Kereső toggle

Az Obama-kormányzat és az iraki vallási kisebbségek

Tétlenség Washingtonban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Még csak a hangját sem hallatja Washington a közel-keleti keresztényeket ért atrocitások kapcsán – hányja az amerikai vezetés szemére több újságíró is. Tény és való, finoman fogalmazva, hogy tettekben nem mondható soknak, amit az Egyesült Államok elkövet annak megakadályozására, hogy az Iszlám Állam kiirtsa a vallási kisebbségeket az általa elfoglalt területeken. Washington arra is kínosan ügyel, hogy a keresztényekkel kapcsolatos nyilatkozataiban „politikailag korrekt” legyen.

Tavaly augusztusban Barack Obama aláírt egy törvényjavaslatot, amely egy különmegbízott kinevezését ígérte, akinek feladata az Iszlám Állam által fenyegetett ősi keresztény közösségeknek és más vallási kisebbségeknek való segítségnyújtás lett volna. A tervezetről, amely egy szerény, mindössze 1 millió dolláros költségvetést biztosított volna a pozícióhoz, sem az elnök, sem pedig ismert politikusok nem nagyon ejtettek szót.
A törvény aláírása óta hét hónap telt el, de még mindig nem jelöltek ki senkit a posztra, és a Fehér Ház még arról sem beszél, hogy egyáltalán lesz-e ilyen különmegbízott. A Foreign Policy magazin szerint ez az eset is jól tükrözi Washington passzivitását a közel-keleti keresztények helyzetével kapcsolatban. De nem csak ez az egy kezdeményezés „bukott el”. Nem sikerült elérni többek között azt sem, hogy az amerikai légierő segítségével védjék meg azokat a helyeket Irakban, ahova a keresztények menekültek. Még csak szavazásra sem került az a törvényjavaslat, amely meggyorsította volna azoknak a keresztényeknek a vízumügyintézését, akik az üldöztetés elől az Egyesült Államokba akarnak menekülni.
A Foreign Policy cikkének szerzője arra is felhívja a figyelmet, hogy nemcsak az amerikai vezetés, hanem a keresztények többsége sem emel szót a más földrészen élő hittársaiért. Pedig a Keresztény Nemzetközi Szolidaritás nevű nonprofit szervezet már 2011-ben „népirtási figyelmeztetést” adott ki a Közel-Keleten élő kisebbségek helyzetére vonatkozóan. A keresztények és szervezeteik inkább olyan témákban aktívak politikailag, mint az abortusz vagy a melegházasság. A közel-keleti keresztények sorsát illetően elemzők szerint azért nem tapasztalható ez az aktivitás, mert „nemzetközi kérdésről” van szó, amely „sokkal félelmetesebbnek” tűnhet a számukra.
Ugyanakkor az Evangéliumiak Nemzeti Szövetsége igazgatótanácsának egyik tagja azt mondja, hogy változás tapasztalható a keresztények hozzáállásában azóta, hogy februárban bemutatták azt a felvételt, amelyen az Iszlám Állam 21 egyiptomi keresztényt fejezett le Líbiában. Johnnie Moore szerint egyre több keresztény elégedetlen az amerikai kormány fellépésével a dzsihádistákkal szemben. Mások a befolyásos republikánusoknál szeretnék elérni, hogy tegyenek többet az üldözött keresztényekért. A Déli Baptista Konvenció Erkölcstan és Vallásszabadság Bizottságának elnöke a 2016-os republikánus elnökjelölt-aspiránsok figyelmét szeretné a közel-keleti kisebbségek helyzetére irányítani.
Természetesen akadnak keresztény vezetők, akik mindig is kiemelten foglalkoztak a más térségekben élő hívőket érő atrocitásokkal. Többen közülük úgy vélik, hogy az Obama-kormányzat azért nem szólal meg az iraki kisebbségek ügyében, mert kényelmetlenül érinti, hogy vallásról van szó. A főáramú republikánusok és demokraták pedig fontosnak tartják a muszlimok megnyerését. Ezért úgy gondolják, hogy ha lépéseket tennének a keresztények védelme érdekében a Közel-Keleten, akkor sok muszlim a keresztesekhez hasonlítaná őket.   
Obamának azt is a szemére vetik, hogy az Iszlám Állammal és annak pusztító tevékenységével kapcsolatban feltűnően a politikai korrektségre törekszik, és igyekszik kerülni az erőteljesebb kifejezések használatát. Ennek egyik példája, hogy a Fehér Ház „erőszakos szélsőségességről” tartott konferenciáján még csak nem is említették az iszlám szélsőségességet, vagy az, hogy a nemzeti imareggelin a kereszténység nevében elkövetett múltbeli bűnöket emlegette fel az elnök. Sokatmondó az is, hogy a 21 kopt keresztény lefejezésekor a Fehér Ház hivatalos közleményében nem tett említést a kivégzett férfiak hitéről. Az Obama-kormányzat természetesen tagadja ezeket a vádakat, és nem győzi hangsúlyozni, hogy mindig is elítélték az Iszlám Állam vallási kisebbségek ellen irányuló támadásait. Arra is hivatkoznak, hogy a vezetésükkel indult katonai hadművelet a jazidik lemészárlásának megakadályozására. Sőt, statisztikákkal is igazolni tudják, hogy hány iraki menekültnek, köztük keresztényeknek segítettek.
Washington lépéseinek ellenére 2014 a legrosszabb év volt a térségben élő keresztények számára, és az idei évre is hasonlóak a kilátások. Az Iszlám Állam terroristái továbbra is keresztényeket fejeznek le, feszítenek keresztre, és pusztítják az ősi templomokat, illetve kolostorokat. Anna Eshoo demokrata képviselő szerint – aki maga is részt vett egy, az üldözötteket segítő törvényjavaslat kidolgozásában, amely végül elbukott – nagyon nehéz elérni, hogy a kormány azonnal cselekedjen. Pedig sürgős beavatkozásra van szükség. Marc Arabo iraki–amerikai keresztény üzletember úgy véli, Washington halálra ítéli népét azzal, hogy tétlen. Arabo azt szeretné, ha az amerikai vezetés felgyorsítaná a vízumügyintézést, hogy légi úton kimenekítse a veszélyben lévő keresztényeket, és humanitárius segélyt biztosítana azoknak, akiknek el kellett hagyniuk otthonaikat. A helyzet súlyosságát, úgy tűnik, már a Vatikánban is felfogták. A hagyományosan katonai beavatkozásellenes katolikus vezetés szerint, ha nem találnak politikai megoldást, akkor erővel kell megállítani a keresztények és más közel-keleti kisebbségek elleni támadásokat.

Pszichoterror

Kivégzésekkel való fenyegetőzésekről és lelki kínzásokról számolt be az Iszlám Állam egyik volt foglya. Javier Espinosa spanyol újságíró több mint fél évet töltött a dzsihádisták fogságában, miután 2013 szeptemberében elrabolták. Espinosa szerint a Dzsihád John néven hírhedtté vált Mohammed Emwazi vérszomjas pszichopataként viselkedett, aki nem rejtette véka alá, mennyire élvezi a nyugati túszok fenyegetését.  Emwazi többek között egy hosszú pengét tartott az újságíró nyakára, miközben részletesen ecsetelte, hogyan fogja lefejezni, és végül azt is elmondta, hogy hova fogja tenni a levágott fejet. Espinosa beszámolója szerint az iszlamisták minden egyes nap a kivégzésükkel tartották rettegésben őket. Az újságíró azonban még így is szerencsésnek mondhatja magát: többekkel együtt elengedték. De hét túsztársa meghalt, akik közül legalább hatot a terroristák öltek meg.

Olvasson tovább: