Kereső toggle

Görög álom - Folytatódik a papírgyártás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Továbbra sincs egyezség a görög kormány és az ország hitelezői között. Már Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság (EB) elnöke – és eddig Athén legnagyobb támogatója – sem hajlandó konkrétumok nélkül asztalhoz ülni a görög miniszterelnökkel. Úgy tűnik, hogy a tárgyalópartnereknek már kezd nagyon elegük lenni Athén „csiki-csuki, időhúzós” játékából – olvasható az angolszász sajtóban. Következő, lapzártánkkor esedékes találkozójuk a német és francia vezetőkkel is meghiúsulhat emiatt.

Úgy látszik, valóban kezd elszakadni a cérna, mert egyre-másra születnek a felháborodott hangvételű cikkek a nagy, külföldi sajtóorgánumokban a görög helyzettel kapcsolatosan. „Görögország már öt hosszú éve tikkasztja az európai vezetőket –írja a The Financial Times (FT) –, akik ahelyett, hogy a foglalkoztatással, a bevándorlókkal vagy a Putyin-féle Oroszország jelentette kihívásokkal foglalkoznának, kénytelenek egy olyan ország gondjaival bajlódni, amely 1,8 százaléknyit képvisel az eurózóna gazdasági teljesítményéből”. „Érdekes volna egyszer kiszámolni, hány órát töltött már például Angela Merkel német kancellárasszony Athén ügyeivel az elmúlt években” – veti fel az FT egyik kolumnistája. Az elmúlt 5 év tárgyalássorozata eddig zéró eredményt hozott – olvasható az FT-ben. Egyetlen reform történt: néhány közszolgát elbocsátottak, de a nagy „szent tehenekhez” (mint a nyugdíjak és a jövedéki adók) nem mertek hozzányúlni.
A The New York Times szerint a görögök megmentésén dolgozni már egyszerűen „abszurd”. „Sosem fogják tudni visszafizetni az adósságaikat, mindegy, hány hitelezőt húznak még elő a kalapból” – olvasható az amerikai lapban. „A jelenlegi görög országvezetésnek nulla tapasztalata van a kormányzásban és a diplomáciában egyaránt. Egy olyan kormánynak, amely legszívesebben újrajátszaná a görög polgárháborút, hátha most a kommunisták győznek, legnagyobb ellensége a nemzetközi hitelezők, pláne Németország, amely némi feltételt is szabna a mentőcsomaghoz” – hangzik a verdikt.
A BBC pedig nemrég arról írt, hogy már maga Angela Merkel sem lát sok esélyt a megegyezésre. A legutóbbi G7-es csúcstalálkozó után adott interjújában kifejtette: „Európának akkor kell szolidaritást mutatnia, ha végre Görögország is megteszi a javaslatait és bevezeti a reformokat”.
Pedig a képlet igazán egyszerű: a nemzetközi hitelezők elvárják a görög nyugdíjak csökkentését, a közszféra slankítását, némi áfa-reformot és több magánszektorbeli beruházást. Erre Athén kicsit emelt az energiahordozók jövedéki adóján és csökkentettek bizonyos nyugdíjkifizetéseket. Ez pedig semmiképpen sem nevezhető elégségesnek.
Egyedül a Wall Street Journal tartja még halvány optimizmusát: „A héten megegyezhetnek” – írták pár nappal ezelőtt, habár azt ők is elismerik, hogy a legutóbbi választásokon diadalmaskodó baloldali Sziriza pártnak nem kenyere a tárgyalásos megegyezés. A megbeszélések viszont egyre baljósabb hangulatban folynak. Görögország ismételten benyújtott egy „last minute” gazdasági reformcsomagot a hitelezőinek, a hitelezők pedig ismételten elégtelennek minősítették annak tartalmát. Görögországnak most, június 5-ig 300 millió eurót kellett volna kifizetnie a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF), és még további 1,3 milliárdot a hónap végéig. Egy nappal a határidő előtt a görög kormány arra kérte az IMF-t, engedje meg, hogy június végén fizessenek vissza mindent, egy összegben. Ez azonban teljes mértékben ellentmond az Eurogrouppal, azaz az uniós pénzügyminiszterekkel folytatott tárgyalásoknak.
Tény, hogy a görögök mindenképpen szeretnének már túljutni a közel egy hónapja húzódó holtponton, és valahogy hozzájutni a szükséges összeghez. Jeroen Dijsselbloem, Hollandia pénzügyminisztere és egyben a Eurogroup elnöke egy televíziós interjúban kiemelte: sok optimista görög nyilatkozatot hallott, ezek azonban alulbecsülik az Athéntól elvárt lépések összetettségét. Dijsselbloem az adósság elengedésének felvetését is elutasította. „Ha a görögök komoly ajánlatokkal állnak elő, továbbléphetünk, ha nem, akkor megakad a folyamat” – közölte.
A folyamat pedig az elmúlt hetek során már kínosan ismétli önmagát, így már az EB is külön nevet ragasztott rá: „papírgyártás”. Ám a legutóbbi pengeváltás egy ponton különbözött a korábbiaktól. Az eddigi optimista hangulatot felváltotta a félelem és a gyanakvás. A résztvevő intézmények küldöttei egyértelműen aggodalmukat fejezték ki és közölték, hogy az úgynevezett görög „radikálbalos–radikáljobbos koalíció” súlyosan elszámította magát. Úgy látják, hogy Athén szándékosan húzza a tárgyalásokat az utolsó pillanatig, amikor is a hitelezők majd végkimerülésükben rábólintanak a javaslatukra és felmentik őket az adósságuk megfizetése alól, továbbá az ígért pénzügyi segélyt is megkapják a lehető legkevesebb előfeltétellel. Ez volna a „görög álom”. „Ők nem akarnak velünk megegyezni, csak az adósságelengedésre játszanak” – mondta az egyik küldött, látva a legutóbbi görög javaslatot. „Azt hiszik, hogy még mindig 2012-ben járunk, amikor az európaiak készséggel siettek mindenkinek a segítségére, akinek pénz kellett.” Ezzel viszont – habár a görög vezetők még mindig tagadják – Athén eddigi legnagyobb patrónusát, az Európai Bizottságot (EB) is elveszíteni látszik. Jean-Claude Juncker, az EB elnöke ugyanis konkrétan azt közölte Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnökkel, hogy feleslegesnek tart egy következő fordulót, ha „Ciprasz ugyanazzal a hozzáállással jön, mint legutóbb”.
Athén szerint azonban történt előrelépés: a legutóbbi – június 9-ei – javaslatuk már megfelezte a szükséges mentőcsomag nagyságát.
A görögök szerint a hitelezőknek is hasonlóképpen kellene cselekedniük ahhoz, hogy közös nevezőre jussanak. Igen, a javaslat valóban felezte a kívánt összeget, arról azonban ismét elfelejtettek nyilatkozni, hogy mégis milyen konkrét lépésekkel dolgoznák le ezt a különbözetet a költségvetésükben – mondja válaszul a másik fél. Pedig a vitás költségvetési területek tálcán kínálnák ehhez a lehetőséget. Ehelyett a görögök továbbra is csak adósságelengedésre koncentrálnak.

Olvasson tovább: