök azonban Ciprasz újraválasztásával egyértelműen kifejezték, hogy akár a megszorítások és a kényszerhelyzet ellenére is inkább maradnak az Európai Unió, illetve az eurózóna tagjai. Azzal pedig, hogy a hasonló húrokat pengető Evangelosz Meimarakisz helyett újra Ciprasz győzött, azt is bizonyították, hogy nem mindegy, ki fogja az országot a továbbiakban az unió felé képviselni – Meimarakisz hiába teljesített kiválóan az elvárásokhoz képest, mégsem tudta felülírni az emberek fejében a Cipraszról kialakult kompetencia-képet.
Az új kormány azonnal két égetően fontos feladattal is szembetalálja magát. Az egyik a menekültkérdés, a másik pedig a segélycsomagok felülvizsgálata, amelyekben Ciprasznak szinte csak lábujjhegyre emelkedésre van  mozgástere. A görög szigetek irányából özönlő menekültáradat miatt mind az Európai Uniónak, mind a NATO-nak az az érdeke, hogy az uniós határország politikailag és gazdaságilag stabilizálódjon. A politikai stabilitás első lépésként megoldódni látszik, bár azt sem szabad elfelejteni, hogy a gazdasági válság eddigi hét éve alatt Ciprasz új kormánya a hatodik, amely próbál megbirkózni a kialakult helyzettel.
A segélycsomag feltételei között több reformkövetelésnek is engedett az előző, Sziriza–Független Görögök koalíció. Az első intézkedések között szerepel a nyugdíjkorhatár felemelése 67 évre és a korai nyugdíjazások számának jelentős csökkentése. Emellett létre kell hozni a korábban már kialkudott privatizációs alapot, amely a jövőben az állami tulajdon egy részének értékesítésével 50 milliárd eurós bevétellel kell, hogy gazdagítsa az államháztartást. A bankok az Európai Központi Bank hathatós közreműködése miatti pánikhangulatból következően több milliárdos veszteséget kénytelenek elkönyvelni, viszont most ők is kapnak legalább tízmilliárd eurót a harmadik segélycsomagból, annak fejében, hogy átlátható szabályozást dolgoznak ki a „rossz hitelekkel” és a csődeljárásokkal kapcsolatosan. Az adókat is meg kell emelni, az általános forgalmi adó és az úgynevezett szolidaritási járulék emelése mellett megadóztatják a mezőgazdasági termelőket, a bérletidíj-bevételt és a magánoktatásból származó bevételt is.
Az IMF elemzői szerint a görögök egyre növekvő adóssága nem tartható, így nagy valószínűséggel a következő kierőszakolt lépés egy újabb reformcsomag lesz, amelyet drákói szigorral be kell majd tartani a fent említett, már elfogadott reformkötelezettségek mellett. Erre Ciprasz már a választások estéjén mondott beszédében figyelmeztette a görögöket – nehéz idők jönnek az égei-tengeri országra.

Olvasson tovább: