Kereső toggle

Csaj Csing filmje eltűnt a füstködben

A kupola alatt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Látványosan „hadat üzent” a Kína viharos fejlődését kísérő riasztó környezetszennyezésnek Li Ko-csiang kormányfő egy évvel ezelőtt, és a kínai törvényhozás vasárnap véget ért idei ülésszakán már az első eredményekről is számot adhatott. Hszi Csin-ping, az országot irányító állampárt vezetője ugyanott még határozottabban fogalmazott: „Vaskézzel fogunk elbánni azokkal, akik a törvényre fittyet hányva rombolják a környezetet - senkivel sem fogunk kivételt tenni” – ígérte a párthatározatok szentesítésére összegyűlt háromezer képviselő előtt.

Új ökominisztert is kineveztek Csen Csi-ning személyében. A kormány tagjává avanzsált ismert tudós melegen méltatta egy igen népszerű riporternő A kupola alatt című dokumentumfilmjét, amely – így a miniszter – „híven tükrözi a környezettel és az egészséget fenyegető veszélyekkel kapcsolatos növekvő aggodalmakat”. Csakhogy egy hét sem telt el, és Csaj Csing filmje eltűnt a kínai hálóról, még a pártlap, a Zsenmin Zsipao portáljáról is. Nem mintha ez a mozi olyasvalamit tárt volna fel, amiről sejtelme sincs az 1,4 milliárd kínainak – a szmog mindennapos jelenség a kínai városokban és iparvidékeken.
Csaj Csing egész estés filmjében homályba vesző utcák rajzolják ki élesen az aggasztó valóságot. Művét február utolsó napján mutatták be az egyik ismert videomegosztón, s alig két nap alatt 175 millió (!) kínai internetező töltötte le, a Vejpo nevű közösségi portálon pedig 280 millió, egymással is feleselő komment foglalkozott vele. Ez még a világ legnépesebb országában is példa nélküli.
A 39 éves Csaj Csing riporterként sokat utazgatott Kína különböző tartományaiban, és mindenütt azt tapasztalta, hogy az égboltot eltakarja egy furcsa kupola, a mérgező szmog, amely a puszta lélegzést is megnehezíti.
A riporternő gyermeke 2014-ben jött a világra. „Rögtön megéreztem, hogy kislány. Egyetlen vágyam volt csak: legyen egészséges. Ám az orvosok közölték, hogy jóindulatú daganatot diagnosztizáltak, mihelyt megszületik a baba, azonnal meg kell operálni. Még a karomba sem vehettem a kicsit, máris vitték a sebész asztalára.” A beavatkozás sikeresen végződött (a műtétre egy amerikai kórházban került sor), de az orvosok figyelmeztették: kislánya számára végzetes lehet a kínai nagyvárosok szennyezett levegője. „Korábban nem érdekelt a szmog, sohasem viseltem maszkot az utcán – ami pedig elterjedt szokás a kínai városokban –, de ekkor már egy másik életet tartottam a karjaimban, és azóta mindig a levegőt figyelem”.
De nem csak figyelte – filmezte is. A médiasztár lemondott irigyelt műsorvezetői állásáról is, hogy minden idejét, pénzét, energiáját ennek a munkának szentelhesse. Az eredmény drámai. A néző előtt néhány másodperc alatt peregnek le a tiszta, illetve a szmogos napokon készített fotók, fény és sötétség villódzik. „A fővárosban a levegő szennyezettsége évente 175 napon lépi túl a megengedett szintet, pedig a pekingi norma már eleve háromszorosa az Európában elfogadottnak – magyarázta a rendező-narrátor –, sőt előfordul, hogy ezt a szintet is tíz-hússzorosan meghaladja a tényleges szám.” Csaj Csing ilyenkor szorosan becsukja az ablakokat és – mintha „börtönbe zárná” –, nem engedi a szabadba a kislányát.
A riporternő ügyelt arra, hogy ne lépjen túl a pártállamban szigorúan érvényesített politikai határokon, elismerően szólt például a szmog ellen indított „háború” első, tagadhatatlan eredményeiről. (Míg korábban a szennyezés gyorsabban nőtt a termelésnél, most valamivel lassabban.) Más kérdés, hogy a szén-dioxid-kibocsátás 2030-ig így is folyamatosan bővülni fog. Ennél többet az amerikai elnöknek sem ígért a pekingi vezetés, amikor Obama tavaly Kínába látogatott – pedig az energiát főleg szénerőművek révén biztosító Kína már ma is a világ legnagyobb környezetszennyezője. Csaj Csing bírálatát pedig főleg a nagy (állami) energiaszolgáltató- és kőolajcégekre összpontosította, továbbá a helyi hatóságok, a gátlástalan üzletemberek mulasztásait tűzte pellengérre.
Ám az internetet árgus szemmel figyelő hatalom számára ez is sok volt. Talán nem is maga a film, sokkal inkább a portálokon kialakult heves, szükségszerűen politikai élű vita. A kínai weboperátorok utasítást kaptak: tegyék elérhetetlenné a túlságosan felkavaró opust honlapjaikon.
Így történhetett, hogy mire elhangzott Hszi Csin-ping nyilatkozata a szennyezőkre lecsapó vaskézről, Csaj Csing filmjének már nyoma sem volt a nagy kínai video-megosztókon és a Vejpo közösségi portálon, a Facebook kínai megfelelőjén. A YouTube-ra azonban nem terjed ki a kínai cenzorok hatalma, Kína határain kívül A kupola alatt már nemcsak kínaiul pereg, hanem angol feliratozással is.

Füstokádók

A világ 20 legszennyezettebb városa közül 16 Kínában található. Egy hivatalos jelentés 2010-ben 1440 milliárd jüanra (230 milliárd dollár) becsülte az ipari szennyezés okozta egészségügyi és környezeti károkat: ez a GDP 3,5 százalékát jelentette, és háromszorosa volt a 2004-ben mértnek. Csen Csü volt egészségügyi miniszter szerint évente félmillió ember idő előtti halála hozható összefüggésbe a levegő rossz minőségével (mások szerint ennek a kétszerese). Bár továbbra is a gazdasági növekedés számít a legfontosabbnak, a közvélemény nyomására a hatóságok ma már komolyabban veszik a szennyezés elleni küzdelmet. Peking alpolgármestere például 300 üzem bezárását és 200 ezer füstokádó gépkocsi forgalomból való kivonását helyezte kilátásba. Tavaly 80 millió tonnával csökkent a szénfogyasztás (bár főleg azért, mert a GDP növekedésének üteme 10 százalékról 7-re mérséklődött). A tervek szerint a nem fosszilis energia arányát 2020-ra 15 százalékra növelik, és Kína ma világelső a szélerőművek gyártásában. Csakhogy még legalább másfél évtizedig akkor is nő a szennyező kibocsátás, ha minden szép ígéret megvalósul…

Olvasson tovább: