Kereső toggle

Putyin és a Zsirinovszkij-doktrína

Milyen célpontjai lehetnek Moszkvának a Krím után?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Az ukrajnai események után nagyon sürgős, hogy az európai államok gyorsan, a következő néhány hét folyamán megkössék a társulási egyezményt Moldovával” – mondta Jean-Claude Juncker a Die Welt am Sonntag című német lapnak. A volt luxemburgi miniszterelnök az egyik legbefolyásosabb európai politikusként úgy véli, hogy Brüsszelnek Putyin elé kell vágnia, hogy tudomására hozza, nem teheti meg azt Moldovában, amit megtett a Krím félszigeten: „Máskülönben Moldova lesz az orosz agresszió következő célpontja.” Közben egy geostratégiai elemzőközpont már fel is vázolta, melyek lehetnek Moszkva következő területszerző lépései.

Putyin elkezdte megvalósítani a Zsirinovszkij-doktrínát. A kormánypárti ultranacionalista politikus még a kilencvenes évek elején fogalmazta meg programját, Végső roham Délre címmel. Futurisztikus víziójában Zsirinovszkij kijelentette, hogy „az orosz kijárat megszerzése az Indiai- és a Földközi-tengerre az orosz nemzet megmentésének kulcsa. (…) ez lesz a világ utolsó felosztása, és ezt a sokkterápia állapotában, váratlanul, gyorsan és hatékonyan kell végrehajtani. Ez nyomban megold minden problémát, mert megszerezzük vele a nyugalmat. Négysávos hídfőállást szerzünk: északról a Jeges-tengerre, keletről a Csendes-óceánra, az Atlanti-óceánra a Fekete-, a Földközi- és a Balti-tengeren keresztül, végül délen, mint egy hatalmas oszlop, bebetonozzuk magunkat az Indiai-óceán partjaira, és így nyugodt szomszédokat szerzünk. (…) A népek gazdasági keveredése, az orosz nyelv, az orosz rubel uralma, a legnagyobb harci erőt képviselő orosz hadsereg uralma történelmi folyamat eredménye, ami a térségben biztosítani fogja a stabilitást mind Oroszország, mind a világ számára. És ez nem valamiféle fantazmagória vagy kitaláció. Ez a realitás. (…) Az emberiség nem engedheti meg, hogy Oroszország déli részén mindig háború legyen. A Kaukázusban, Közép-Ázsiában, a Közel-Keleten. A világ elfáradt már a levegőbe emelkedő repülőgépektől, a kilőtt rakétáktól, a robbanásoktól. Meg kell nyugtatni a világot a földnek ezen a pontján. Ott volt a hatalmas konfliktus Délkelet-Ázsiában, Vietnamban, Laoszban, Kambodzsában… Az amerikaiak is ott voltak, meg mi is. És én azt mondtam: egyszer vége lesz ennek a háborúnak. De a közel-keleti háborúnak soha nem lesz vége, és egyszer kirobbanthatja a harmadik világháborút. Ezért Oroszország »végső rohama Délre« még ezt a harmadik világháborút is kizárhatja. Nemcsak Oroszország belső problémáját oldja meg, és a térség népeit nyugtatja meg Kabultól Sztambulig. Ez az »egész földgolyót érintő«, globális feladat megoldása. Amerikának jobb lesz, mert véget érnek a háborúk ebben a régióban, nem lesz itt se vörös, se muzulmán, se türk, se iszlám fundamentalista veszély.”

A Wikistrat elnevezésű geostratégiai elemző műhely szerint Putyin nem áll meg a Krímnél, hanem a siker nyomán megpróbál további régiókat orosz fennhatóság alá vonni. Több mint 60 elemző bevonásával megkísérelték „kitalálni”, milyen célpontjai lehetnek a következő években Moszkvának. Öt lehetséges forgatókönyvet vázoltak fel, amelyek 2015–2018 között valósulhatnak meg:

2015 – Oroszország átfogó kiberhadjárattal válaszol az Ukrajna miatt elrendelt nyugati szankciókra. A gazdasági bojkott ellen „patrióta hackerek” nyugati gazdasági és médiaintézményeket vesznek célba. Moszkva igyekszik elkerülni, hogy olyan lépést tegyen, amely kiváltaná a NATO ötödik cikkelyének (a kölcsönös védelem elvének) alkalmazását, ezért olyan ellencsapást részesít előnyben, amelytől ha kell, el tud határolódni.

2016 – Oroszország támogat egy Lukasenko-ellenes puccsot Fehéroroszországban. Bár a belorusz vezető – „Európa utolsó diktátora”, ahogy gyakran jellemzik Lukasenkót Nyugaton –  Moszkva feltétlen hívének számít, Putyin kész lenne beáldozni őt, ha ezzel tovább erősítheti befolyását az országban. A Wikistrat szerint a 2015 decemberi belorusz választások után tüntetések kezdődhetnek a feltételezett választási csalások miatt. Putyin az országban lévő ügynökei segítségével rá tud erősíteni ezekre, így Lukasenko bukása elkerülhetetlen. Utána Moszkva a krími modell szerint csapatokat küldhet a „stabilitás megerősítésére” Fehéroroszországba. A Nyugat persze ismét tiltakozik, de ez Putyint mit sem zavarja.

2017 – Katonai akció Szomáliában. Afrika fontos célpont Oroszország számára, de ehhez egy biztos bázisra van szükségük. A kelet-afrikai válsághelyzetet kihasználva Moszkva egy kommandós egységet küldhet Szudánon keresztül Szomáliába, amellyel jelzi, hogy Moszkvával a fekete kontinensen is számolni kell.

2018 – Orosz csapatok vonulnak be Kelet-Kazahsztánba. Putyin beáldoz még egy fontos szövetségest, Nazarbajev elnököt is, azért, hogy katonai kontroll alá vonja második legnagyobb területű szomszédját. Az indok újra az, hogy Moszkva megvédelmezi a zavargások miatt veszélybe került orosz etnikumot. Ezzel a lépéssel Kínával szemben is erősíteni tudja Putyin Oroszországot, és joggal számíthat arra, hogy Kelet-Kazahsztán visszacsatolását sem a Nyugat, sem Peking nem tekintené háborús oknak.

2020 – A transzkaukázusi gázvezeték blokádja. Oroszország érdekeit sérti, hogy Európa Azerbajdzsánból próbálja csökkenteni orosz gázfüggőségét. A térségben folytatott agresszív orosz geopolitika logikus lépése, hogy megakadályozza ezt az építkezést, még mielőtt befejeződhetne. Erre a Kaszpi-tengeri szakasz a legalkalmasabb, ahol az orosz flotta blokád alá vonja az építkezést, amelyet kénytelenek leállítani, miután nincs alternatív útvonal nyugat felé.

Olvasson tovább: