Kereső toggle

Újratervezés - Tisztújítás után az RMDSZ-nél

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nehéz időszakot zárt le a Kolozsváron tartott hétvégi tisztújító kongresszusán az RMDSZ. Az elmúlt időszakban a szövetség politikai képe hol sikert mutatott, hol erős bizalomvesztést a választók részéről. Előbb a Ponta-kormány tagjaként igyekezett a magyarság érdekeit képviselni a rendkívül bonyolult román belpolitikában, majd a tavalyi év gyors politikai változásai után immár a kormányon kívülről, de mégsem teljesen ellenzék-ben igyekszik választói érdekét érvényesíteni.

A román elnökválasztási kampányban világossá vált, hogy nem a választói akarat szerint döntött Ponta támogatásáról az RMDSZ elnöksége, ezért az erdélyi magyarok régen látott politikai aktivitást mutatva szavaztak Klaus Johannisra. A sikerből is kijutott azért az elmúlt időszakban: a korábbi RMDSZ–Fidesz szembenállás megszűnt, a Fidesz által létrehozott kis pártok elvéreztek az autonómia ügyével zászlajukon – a politológusok szerint azonban az erdélyi magyar szövetség mégis, talán története legkritikusabb időszaka elé néz. Ahogy Kolumbán Gábor egykori alelnök fogalmazta meg lapunknak: a létezés a tét.
Nagy Árpád kolozsvári történész-politológus szerint akár az is előfordulhat, hogy ez volt az utolsó kongresszus, amelyet az RMDSZ parlamenti pártként tartott meg, ugyanis a negatív demográfiai mutatók mellett egyre látványosabban csökken a magyar részvétel a választásokon is, így csökken az RMDSZ támogatóinak tábora is. Nincs logikus magyarázat erre, hiszen a Fidesz által az elmúlt évtizedben az RMDSZ leváltására létrehozott Tőkés pártformációk gyakorlatilag megszűntek tényezőnek lenni, olyannyira, hogy már nyíltan hangoztatják az erdélyi politikában, hogy maga Orbán Viktor engedte el Tőkésék kezét. A szövetség vezetői tisztában vannak a szorongató gondokkal, ezért a kongresszus elnevezésében is megjelent ez a tanácstalanság: Újratervezés címmel hirdették meg a tisztújítást és a szövetség fennállásának 25. évfordulós ünnepségét. A konferencia ennek megfelelően a kiútkeresésről szólt.
Talán a kialakult nehéz helyzet miatt, de rendkívül egységes képet mutatott az amúgy sokszínű és sokvéleményű párt, így Kelemen Hunornak nem volt kihívója az elnöki tisztségért. Az újraválasztott elnök lapunk kérdésére kifejtette, mit is ért az „újratervezés” alatt: a sokkal empatikusabb, a választók felé nyitottabb politizálásban látja a bizalomvesztés megállításának módját. „Az etnikai képviselet terén nincs alternatívája az RMDSZ-nek, ezért nem újabb és újabb pártokra van szüksége a közösségnek, hanem nyitott, befogadó és mindig megújulni képes szövetségre” – mondta a Heteknek Kelemen Hunor.
Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke, szenátusi frakcióvezetője úgy vélte, nem az RMDSZ, hanem a romániai demokrácia tévesztett utat, és ezt a bizalomvesztést érzi meg a szövetség. Az egész politikai elittel szemben erős az elutasítás a román társadalomban, ami az elmúlt hónapokban egyre hangsúlyosabban jelenik meg a közvéleményben – mondta a volt elnök lapunknak. A kolozsvári tisztújításon szinte az egész román politikai elit részt vett, és körbeudvarolta a magyar pártot. Victor Ponta azt kérte a szövetségtől, hogy őrizze meg párbeszédkészségét, mert párbeszéddel a magyar közösség valamennyi legitim célkitűzését megvalósíthatja. A miniszterelnök azt állította, hogy maga is nyitott a párbeszédre, ugyanakkor megjegyezte: Klaus Johannis államfővé választása után aligha állítható, hogy Romániában diszkriminálják a kisebbségeket. A PNL jelenlévő képviselői ugyanakkor tízéves együttműködési megállapodás ajánlatával érkeztek, ami egy nyílt kormánybuktatási ajánlattal ért fel, de az RMDSZ egyelőre nem vesz részt a bizalmatlansági indítvány megfogalmazásában.
A magyar kormányt képviselő Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nagy tapsot kapott azzal a kijelentésével, hogy „nem fogadható el semmi, ami az RMDSZ-t gyengíti, mert az erős erdélyi magyar képviselet letéteményese a Romániai Magyar Demokrata Szövetség”. Hozzátette, a pártban megvan az a képesség, hogy integráljon mindenkit, akit csak lehet. Ezzel nyíltan utalt arra, hogy Tőkés László pártjának a támogatásában már nem érdekelt a magyar kormány, egy korszak lezárult.
Kolumbán Gábor szerint mélyült a Székelyföld és a szórványmagyarság közötti szakadék is, mivel a Székelyföldön kívül élők közül egyre többen érzik úgy, hogy a szövetségen eluralkodott a „székely zászló szindróma”, az ő problémáik pedig mellékessé váltak. Nem egyszerű a két érdeket összeegyeztetni, mert ami a Székelyföldön kevés, az a szórványban sok. Ami a három megyében élő magyar tömbnek nem elég radikális, az a szórványban kisebbségként élők számára túl radikális és hátrányos. Kolumbán szerint ez a két érdek láthatóan szembe megy egymással, így komoly feszültséget okoz a szövetségben, és szavazókat távolít el, mert helyben kell a szórványban élők gondjait megoldani. Az erdélyi magyarságnak pedig csak a harmada él a két székely megyében. A Székelyföld – miután az általános kisebbségvédelmi keretek biztosítottá váltak az RMDSZ tevékenységének köszönhetően, és mivel valójában ezen a vidéken eleve nem jelentett gondot a nyelvhasználat, hiszen mindig is a magyarság volt abszolút többségben – ezt már kevésnek érzi, és a nyelvi jogokon túlmenő jogosítványokat követel magának. Ez már Székelyföld versus Bukarest kérdés, de a megoldást az RMDSZ-nek kell megtalálnia, ha nem akarja, hogy kettészakadjon az erdélyi magyarság – mondja lapunknak a székelyudvarhelyi politológus.
Ferenczi Zsolt háromszéki újságíró szerint azonban nem a demográfia és még nem is a Székelyföld–szórvány szembenállás az RMDSZ legnagyobb gondja, hanem a bizalomvesztés és a lemorzsolódás. „Pragmatikusan megközelítve a kérdést, mindenekelőtt azt kell látni, hogy az RMDSZ egy politikai párt, vagy akként működő érdekvédelmi szervezet, s ebben a minőségében át kell lépnie a parlamenti küszöböt a következő parlamenti választáson is. 2012-ben 5,1 százalékot ért el. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi egyéni kerületekre épülő választási rendszer változni fog, és az 5 százalék nélkül nem lesz semmiféle parlamenti képviselet. Inkább muszájból, félelemből szavaznak, mert eléggé elterjedt a magyar közösségen belül az a hit, hogy fejlesztési forrásoktól esnek el a magyarlakta régiók és intézmények, a magyar oktatási rendszer, ha nem lesznek ott a parlamentben az RMDSZ képviselői. Ferenczi úgy véli, ez az, ami még tovább viszi a párt ügyét, de ez láthatólag kevés.

Olvasson tovább: