Kereső toggle

Az öbölállamok is tartanak az iráni nyomulástól

Aggályos alku

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Arab országokban is kongatják a vészharangot az iráni atomalku miatt. Az öbölmenti országokat leginkább az nyugtalanítja, hogy az amerikai kormány engedékeny hozzáállása miatt Irán még inkább vérszemet kap regionális birodalmának kiterjesztéséhez. Aggodalmuk érthető, hiszen a teheráni rezsim befészkelte már magát Szíriába, Libanonba, Irakba és hamarosan Jemen nagy része is a befolyási övezete alá fog tartozni.

Az utolsó körhöz érkeztek az iráni atomtárgyalások, és úgy tűnik, Barack Obama nagyon szeretne valami „rendkívüli örökséget” hagyni maga után. Az amerikai kormányzat ezért mindent megtesz annak érdekében, hogy sikerüljön tető alá hozni Iránnal az atomprogramjával kapcsolatos megállapodást. Obamát azonban nagyon sokan óvatosságra intik az Egyesült Államokban is. A Képviselőház 367 törvényhozója – republikánusok és demokraták is – levélben fordult az elnökhöz, amelyben követelték, hogy a megállapodás biztosítsa, hogy a perzsa állam hosszú távon se tudjon atomfegyvert előállítani. „Mivel Iránra évtizedeken át a megtévesztés volt jellemző, a tárgyalóknak maximálisan ragaszkodniuk kell Irán átláthatóságához” – áll a levélben. Több szakértő arra is felhívja a figyelmet, hogy Irán az Iszlám Államnál nagyobb fenyegetést jelent a világra. David Petraeus amerikai tábornok, a CIA volt igazgatója szerint a Közel-Keleten az Irán támogatta síita milíciák miatt kell jobban aggódni. Petraeus úgy véli, az amerikai kormánynak sürgősen fel kell ismernie, hogy az iráni vezetés nem az Egyesült Államok szövetségese a térségben, hanem a probléma részét képezi. A Központi Hírszerző Ügynökség jelenlegi vezetője is elismerte nemrég, hogy Irán még mindig állami szinten támogatja a terrorizmust. John Brennan azzal igyekezett eloszlatni az aggodalmakat, hogy akár sikerül egyezségre jutni Teheránnal, akár nem, az Egyesült Államok továbbra is nyomás alatt fogja tartani az Iszlám Köztársaságot.
Meglepő módon a perzsa állam tárgyalópartnerei közül leginkább Franciaország viszonyul szkeptikusan Irán felé. Bár John Kerry amerikai külügyminiszter múlt hétvégén is hangsúlyozta, hogy a világhatalmak – nevezetesen az ENSZ Biztonsági Tanácsa és Németország – egységes álláspontot képviselnek a tárgyalások során. Párizs és Washington között alapvető ellentétek merültek fel a politikai keretmegállapodás kapcsán, amelyet elvileg március 31-ig kellene aláírni Teheránnal. A franciák úgy látják, hogy a helyzet sokkal összetettebb, mint ahogy azt az amerikaiak lefestik. Attól tartanak, hogy Washington minden áron aláírná a megállapodást, és felfüggesztené a szankciók többségét a hónap végén anélkül, hogy az Iszlám Köztársaság kemény lépésekre kötelezné el magát. Franciaország amerikai nagykövete például a Twitteren azt írta: „tizenkét éve tárgyalnak Iránnal, ezért nem szabad belerohanni egy megállapodásba.” Gérard Araud szerint „március végét abszolút határidőként tekinteni kontraproduktív és veszélyes”. Úgy tűnik, a franciáknak sikerült a briteket is meggyőzni álláspontjukról. Philip Hammond múlt hétvégén közölte: a tárgyaló hatalmak nem fognak rossz egyezséget elfogadni.
Párizs karakán kiállása egyes elemzők szerint annak tudható be, hogy szoros kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat ápol olyan öbölmenti országokkal, mint az Egyesült Arab Emírségek és Katar, akiket nagyon aggaszt Irán nukleáris programja. Az biztos, hogy Franciaországnak komoly érdekeltségei vannak a térségben. Ahogy Laurent Fabius tavaly márciusban a párizsi Arab Világ Intézetben beszámolt róla: az elmúlt tíz évben 51 százalékkal nőtt a cserekereskedelem Franciaország és az arab világ között, különösen az öbölmenti államokkal és három Maghreb-országgal. A kapcsolatok erősödését jelzi az is, hogy tavaly novemberben a francia védelmi miniszter az Egyesült Arab Emírségekbe látogatott. Név nélkül nyilatkozó francia tisztviselők ugyanakkor nem győzik bizonygatni, hogy Párizs nem az öbölmenti országok miatt határozott Teheránnal szemben, hanem évek óta ezt az álláspontot képviseli. A franciák arra is hivatkoznak, hogy a terrorizmus elleni harc éllovasai közé tartoznak – kivették a részüket többek között a Líbiában és a Maliban zajló hadműveletekből, valamint az Iszlám Állam elleni koalícióból.
Tény és való, hogy az öbölmenti országok aggódva figyelik az Irán és az Egyesült Államok között tapasztalható közeledést. Szaúd-Arábia külügyminisztere például a héten azt nyilatkozta, nem szabad hagyni, hogy Irán érdemtelen megállapodásokhoz jusson. Szaúd al-Fejszál herceg szerint olyan biztosítékokra van szükség, amelyek garantálják, hogy a perzsa állam nem tudja atomfegyverek előállítására használni nukleáris programját. A szaúdi külügyminiszter azzal is vádolta Teheránt, hogy beavatkozik az arab országok ügyeibe és felekezeti konfliktusokat szít a térségben. Az arab vezetőket és elemzőket valójában ez jobban nyugtalanítja, mint az atomprogram. Ők úgy látják, hogy egy új perzsa és síita birodalom létrehozásának kísérlete zajlik arab földön. Ennek egyik kulcsfigurája Kasszem Szulejmáni tábornok, az al-Kudsz Brigádok nevű elitalakulat vezetője, aki az utóbbi időben rendszeresen feltűnik a közel-keleti harctereken.
Az Egyesült Arab Emírségek egyik hírmagyarázója szerint az iráni megállapodás megváltoztatja a térségben kialakult erőviszonyokat, és arra fogja bátorítani Teheránt, hogy még rámenősebb külpolitikát folytasson. Szultan al-Kasszemi úgy véli, a megállapodás, annak ellenére, hogy Kerry tagadja, „jó vétel” Irán számára, mert tiszta lapot biztosít a számára üres ígéretek ellenében. Az elemző arra is felhívja a figyelmet, hogy az Iszlám Köztársaság Irakban, Szíriában, Libanonban és Jemenben is megvetette lábát. Egy másik helyi szakértő szerint az Irakban, Szíriában és Jemenben zajló események azt jelzik, hogy Irán átfogó offenzívát indított az Egyesült Államok vezette terrorizmus elleni háború égisze alatt, amellyel a Vörös-, illetve a Földközi-tengerig próbálja kiterjeszteni befolyását.  
Az iráni tisztviselők nem is rejtik véka alá szándékaikat. Alireza Zakani teheráni képviselő azzal dicsekedett, hogy már három arab főváros, Bagdad, Damaszkusz és Bejrút a zsákjukban van, és hamarosan lesz egy negyedik is: Szanaa. Az iráni Rasa hírügynöksége szerint Zakani azt nyilatkozta a jemeni fejleményekkel kapcsolatban, hogy az iráni forradalom „természetes terjedéséről” van szó. Zakani úgy véli, Jemen 20 tartományából 14 hamarosan a húszi felkelők ellenőrzése alatt fog állni. Abban is biztos, hogy a jemeni forradalom a szaúdi területekre is át fog csapni. A fenyegetés nemcsak a két ország közötti határra vonatkozik, hanem Szaúd-Arábia keleti síita tartományára is, ahol a királyság leggazdagabb olajlelőhelyei találhatóak.
Bár az Obama-kormányzat igyekszik biztosítani arab szövetségeseit arról, hogy egy esetleges iráni megállapodás mellett is elkötelezettek maradnak partnereik mellett, ám a térségbeli országokat aggasztja az Egyesült Államok tétlensége, és az, hogy nem számol a perzsa állammal kötött egyezség regionális következményeivel. Fawaz Gerges közel-keleti szakértő szerint a megállapodás olaj lehet a tűzre: elmélyítené azt az új hidegháborút, amely Szaúd-Arábia és szövetségesei, valamint Irán között robbant ki.

Olvasson tovább: