Kereső toggle

Bagdad elfoglalására készülnek az iraki iszlamisták

Szétesőben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az összeomlás felé halad Irak, miután szunnita dzsihadisták sorban rohanják le az ország fontosabb városait. Az offenzívát az az al-Kaidából kivált terrorcsoport vezeti, amelynek elődjéről az Egyesült Államok évekkel ezelőtt azt állította, hogy a stratégiai vereség küszöbén áll. Az ISIS, azaz a brutalitásáról hírhedt Iraki és Levantei Iszlám Állam nevű szervezet most Bagdad elfoglalására összpontosít, végső célja pedig egy nagy kiterjedésű iszlám kalifátus kikiáltása.

Sokkoló látvány lehetett az Egyesült Államoknak, hogy az Iraki és Levantei Iszlám Állam  (ILIÁ) nevű dzsihadista szervezet harcosai azokkal az amerikai fegyverekkel és harckocsikkal vonultak diadalittasan a lerohant iraki városokban, amelyeket Washington adott az iraki biztonsági erőknek. Az Egyesült Államok több tízmilliárd dollárt költött a közel-keleti ország hatóságának kiképzésére és felfegyverzésére az elmúlt évtizedben. Ennek ellenére a szunnita dzsihadisták könnyűszerrel szerezték meg a harci eszközöket. Hiába voltak túlerőben a katonák, az ország nyugati és északi részén inkább a menekülést választották. Civil ruhákban hagyták el a fenyegetett városokat, amikor tudomásukra jutott a dzsihadisták közeledése.

Az ILIÁ kezére került Irak második legnagyobb városa, Moszul. Az 1,7 millió lakosú város meglepetésszerű elfoglalása szimbolikus jelentőséggel bír. Ezt a térséget csak 2007-ben tudták ellenőrzésük alá vonni az amerikaiak. Akkor Washington azt állította, hogy Moszul megszerzése megnyitja az utat a béke és a demokrácia előtt Irakban. A nagyváros stratégiailag is fontos, mivel gazdag olajkészlettel és egy olyan vezetékkel rendelkezik, amely Törökország felé szállít olajat.

Az amerikai csapatok 2011-es kivonulása óta jelentősen nőtt az erőszak Irakban, újra megszaporodtak az öngyilkos merényletek és támadások. A szíriai polgárháború pedig olaj volt a tűzre: rendszeresen Irak északi részén utaztak át a lázadók, akik között egyre több, al-Kaidához köthető elem jelent meg. A szíriai harcokban erősödött meg az Iraki és Levantei Iszlám Állam csoportja is, amely eredetileg Irakban jött létre.

A terrorszervezet az iraki al-Kaida nevű csoportból nőtte ki magát. Még ennek a szervezetnek a vezetőjeként bukkant fel Abu Bakr al-Baghdadi (lásd keretes írásunkat), aki akkor vette át az irányítást, amikor Abu Muszab al-Zarkavi és más al-Kaidás kulcsemberek amerikai és brit támadásokban életüket vesztették. Az iraki al-Kaida viszont 2011-ben szinte teljesen megbénult, de csatlakoztak a szíriai felkelőkhöz, és az ottani harcok újjáélesztették a csoportot.

A nagyrészt csecsenföldi és európai önkéntesekből álló szervezet „aktivitásával” eleinte kivívta más lázadó mozgalmak elismerését. De az extrém brutalitásáról hírhedtté vált csoport más felkelőket és a szíriai ellenzéket támogató civil lakosságot is célba vette – emiatt szembekerült még az al-Kaidával szövetséges csoportokkal is. A nemzetközi terrorszervezet vezetője, Ajman al-Zavahiri arra kérte Baghdadiékat, hogy összpontosítsanak Irakra, Szíriát pedig hagyják meg az al-Nuszra Front nevű iszlamista szervezetnek. Baghdadi azonban erre nem volt hajlandó, ezért elszakadt az al-Kaidától, és más dzsihadista csoportok ellen is harcolni kezdett.

Az ILIÁ jobban vonzza a fiatal dzsihadistákat, mint az al-Kaida, mert vezetőjük maga is harcos, szemben Zavahirivel, aki iszlamista teológus. Peter Neumann londoni professzor szerint a Szíriában harcoló nyugatiak közel 80 százaléka ehhez a szunnita csoporthoz csatlakozott. Tavaly óta komoly katonai sikereket értek el. 2013 márciusában elfoglalták Rakka városát Szíriában – ez volt az első tartományi főváros, amely a lázadók ellenőrzése alá került. Idén januárban pedig, kihasználva az iraki szunnita kisebbség és a síiták vezette kormány közötti feszültség kiéleződését, az ILIÁ visszatért szülőföldjére, és a nyugati Anbar tartományban elfoglalta

a főként szunniták lakta Falludzsát, majd a tartomány székhelyének, Ramadinak is nagy részét az ellenőrzése alá vonta.

Moszul múlt heti lerohanása után a dzsihadisták Szaddám Huszein szülővárosát, Tikrít is elfoglalták. Itt viszont az iraki hadsereg utólag támadást indított, hogy visszaszerezzék a várost.

A terroristák állítólag a maguk oldalára állították Szaddám híveit. A feloszlatott Baath párt egykori tagjai és a néhai diktátor egyik volt tanácsadója is az ILIÁ oldalára állt. Szaddám legidősebb lánya pedig „nagy örömének” adott hangot a dzsihádisták sikerei kapcsán. Az Irak északkeleti részén viszonylagos önállóságot élvező kurdok azonban egyelőre kimaradtak a konfliktusból.

Bagdad támadására készülve a vérszomjas fegyveresek az elfoglalt területeken brutálisabbnál brutálisabb kivégzéseket hajtanak végre, amikről felvételeket készítenek, és ezeket fel is teszik az internetre. Az egyik közösségi portálra például egy kivégzett katonatiszt fejét tették ki, és a futball-világbajnokságra utalva azt írták alá, hogy „Ez a mi labdánk. Bőrből készült.” A meghódított területeken bevezették a keményvonalas iszlám törvénykezést, a sariát. Ennek értelmében nők nem hagyhatják el otthonaikat, csak ha „szigorúan szükséges”, betiltották az alkoholfogyasztást és a dohányzást, és kötelezővé tették a mecsetbe járást naponta ötször. Ezeknek a megszegéséért többek között nyilvános korbácsolás jár.

A dzsihadisták barbár tetteit látva többen George W. Bushnak és Tony Blairnek estek neki. Szerintük hiba volt Szaddám rendszerének megdöntése, mert a diktátor el tudta fojtani a vallási ellentéteket. A helyzet azonban ennél sokkal bonyolultabb. Szaddám kegyetlen módszerekkel tartotta fenn hatalmát: tömegeket terrorizált, paranoiája miatt híveit is kivégeztette, és a más vallásúakkal sem bánt kesztyűs kézzel. Az iraki–iráni háború idején sok síita tűnt el, vagy családokat deportáltak, a kurd kisebbség ellen pedig vegyi fegyvert vetettek be. Igaz azonban, hogy naivitás volt azt hinni, hogy a diktátor uralmának megdöntésével a demokrácia köszönt be az országba. De annak az érvelésnek, hogy az amerikai beavatkozás tehető felelőssé a helyzetért, Szíria példája is ellentmond. Itt a Nyugat kimaradt a konfliktusból, mégis káosz és vérengzés lett úrrá az országban. Sőt, némely elemző úgy véli, az iraki események arra világítanak rá, hogy ha a nemzetközi közösség nem kezeli a szíriai válságot, akkor az a környező országokban továbbgyűrűzik.

A kialakult helyzet miatt bírálat éri Barack Obamát és politikáját. Többek szerint az amerikai csapatok kivonása elhamarkodottan és átgondolatlanul történt. Véleményük szerint a stratégia, amire az Egyesült Államok számított, amikor kivonult Irakból, teljesen összeomlott. Az országnak nem lett ütőképes hadserege, amely fel tudta volna venni a harcot a lázadókkal, és a politikai helyzet sem stabilizálódott. Hiába voltak úgymond demokratikus választások áprilisban, Nuri al-Maliki máig nem tudta új kormányát megalakítani. Obama bírálói azt is mondják, változtatni kellene a kormányzat retorikáján, és be kell ismerni, hogy a terror elleni háború nem ért véget Oszama bin Laden likvidálásával.

Az ILIÁ valószínűleg nem elégedne meg az iraki főváros elfoglalásával, tovább harcolna, hogy megölje esküdt ellenségeit, a síitákat, ezek után pedig a zsidók és a keresztények következhetnek. De fenyegetést jelentenek az általuk hitetlennek bélyegzett uralkodókra is a térségben – például a jordániai vagy a szaúdi királyra. Lendületük azonban úgy tűnik, megtört, miután a síiták is fegyverbe szólították híveiket. Szakértők szerint a kevesebb mint tízezer harcosból álló csoportnak nagy falat lehet Bagdad, ahol síita önkéntesek készülnek a város megvédésére. Beláthatatlan következményekkel járhat, hogy a Nyugat Iránhoz fordult segítségért – egy olyan országhoz, amely maga is támogatja az erőszakot, és elnöke mosolydiplomáciája ellenére továbbra is Izrael elpusztításáról beszél. Nem véletlen, hogy Hillary Clinton volt amerikai külügyminiszter a héten óvatosságra intett az Iránnal való együttműködéssel kapcsolatban. A perzsa állam már küldött tábornokot Bagdadba a Forradalmi Gárda al-Kudsz elitalakulatából, hogy tanácsokkal lássa el az iraki főváros védőit.

Félő azonban, hogy vallási háború tör ki az országban, amelynek civilek tömegei lehetnek az áldozatai, és még inkább elharapózhat a brutalitás. A síita önkéntesek ugyanis a szunnita lakosságon állhatnak bosszút az ILIÁ rémtetteiért. De a helyzetnek nemzetközi szinten is hatása lehet.  

Európának pedig főhet a feje az „európai” dzsihadisták miatt is. A becslések szerint Nagy-Britanniából több mint ötszázan – főként muszlim bevándorló családokból – mentek Szíriába és valószínűleg Irakba harcolni. Spanyolországban a héten nyolc embert tartóztattak le, akik az ILIÁ-nak toboroztak harcosokat. Fennáll a veszélye annak, hogy ezek a kiképzett európaiak hazatérnek, és a terrort otthon folytatják.

A láthatatlan sejk

A globális dzsihadista mozgalom új arca lett az ILIÁ rettegett vezetője, Abu Bakr al-Baghdadi. A terrorvezérről keveset lehet tudni. 1971-ben született a Baghdadtól északra fekvő Szamarra városában Awwad Ibrahim al-Badri al-Szarri néven egy vallásos családban. Diákként iszlám történelmet tanult, és a vele szimpatizáló weboldalak szerint a kilencvenes évek végén doktorátust szerzett a Bagdadi Egyetemen. Némelyek azt állítják, hogy farmer volt, és radikalizálódása akkor kezdődött, amikor 2005-ben az amerikaiak elfogták és a buccai fogolytáborba zárták be, ahol több al-Kaida parancsnokot is őriztek. Más beszámolók szerint már Szaddám Huszein érája alatt radikális volt, és nem sokkal az amerikai beavatkozás után meghatározó tényező lett az al-Kaidában. Először külföldi harcosokat csempészett Irakba, majd egy Szíriához közeli város emírje lett. Mecsetekben tanított, és állítólag már ekkor hírhedtté vált brutalitásáról, mert nyilvánosan kivégeztette azokat, akiket azzal vádolt, hogy segítik az amerikai erőket. Dr. Michael Knights Irak-szakértő szerint az, hogy évekig a Bucca táborban tartották fogva, egyértelműen bizonyítja, hogy már akkor komoly veszélyt jelentett. Ezt támasztják alá 2005-ös amerikai hírszerzési feljegyzések is, amelyek az al-Kaida fedezőjeként utalnak rá. Azt viszont nem tudni, hogy miért engedték el 2009-ben. Ken King, a buccai fogolytábor egykori parancsnoka elmesélte, hogy amikor átadták Bagdadit az iraki hatóságoknak, úgy köszönt el tőlük, hogy „találkozunk New Yorkban”.  Szabadulása után gyorsan emelkedett a ranglétrán. 2010-ben már a helyi al-Kaida egyik vezetője volt. Mivel az amerikaiak tízmillió dolláros vérdíjat tűztek ki a fejére, Baghdadi rendkívül elővigyázatos. A legszorosabb híveit kivéve mindenkivel úgy érintkezik, hogy maszkot visel, ezért nevezték el láthatatlan sejknek.

Olvasson tovább: