Kereső toggle

Gyerekrabszolgák a horogkeresztek közt

Egy brazil náci farm titkai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Köztudottan sok, közel 9000 náci háborús bűnös talált menedéket Dél-Amerikában a világháborút követő években. Kevésbé ismert viszont, hogy az 1930-as években a németek és a helyi szélsőjobboldaliak náci telepeket igyekeztek alapítani ezen az Európától távoli helyen. Példa erre egy nemrég felfedezett brazil tanya, ahol még a kecskék bőrébe is belesütötték a horogkeresztet, és ahol – nem mellesleg – színesbőrű kisfiúk dolgoztak rabszolgaként.

Sao Paulótól 160 km-re nyugatra, a Campina do Monte Alegre hegyes-völgyes vidékén elterülő Cruzeiro do Sul mezőgazdasági telepen merő véletlenség vezetett a szörnyű múlt feltárásához. A farm jelenlegi gazdája, Jose Ricardo Rosa Maciel megrökönyödve fedezte fel, hogy a disznók által szétdöntött ól nem közönséges téglákból épült. Ahogy később kiderült, a farm épületeit alkotó téglák ezreibe nyomták bele a náci szimbólumot a kiégetés előtt. A kis faluban talált bizarr lelet hírét egy hallgatója vitte el Sidney Aguilar Filho történészprofesszornak, aki nyolc évig dolgozott a tanya titkának kiderítésén.
A 72 hektáros földterület 1916 óta Luis Rocha Miranda báróé volt, aki halála után mindezt öt fiára, Otávio, Sérgio, Armênio, Osvaldo és Renato Rocha Mirandára hagyta.
Renato a pénzügy és az ipar területén tevékenykedett. Amellett, hogy igazgatója volt a Brazil Nemzeti Banknak, 1920 és 1938 között ő vezette a Companhia Carbonífera Próspera elnevezésű szénbányát, amely menedzselése alatt szerződéses ügyfele volt a fegyvereket gyártó németországi Krupp cégnek. A család, amelynek több háza és luxusszállodája is volt São Paulóban, nyíltan hirdette politikai nézeteit. Renato, Otávio és Osvaldo tagja volt az 1932-ben alakult, fénykorában 40 ezer tagot számláló brazil fasiszta pártnak, amely gyorsan magáévá tette az európai szélsőjobboldali pártok retorikáját, uniformizált félkatonai jellegét és az utcai demonstrációkat.
Átitatva a náci ideológiával, amelyet egyébként Hitler hatalomátvételét követően Németország az akkor Brazíliában élő közel 1 milliós német kolóniába is nagy energiával igyekezett beoltani, a Rocha Miranda család náci mintafarmot készült létrehozni Campina do Monte Alegre mellett. A Sidney Aguilar Filho professzor kutatása során talált korabeli fényképek tanúsága szerint az épületek téglái mellett szinte minden elképzelhető dolgot horogkereszttel díszítettek. A futballcsapat zászlója, a tenyészállatok elléséről készült jegyzőkönyvek mellett még a kecskék bőrén is a náci szimbólum éktelenkedett.
A családtagok tevékenységének legsötétebb részletére egy 1933-ból származó, Osvaldo Rocha Miranda aláírásával ellátott árvaházi dokumentum irányította rá a figyelmet. Eszerint a férfi mint gyermekeket magához fogadó jótékony gyám jelentkezett egy Rio de Janeiró-i árvaházban, ahonnan három hullámban összesen ötven, 9 és 11 év közötti fekete vagy barna bőrű fiút vitt a birtokra. A korabeli dokumentumok alapján a történészprofesszornak sikerült két, még ma is élő egykori áldozatot felkutatnia. Bár a farmon eltöltött idő után mindmáig nem is tudtak egymásról, ugyanazt a sokkoló történetet mesélték el.
A 90 éves Aloysio da Silva az első transzporttal érkezett a farmra az árvaházból, ahol Rocha Miranda egy sétapálcával mutatott rá a 10 kiszemelt fiúra, akiket futballozásról és lóversenyekről szóló ígéretekkel vett rá arra, hogy vele menjenek. Nevével ellentétben a „Vidám Hegyvidéknek” fordítható Campina do Monte Alegre nem sok vidámságot tartogatott a gyerekek számára. Megérkezésüket követően másnap hajnali ötkor keltették őket, és a megígért labda helyett kapát nyomtak a kezükbe, hogy az akkor még gyomnövényekkel dzsungelszerűen benőtt területet kukoricatermesztés céljából megtisztítsák a gaztól. Kisvártatva már ötven iskoláskorú árva dolgozott tanulás helyett a földeken. A büntetések rendszeresek voltak. Ez lehetett ételmegvonás vagy épp evezőlapáttal történő verés. Mindezeken túl a fiúkat nem szólították a nevükön, hanem valamennyien egy számot kaptak; Silva volt a 23-as.
A ma 89 éves Argemiro dos Santos az utcáról került a menhelyre, ám nem sokkal ezt követően már a farmon találta magát, ahol a fiúknak Hitler fotója előtt kellett szalutálniuk náci karlendítéssel. Néhány év elteltével Santos megelégelte a helyzetét, és 14 évesen egy félig nyitva hagyott kapun az éj leple alatt megszökött.  
Az akkor még gyermek szemtanúk szerint a farmon nem voltak ritkák a náci gyűlések, amelyeken közel 1000 párttag jelent meg. Ilyenkor a gyerekek is pihenhettek, és részt vehettek a rendszeres helyi futballbajnokságokon, amelyek a brazil náci párt ideológiájához hozzátartozó, és országszerte propagandacélokra használt rendezvények voltak.
A Rocha Miranda család ma is élő idős tagjai, valamint leszármazottai azonban tagadják a Santos és Silva által elmondottakat. Szerintük ugyanis, bár valóban felügyelni kellett a fiúkra, de büntetésekről, valamint arról, hogy rabszolga módjára kellett volna dolgozniuk, szó sem volt. Az ő emlékeik szerint a család a világháború kitörését évekkel megelőzően már nem is támogatta a nácikat. Minden valószínűség szerint ezzel arra céloznak, hogy az 1937-ben totális diktatúrát megvalósító Getúlio Vargas hatalomra kerülését követően már nem volt mit támogatni, miután 1938 tavaszáig mind a német, mind a helyi náci mozgalmakat betiltotta Brazíliában.

Olvasson tovább: