Kereső toggle

Lebontott falak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Amerikai Legfelsőbb Bíróság 5:4 arányban szövetségi szintre emelte a melegházasság legalizálását, pontot téve az államonként folyó küzdelmek végére.

A történelmi jelentőségű, Obergefell vs. Hodges néven futó ügyben Anthony M. Kennedy, Elena Kagan, Sonia Sotomayor, Stephen G. Breyer és Ruth Bader Ginsburg bírák képviselték a többségi és szövetségi szinten a melegek házasodása melletti álláspontot. Velük szemben álltak egy szavazattal kisebbségbe szorult véleményükkel John G. Roberts főbíró és Antonin Scalia, Clarence Thomas, illetve Samuel Anthony Alito bírák. A meleg párok „egyenlő méltóságot kérnek a törvény előtt. Az Alkotmány biztosítja nekik ezt a jogot” – jelentette ki a többségi bírói álláspontot megfogalmazó Anthony M. Kennedy bíró.

A több évtizedes jogi csatározást lezáró eseményt a teremben sokan zokogva fogadták, a Legfelsőbb Bíróság épülete előtt pedig „a szerelem győzött” kántálása hallatszott. Ezalatt konzervatív jogászok és keresztény szervezetek is felvonultak a bíróság előtt a vallásszabadság védelmében. Bobby Jindal, Louisiana kormányzója és republikánus elnökjelölt arra figyelmeztetett, hogy a döntés „kikövezheti az utat egy totális támadás számára a vallásszabadság ellen”.

A Kongresszus 1996-ban fogadta el a házasság védelméről szóló törvényt, amely szövetségi szinten szabályozta, hogy a házasságot egy férfi és egy nő szövetségeként értelmezzék. 2004-ben Massachusetts volt az első állam, amely törvényesen engedélyezte az azonos neműek házasságát, és ugyanebben az évben másik 13 államban a lakosság megszavazta a hagyományos házasságértelmezést valló alkotmánykiegészítéseket. 2013-ban a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a házasság védelméről szóló törvény bizonyos részeit. Ennek következtében robbanásszerűen megugrott a melegházasságot legalizáló államok száma. A döntésig tizenhárom állam állt ki az azonos neműek házasodását tiltó törvények mellett.

Obama elnök a Fehér Ház Rózsakertjében üdvözölte a döntést, amely szavai szerint „megerősítése annak, amit amerikaiak milliói már eddig is hittek. A mai nappal a házasság szövetsége egy picit még tökéletesebbé vált”. Az elnök 2008-as kampányában még a hagyományos családmodell mellett tört lándzsát: „a házasság egy férfi és egy nő közötti szövetség, ami számomra, keresztény ember számára szent; és [ennek a kapcsolatnak] Isten is a részese”. Ezek után 2012-ben egy, az ABC-nek adott interjújában váratlanul bejelentette, hogy támogatja a melegházasságot. Korábbi választási tanácsadója, David Axelrod tudatos megtévesztésként értékeli a pálfordulást, miközben Obama azt állítja, hogy sokat elmélkedett a kérdésen. A „taktikai konzervativizmus” érve mellett szól az is, hogy Obama 1996-ban szenátorjelöltként az Outline című, melegeknek szóló magazinban még azt nyilatkozta: „Támogatom az azonos nemű párok házasságának engedélyezését, és küzdeni fogok azok ellen, akik betiltanák azt” –  majd fokozatosan visszalépett, míg 2012-ben egyértelművé tette, hogy a melegházasság pártján áll. (Obama kétszeres fordulatával az atv.hu foglalkozott részletesen.)

A többségi véleményt megfogalmazó Kennedy bíró érvelésének lényegi eleme, hogy együtt említi a házassághoz való jogot a mindenkit megillető méltósággal, és így vezeti le az Alkotmányból a melegházasság jogát. Clarence Thomas jogtörténeti érveléssel hívja fel a figyelmet arra, nincs alapja ennek a hagyományostól eltérő értelmezésnek. Kennedy viszont azt hangsúlyozza, hogy a meleg párok gyermekei hátrányt szenvednének amiatt, hogy nem házas szülők nevelik őket. Kiemelte, hogy az első alkotmánykiegészítés a vallásos szervezetek számára biztosítja, hogy a meggyőződésüket tanítsák. A döntést ellenző John G. Roberts főbíró szerint viszont a hívők joggal aggódnak a döntés következményei miatt, például kétséges, mi történik, ha majd meleg házaspárok keresztények által működtetett, örökbefogadást intéző ügynökségtől akarnak magukhoz venni gyermeket.

Roberts főbíró nyomatékosította, hogy a 37 államból mindössze 11 államban és Washington fővárosban fogadták el demokratikusan a melegházasságot, szavazásos és bírói úton is. A többiben bírósági határozat emelte törvényerőre. „A melegjogi aktivisták jobban tették volna, ha győzelmüket politikai folyamat eredményeképp érik el” – mondta Roberts. Antonin Scalia bíró szerint a döntés fenyegetést jelent az amerikai demokráciára, hiszen egy, az egész nemzetet érintő kérdésről 9 ember döntött, akik ráadásul nem is népakarat útján kerülnek pozícióba. John G. Roberts legnagyobb aggálya az volt, hogy a bíróság „olyan társadalmi intézmény megváltoztatását rendeli el, amely évezredek óta az emberi társadalom alapját képezi, a kalahári busmanoktól a han kínaiakig, a karthágóiakig és az aztékokig”.

Olvasson tovább: