Kereső toggle

Napjaink exodusa - Menekülés Európából

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Jelentősen csökkent az utóbbi évtizedekben Európa zsidó lakosságának a száma - állítja a Pew Kutatóközpont nemrégiben megjelent felmérése. Egyre több antiszemita incidensről számolnak be Európa-szerte, amivel párhuzamosan növekszik a kivándorlás mellett döntő zsidók száma is.

A múlt héten nyilvánosságra hozott, javarészt 2010-es adatokkal dolgozó vizsgálat kimutatta, hogy a zsidók számát megtizedelő 1939–1945-ös időszak tendenciái a holokauszt óta eltelt évtizedekben nemhogy nem fordultak meg, hanem az európai zsidóság száma a világháború óta is majdnem ugyanolyan mértékben csökken. Így ma nagyjából egymillió zsidó ember él Európa-szerte.
Az adatokra és a kontinensen kiújuló antiszemitizmusra való tekintettel az európai zsidó vezetők hajlamosak egyfajta „új exodust” emlegetni a régióból. Különösen drámai a kép a kelet-európai és a posztszovjet térségben, amit a Jeruzsálemi Héber Egyetemen oktató demográfus, Sergio DellaPergola elemzése is alátámaszt.
DellaPergola becslései alapján 1939-ben az egész világon körülbelül 16,6 millió zsidó élt, akiknek a többsége – 57 százalékuk – Európában élt. A második világháború végére a számuk 3,8 millióra esett vissza, ami a globális szintű 11 milliós zsidó lakosságnak immáron csupán a 35 százalékát tette ki. A holokausztban életüket vesztett zsidók számát 6 millióra szokták becsülni.
Bár a háború után világszinten nőni kezdett a zsidók száma – a Pew Kutatóközpont számadatai 2010-ben 14 milliós zsidó lakosságról számolnak be globálisan–, még ma sem éri el a holokauszt előtti szintet. Az európai zsidók száma pedig tovább csökkent 1945 óta. 1960 körül 3,2 millióan voltak, 1991-re már csak 2 millióan, ma pedig nagyjából 1,4 millió zsidó ember él Európa-szerte.
A zsidó lakosság számának felbecsülése Európában és Amerikában egyébként nem egyszerű feladat, ugyanis a zsidók csupán csekélyebb számú kisebbséget alkotnak ezeken a helyeken, ráadásul a zsidó identitás meghatározása is vita tárgyát képezi, elsősorban abban a tekintetben, hogy vallási vagy etnikai alapon közelítjük-e meg. Ennek tükrében az egyes vizsgálatok eredményei eltérőek lehetnek; a Pew elemzése és DellaPergola számai – az olasz származású izraeli demográfus a világ egyik legelismertebb szakértője zsidó demográfiai kérdésekben – mégis nagyjából hasonló képet festenek.
Az egykor terebélyes és élénk kelet-európai közösség mára szinte teljesen eltűnt. DellaPergola számadatai alapján 1939-ben 3,4 millió zsidó élt Európa keleti felén. Jelentős részük életét vesztette a holokausztban, többen pedig kivándoroltak.
A háború utáni visszaesés legnagyobbrészt az 1948-ban létrejött Izrael Államba történő kivándorlással indokolható. Izrael zsidó lakossága az 1945-ös félmillióról 2010-ig 5,6 millióra növekedett. Nem feledkezhetünk meg ugyanakkor az egyéb tényezőkről, például a vegyes házasságokról és a kulturális asszimilációról sem.
A zsidók számarányának csökkenése nem egyformán alakult Európa különböző országaiban. Franciaországban például 2010-ben nagyjából 500 ezer zsidó élt, de több nemrégiben kiadott jelentés új kivándorlási hullámról számolt be az országból. Az Egyesült Királyságban szintén meghatározó maradt a zsidó kisebbség aránya: 290 ezer fő 2010-ben, szemben a 345 ezres 1939. évi adattal. Ugyanakkor egy múlt heti riport rekordszintű antiszemitizmusról számolt be Nagy-Britannia-szerte: 1168 zsidóellenes incidenst regisztráltak az elmúlt évben, ami az antiszemita inzultusok számának megduplázódását jelenti egy év alatt – ezek a gyűlöletkeltő graffitiktól kezdve a zsinagógák és zsidó otthonok megrongálásán át az utcai fenyegetésekig és konkrét fizikai bántalmazásokig terjednek.
Edinburghban például egy zsidó kislány arcába egy tizenkét éves társa dezodort fújt „Gázt a zsidóknak!” felkiáltással. Luciana Berger, a brit árnyékkormány egészségügyi minisztere pedig először a saját fényképét kapta meg Dávid-csillaggal és „Hitlernek igaza volt” szöveggel egy 21 éves neonácitól, majd a tettes elítélése után még legalább 2500 gyűlölködő üzenet zúdult rá. Az ilyen ügyekkel foglalkozó brit Common Security Trust elmondása szerint ezek hátterében elsősorban a tavaly nyári izraeli gázai hadműveletek álltak.
Franciaországban szintén újabb lendületet vett az antiszemitizmus. A párizsi kóser boltban történt, pár héttel ezelőtti terrorcselekmény előtt és után számtalan egyéb intő jel is mutatkozott; a legutóbbi, több száz sírt érő temetőrongálást követően Hollande elnök „gyűlöletes és barbár cselekedetnek” minősítette a történteket, és az állam általi védelemről biztosította a franciaországi zsidókat.
Ám a rendőrségi védelmet nem mindenki találja kielégítőnek, és a kivándorlás mellett döntenek. Van, akiket a szomszédaik attól való félelme bír távozásra, hogy egy-egy kihelyezett zsidó jelkép az egész lakóház felgyújtásával járhat, másokat a gyermekeiket érő iskolai inzultusok kergetnek el. Európában a közel félmilliós francia zsidó kisebbség számít a legnagyobbnak, amelyből tavaly több mint 7 ezren elhagyták az országot.
A búcsú sokszor egyáltalán nem könnyű. Egy manchesteri zsidó család a Telegraph című lapnak számolt be arról, hogy az erőszakos tendenciákat látva családjuk védelmében veszik Amerika felé az irányt. Bár ezer szállal kötődnek Angliához, és elmondásuk szerint a tengerentúlon is briteknek fogják vallani magukat, az Antiszemitizmus Elleni Kampány múlt havi felmérése, mely szerint a britek fele legalább egy zsidóellenes támadást jogosnak vélt már, megrémítette őket.
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök a franciaországi és dániai támadások után tömeges kivándorlásra szólította fel az európai zsidókat, kitárva előttük az „egyetlen biztonságos menedék”, Izrael ajtaját.
Az európai vezetők ugyanakkor védelmet ígérnek, és marasztalják zsidó kisebbségeiket. Mindazonáltal a tendenciák egyelőre nem afelé hajlanak, hogy az antiszemitizmus Európában a jövőben csillapodna.

Olvasson tovább: