Kereső toggle

A tudás arisztokráciája

Nem mindenkié az amerikai álom

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egyre jobban nyílik az olló az Egyesült Államokban a tehetős rétegek és a szegények között, a jó anyagi körülmények ugyanis egyre inkább egyet jelentenek a jó tanulmányi eredményekkel. Új, intellektuális arisztokrácia van kialakulóban, ők azok, akik meg tudják fizetni a jó minőségű képzést, amellyel garantálják gyermekeik pozícióját a következő generáció gazdasági és intellektuális elitjében.

Az egyre nyilvánvalóbb és folyamatosan erősödő jelenségre a közelmúltban a The Economist című hetilap hívta fel a figyelmet, részletesen bemutatva, hogy a szülők anyagi helyzete és a gyermekek képzettsége között egyenes kapcsolat áll fenn. A hetilap Paul Ryan befolyásos wisconsini republikánus képviselőt idézi, aki szerint az Egyesült Államokban egyre kevésbé igaz az, hogy „az életben elért sikered nem függ attól, hogy hova születsz”.  Marco Rubio, Florida republikánus szenátora szerint a sikerhez vezető út minden egyes eleme „erodálódik az országban”. Hasonlóan vélekedik Hillary Clinton volt külügyminiszter, aki szerint egyre nehezebben valósul meg az amerikai álom, vagyis a szegényebb rétegekből származó emberek egyre kevésbé tudnak feljutni a csúcsra.
E mögött a tendencia mögött számos dolog húzódik meg, az egyik legfontosabb, hogy az amerikai modellben a főiskolai, egyetemi képzésért fizetni kell, méghozzá nem is keveset. A szövetségi állam vagy az egyes államok az európai modelltől eltérően nem biztosítanak ingyenes felsőoktatást, legfeljebb részleges támogatást nyújtanak. Ennek megfelelően az úgynevezett állami egyetemek olcsóbbak, mint az elitegyetemek, de a tandíj még így is évi 15-20 ezer dollár.
Mindeközben a társadalomban folyamatosan nő a képzettségnek és a diplomának nemcsak a presztízse, hanem a haszna is. 1960 és 2005 között 25-ről 48 százalékra emelkedett azoknak a diplomás férfiaknak a száma, akik szintén diplomás nőt vettek feleségül, és úgy tűnik, ez a szám tovább fog nőni. Ez a trend természetesen felerősíti a gyermekek determinációját a tanulásra, akik egyre nagyobb számban követik a szülői példát. Tanulmányaik szempontjából azonban nemcsak a szülői példa számít, hanem az is, hogy az egyetemet végzett szülőknek lesz elég pénzük gyermekeik továbbtanulásának finanszírozására.
Sean F. Reardon, a nagy presztízsű Stanford Egyetem kutatója szerint az elmúlt évtizedekben egyre erősebb az összefüggés a szülők keresete és a gyerekek SAT–teszt eredményei között. A leginkább az érettségihez hasonlító SAT–teszteken matematika, írás és olvasás esetében száz pontnál is nagyobb a különbség a legalacsonyabb és a legmagasabb keresetű szülők gyerekeinek teljesítménye között. Az adatokban az a legérdekesebb és egyben a legmeghökkentőbb is, hogy tárgytól függetlenül a magasabb jövedelmű családok gyermekei jobban teljesítettek. Közel húszezer dolláros jövedelemtöbblet közel húsz pontos emelkedést jelent a teljesítményben. A húszezer dollárnál kisebb keresetű szülők gyermekei mind a matematika, mind az írás és olvasás területén 500 pont alatt teljesítettek az elérhető hatszázból. Az ötszázas szintet az évente 80-100 ezer dollárt kereső szülők gyermekei „hozzák”, az évi 200 ezer dollárnál is többet kereső szülők gyermekei viszont erre 60-70 pontot is rávernek, matematikából pedig közel járnak a 600-as szinthez. Az eredményeket más szempontok szerint vizsgálva kiderül, hogy a legszegényebb szülők gyermekei az országos átlagnál mintegy 60 ponttal kevesebbet érnek el a SAT–teszten. A 140 és 200 ezer közötti éves keresettel rendelkező szülők gyermekei már közel 40 ponttal jobbak, mint az országos átlag, a 200 ezer dollár fölött kereső szülők gyermekei viszont ennél is jobban, mintegy 80 ponttal teljesítenek az átlag felett. A szülők képzettségét és a gyermekek eredményeit összevetve szintén riasztó a kép: a középiskolai végzettséggel nem rendelkező szülők gyerekei közel 400 pontos, a középiskolai végzettségű szülők gyermekei pedig a négyszáz pontot alig meghaladó eredményt értek el. Ezzel szemben a főiskolai végzettségű szülők gyermekei már jóval 500 pont fölött, az egyetemi végzettségűeké pedig közel 600 pontos átlagot értek el.
Tekintettel arra, hogy a SAT-teszten elért jó eredmény szükséges a főiskolára való bejutáshoz, a képlet egyszerű: a főiskolák és az egyetemek egyre inkább csak a jó képzettséggel és anyagi háttérrel rendelkező szülők gyermekei számára elérhetőek.
A tehetős szülők gyerekeinek elit oktatása már az óvoda kiválasztásánál kezdődik, majd az elit magánóvodákba járó gyerekeinek közel 90 százaléka magániskolában folytatja tanulmányait, ahol a szülők kezdettől olyan aktivitásokat tudnak finanszírozni, amelyek jobb szereplést biztosítanak majd a SAT-teszteken.
A középiskolát követően a szülőknek újra mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, az egyetemi és a főiskolai képzés ma már a többszöröse – egyes adatok szerint akár nyolcszorosa – annak, mint amit a nyolcvanas években kellett fizetni. Az elitegyetemeken a képzés könnyedén elérheti a 40-50 ezer dollárt vagy ennél többet is, ami jócskán megterheli még a középosztály forrásait is, így azt a legtöbb esetben hitelből oldják meg. Éves szinten dollármilliárdokra rúg a diákok által felvett hitel az Egyesült Államokban. Az egyetemi diploma ugyanakkor sokat is hoz a konyhára: David Autornak, az MIT (Amerika egyik legrangosabb egyeteme) kutatójának a
Science nevű tudományos lapban publikált cikke szerint 1979 és 2012 között közel duplájára nyílt a középiskolai végzettséggel és a főiskolai végzettséggel (mindkét szülő legalább négy évet tanult a felsőoktatásban) rendelkező munkavállalók háztartásának bevételei közötti olló, évi 30 ezer dollárról több mint 58 ezer dollárra. Autor szerint ez a trend annak köszönhető, hogy a jelenlegi társadalmi berendezkedésben egyre elengedhetetlenebb a képzettség. Míg ugyanis 1900-ban az Egyesült Államokban tíz munkahelyből négy agrár jellegű volt, és az emberek 11 százaléka analfabéta volt, 2010-ben a munkavállalók mintegy két százaléka dolgozott a mezőgazdaságban. David Autor szerint, bár sokan úgy tartják, hogy a főiskolára járás egy lufi – vagyis túl sokan járnak főiskolára, túl sok pénzért –, az adatok ezt nem támasztják alá. Ma egy főiskolai végzettséggel rendelkező munkavállaló átlagosan közel kétszer annyit keres, mint egy középiskolai végzettségű, és ez a különbség folyamatosan nő.

Olvasson tovább: