Kereső toggle

Cameron mögé állhat Farage pártja

Nem kérnek bársonyszéket

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nigel Farage-ról szólt az elmúlt hétvége a brit közéletben, azt követően, hogy megjelent önéletrajzi könyve, a The Purple Revolution (A bíbor forradalom), amiből több érdekességet is megtudhatnak az olvasók a Nagy-Britannia EU-tagságát ellenző UKIP-vezérről – többek között azt is, hogy Farage brókerként egy délelőtt hét számjegyű összeget vesztett a londoni tőzsdén, valamint hogy olyan népszavazást szeretne az EU-ról, amelyben a felesége nem vehet részt.

Farage könyvének részleteit pénteken kezdte el közölni a brit sajtó, a jól felépített kommunikációs offenzíva csúcsbejelentésére pedig vasárnap reggel került sor: a Sunday Telegraph a címlapon hozta Farage ajánlatát David Cameron és a toryk számára. A UKIP vezetőjének egyetlen feltétele van ahhoz, hogy kívülről támogasson egy kisebbségi konzervatív kormányt: egy idei népszavazás Nagy-Britannia EU-tagságáról. A népszavazással kapcsolatban azonban van még egy fontos kitétele is: olyannak kell lennie, amiben a felesége nem vehet részt. Ez persze nem Kirsten Mehrnek szól, hanem a Nagy-Britanniában élő EU-állampolgároknak, Farage felesége ugyanis német állampolgár. A UKIP-vezető által szorgalmazott népszavazáson tehát kizárólag a brit állampolgárok vehetnének részt, ami minden szempontból logikusnak tűnik.
Nigel Farage ajánlata mögött az a széles körű feltételezés húzódik, hogy a májusi választás fej fej melletti eredménnyel fog végződni – persze fontos kérdés, hogy  ki végez majd az élen. Jelen pillanatban az látszik valószínűnek, hogy sem a Labour, sem a toryk nem tudnak klasszikus – a jelenlegihez hasonló – jellegű koalíciót létrehozni más pártokkal. Így mindkét párt külső támogatókkal tudná megvalósítani programját. A Labour esetében ezek a skót nacionalisták lehetnek (SNP), a konzervatívok esetében pedig az észak-ír DUP (Demokratikus Unionista Párt) valamint a UKIP. Farage azzal számol, hogy az elmúlt év trendjének megfelelően a UKIP jól fog szerepelni, és mintegy hét képviselői helyet tudnak szerezni – ez pedig fontos lehet David Cameronnak a kormányprogram és a költségvetés elfogadtatásakor.
Vasárnapi bejelentésében Farage világossá tette, hogy semmilyen körülmények között nem akar koalícióra lépni a konzervatívokkal, nem akar miniszteri széket és szolgálati autót. Érvelése szerint a UKIP radikális párt, amelyik az egész rendszeren akar változtatni, de véleménye szerint ennek még nem jött el az ideje. Hajlandó azonban szisztematikusan kívülről támogatni a kormányt, azaz nem akar minden ügyet külön újratárgyalni, ha a toryk támogatják a népszavazás kiírását. Farage szerint egy népszavazás megszervezése mindössze két hét, úgyhogy semmi nem indokolja azt, hogy ne lehessen már idén megszervezni.
Farage önéletrajzi könyvének történeteit olvasva mellesleg nagy kérdés, hogy az vajon használ vagy árt az írójának. A UKIP vezetője könyvében ugyanazt a szókimondó stílust követi, amelyet megszokhattunk tőle az EP-ben. Egyik legemlékezetesebb EU-kritikus szónoklatában például Herman van Rompuy frissen megválasztott EU-elnök karizmatikusságát egy felmosórongyéhoz hasonlította. Könnyen elképzelhető, hogy a választóknak könyv formájában is tetszeni fog ez a szókimondó, ám sokszor nyers stílus. Farage nem titkolja például, hogy láncdohányos: 2010-es kisrepülő-balesetét követően, alighogy kiszállt a roncsból, rágyújtott egy cigarettára. Ez a lépés – utólag – még szerinte sem volt nagyon bölcs, tekintettel a gépből szivárgó üzemanyagra. Azt sem tagadja, hogy az italt sem veti meg, de erről kaphattak már képet a választók, Farage-ot ugyanis sokszor látni sörrel vagy más itallal a kezében a választási kampány hevében. Az italozás majdnem az életébe is került: 1985-ben egy vacsorát követően, ahol saját bevallása szerint egyfolytában ivott, elütötte egy autó. Felépülése közel egy évet vett igénybe, ennek ellenére a politikusnak kellemes emlékei vannak a rehabilitációról, ugyanis itt ismerkedett meg első feleségével, akitől két gyermeke született. A balesetről szóló leírásban Farage a gyors és gondos orvosi segítségnek tudja be életben maradását. A remek baleseti ellátással szemben, állítása szerint, az általános egészségügyi rendszer (NHS) viszont nagyon rosszul működik, az emberek nagyon lassan vagy egyáltalán nem kapják meg a helyes diagnózist. Ezt saját példáján keresztül mutatta be: a sima betegellátásban annak ellenére nem ismerték fel, hogy rákos, hogy a heréje citrom nagyságúra növekedett. Ezt követően kénytelen volt egy magánkórház ellátását igénybe venni, ahol azonnal megoperálták. Szerencséjére még nem képződtek áttétek, és a betegségét követően még két gyermeke született, immár a második feleségétől.

Ed „kétkonyhás” Miliband

A Munkáspárt vezetője is elkezdte a kampányt: Ed Milibandet egy rövid portréfilm igyekezett hétköznapi emberként népszerűsíteni a választók körében – erre már csak azért is szükség van, mert az elmúlt években sokszor tűnt úgy, hogy nem nagyon van tisztában a hétköznapi élet dolgaival. Az egyik legnagyobb megbicsaklásra akkor került sor, amikor egy reggeli műsorban megkérdezték, mennyit fizetnek egy nagybevásárlás során, mire Miliband egy, az országos átlagnál jóval kisebb összeget mondott. A műsorvezető élő adásban vezette le, hogy minden bizonnyal a mondott összeg kétszeresét költik hetente. A most készült kisfilm Miliband és családja hétköznapi életét volt hivatott bemutatni: séta a parkban, teázás a feleségével a konyhában. Ez utóbbi azonban visszaütött: sok néző megjegyezte, hogy milyen kis méretű Milibandék konyhája, mire egy jól értesült ismerős a Twitteren fejtette ki, hogy ez csak a kisebbik konyha.
A kétmillió fontos házban van egy másik, jóval nagyobb konyha is. Bár Miliband később kitért a konyha kérdésére, azt állítva, hogy a nagy konyhát valójában nem is használják, mert azt a házvezetőnő használja, a médiában pillanatok alatt elterjedt a „Kétkonyhás Miliband” jelző. Milibandnek azonban nemcsak a konyhakérdést kell megoldania, hanem azt is, hogy kivel lépne kormányra, ha májusban a Labour végez az élen. A munkáspárti vezető a héten kategorikusan kijelentette, hogy nem fognak koalícióra lépni a skót nacionalistákkal (SNP), mivel azonban azt nem zárta ki, hogy az SNP kívülről támogatja majd esetleges kisebbségi kormányát – hasonlóan Farage ajánlatához –, egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a Labour számol ezzel a lehetőséggel. Ez azonban nem biztos, hogy jó pont a szavazók szemében: a támogatásért cserébe az SNP számos igénnyel, akár egy új referendum követelésével is előállhat. A szavazók szemében viszont Skócia már így is külön elbánásban részesül annak érdekében, hogy ne lépjen ki Nagy-Britanniából, és nincs szükség újabb engedményekre, amelyeket az SNP csikarna ki Ed Milibandből.
 

Olvasson tovább: