Kereső toggle

Orosz hazafiak - Tényfeltáró ellenzéki jelentés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Sajtótájékoztatón mutatta be a közelmúltban meggyilkolt Borisz Nyemcov munkájának eredményét összefoglaló kiadványt az orosz ellenzék.

A Nyemcov-féle jelentés közzététele után pár nappal az ukránok hírül adták, hogy két orosz katonát ejtettek fogságba Luhanszk megyében. Az orosz százados egy tizenkét fős brigád vezetője, a tiszthelyettes pedig felderítő volt az orosz Toljatti város 21208 számú katonai egységéből, a különleges erők egyik alakulatánál. A Kreml hivatalos reakciójára a történtek súlyához képest sokáig kellett várni, és nem meglepő módon a következő közleményt adták ki: „A Luganszk megyében foglyul ejtett orosz állampolgárok, Alexandr
Alexandrov és Jevgenyij Jerofejev az őrizetbe vételük időpontjában nem minősültek az Orosz Föderáció hadserege aktív katonáinak.” A „Luhanszki Népköztársaság”(LNR) népi milíciájának parancsnoka pedig bejelentette, hogy a foglyok az LNR milíciájának fegyveresei, és a minszki megállapodás értelmében követelik elengedésüket. A kijevi nemzetbiztonsági szolgálat viszont terrorizmus vádjával bíróság elé kívánja állítani a foglyokat, miután sebesüléseikből felgyógyulnak, majd legfeljebb két, Oroszországban őrizetben tartott ukrán állampolgárra cserélik ki őket, a hősként tisztelt pilótanőre, Nagyezsda Szavcsenkóra, és a filmrendező Oleg Szencovra.
Az eset jól mutatja az egész háború jellegét: nehéz megállapítani, ki harcol ki ellen, csak egy biztos: sokan halnak meg. A két orosz elfogása is azt követően történt meg, hogy lelőttek egy járőröző ukrán katonát. Az orosz ellenzék, Borisz Nyemcov vezetésével, az ilyen esetek felderítésén dolgozott. Nyemcov munkatársainak feltételezése szerint pont ezek nyilvánosságra hozatalát akarta megakadályozni a politikus merénylője. A Putyin. A Háború című jelentés szigorúan tények összegyűjtésére korlátozódik, és Ilja Jasin szerint nem az ügyészség szerepét akarta átvenni, hanem a kremli médiapropagandával szemben az orosz polgárok felvilágosítását kívánta szolgálni, valamint az ukránok ellen vívott háború mielőbbi befejezését.
A jelentés bevezetője Nyemcov 2014 augusztusi beszédét idézi, melyben az orosz fegyveres erők tagjait figyelmeztette, hogy bármelyik pillanatban Ukrajnába küldhetik őket harcolni a testvéri néppel szemben. Fél évvel halála előtt már azzal fordult az orosz katonákhoz, hogy mivel a háborúra Putyinnak nincs meg a felhatalmazása, felségjelzés nélkül fogják őket idegen területekre dobni, és titokban eltemetni, ha meghalnak. A jelentés szerkesztői ezért a kiadvány összeállításakor elutaztak többek között Ivanovóba, Kosztromába és Rosztovba, ahonnan az ismert elesett katonák származtak, valamint dolgoztak önkénteseik Ulan Udéban, ahol szemtanúkat szólaltattak meg, az Ukrajnában elhunyt katonák hozzátartozóival beszélgettek. A Nyemcov-jelentés a rendelkezésre álló források alapján arra jutott, hogy az orosz állam nemcsak aktív fegyveres támogatója az ukrán konfliktusban a szakadár félnek, hanem orosz szerződéses katonák és reguláris erők is jelen vannak a harci cselekményeknél. Ennek első jele a krími akció volt. A jelentés részletesen leírja a félsziget elfoglalásának és annexiójának lépéseit, valamint azt, hogy mindeközben hogyan változott a hivatalos retorika. Hogyan lettek egy év alatt az épületeket megszálló „helyi önvédelmi alakulatokból”, akik a krímiek „szabad véleménynyilvánítását” támogatják, a Krím. Hazatérés című film elkészültére orosz különleges erők, akik személyesen Putyin parancsára cselekedtek. A filmben maga Putyin nyilatkozik, és jelenti be, hogy ő koordinálta a Krím megszállását.
A jelentés tartalmazza több orosz katona vallomását, többek között a fekete-tengeri flotta haditengerészeinek elbeszélését a Krím megszállásáról, amelyben nyilvánvalóvá teszik azt, hogy a „zöld emberkék”, vagy ahogy az oroszok a rangjelzés nélküli katonáikat nevezik az „udvarias emberek” az orosz különleges alakulatok tagjai. Az írás emellett az Ukrajna keleti részén zajló háborúban részt vevő katonák vallomásait is tartalmazza, külön fejezetben: interjút készítettek a tavaly augusztusban „Ukrajnába tévedt, gyakorlatozó” desszantosokkal. A kijevi hadügy rendelkezésükre bocsátott adatai ellentmondanak annak az orosz hivatalos közlemények, hogy technikai hiba történt, és az alakulat eltévedt. A fegyveresek arról is részletesen beszámolnak, hogy azon túlmenően, hogy harcolni indultak, az orosz haditechnika határon való átjutását is ők valósították meg, a felségjelzést átfestették, illetve átütötték.
Az orosz fegyverek Ukrajnában való jelenlétére is részletesen kitér a dokumentum: azon túl, hogy a különleges alakulatok mesterlövész fegyverei kizárólag az orosz szerv számára készülnek, a Torez mellett lezuhant MH17-es Boeinget is orosz BUK–M típusú légvédelmi elhárító rakétával lőtték le az összegyűjtött adatok alapján. A jelentés összeszedi azokat a tényeket, amelyek a fegyver útját követik az Orosz Föderáció területéről, fényképeket, szemtanúk vallomásait és közvetett bizonyítékokat a fegyverszeparatisták kezébe kerüléséről, a repülőgép lelövéséről, melyet először AN26-osnak véltek, és hírül is adták több csatornán, majd, miután kiderült, hogy utasszállítót találtak el, elkezdték tagadni.
A jelentés készítői arra a végkövetkeztetése jutottak, hogy még Nyemcov életében nyilvánvalóvá vált: minden jelentős katonai győzelemben, amelyek az első, majd a második minszki megállapodáshoz vezettek, az orosz hadsereg közvetlenül részt vett. Az orosz erők két nagy hullámban hatoltak be ukrán területre: először tavaly augusztusban, ennek következménye lett az első minszki megállapodás, majd idén január-februárban, ennek köszönhető a debalcevói katlan létrejötte és az ezt követő második fegyverszünet. A jelentés készítői végül kitértek a háború gazdasági vonzataira is: a háború első tíz hónapja mintegy 53 milliárd rubelébe került az orosz adófizetőknek, ami kizárólag a hadi kiadásokat takarja. Ezenfelül a Donbasszról érkezett menekültek ellátása további 80 milliárdba, és 3 trillió rubel a közvetett hatás, amelyet a Krím annektálása és a gazdasági embargó okozott az orosz gazdaságnak. Az ország hitelességének elveszítése pedig felbecsülhetetlen kár – állapítja meg a jelentés.

Olvasson tovább: