Kereső toggle

Casting ukrán módra

Lemondott az Azarov-kormány

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Teljesült az ellenzék elsődleges követelése Ukrajnában: a hét elején beadta lemondását Nyikolaj Azarov kormányfő, amit Janukovics elnök elfogadott. Hatályon kívül helyezték a szabadságjogokat korlátozó törvényeket is a békés rendezés érdekében. A sor az ellenzéken van, ahol viszont még keresik az alkalmas személyt a kormányfői posztra. Miniszterelnök-casting ukrán módra.

Az ukrán ellenzék vezető ereje, a börtönben lévő Julija Timosenko által létrehozott Batykivscsina (Hazafiság) pártjának elnöke, Arszenyij Jacenyuk kétszer is elutasította a felkérést a kormányalakításra, miután a kormányfő bejelentette lemondási szándékát. Nyikolaj Azarov (képünkön) a békés rendezés és Ukrajna egységének helyreállítása érdekében hozta meg döntését, ami az ellenzék egyik legfőbb követelése is volt. Bejelentése szerint az ország egysége fontosabb számára a személyes ambícióinál, és tevékenysége a továbbiakban a kormányzó Régiók Pártja vezetésére korlátozódik majd.
Az orosz nyelvű média értesülése szerint Jacenyuk további feltételekhez köti politikai szerepvállalását, ezért nincs még jelölt a kormányfői posztra. Legfőbb feltételként az EU-val kötendő társulási szerződés újratárgyalását tűzte ki. Az utcai megmozdulások egyik arca és fő szónoka, Vitalij Klicsko sem dédelget kormányfői ambíciókat. Mindemellett kijelentette, hogy a tüntetők nem elégszenek meg a kormányfő távozásával, Janukovics elnököt is lemondásra akarják kényszeríteni, továbbá a teljes politikai rendszert meg akarják reformálni, amelynek révén a továbbiakban lehetetlenné válik antidemokratikus törvények elfogadása és az autokratikus vezetés.
A kormány lemondása után a törvényhozás elfogadta a két hete zajló erőszakos események katalizátoraként emlegetett törvények hatályon kívül helyezését, amelyek miatt az Egyesült Államok szankciókkal fenyegette Ukrajnát. Ezek között szerepelt, hogy akár tizenöt éves börtönbüntetést is kiszabhatnak a be nem jelentett tömegrendezvények résztvevőire, illetve betiltották az öt gépkocsinál hosszabb konvojok közlekedését. Ezen túlmenően megtörténtek az első lépések az ország korábbi alkotmányához való visszalépéshez: ez alapján Ukrajna visszatérne a korábbi parlamentáris-elnöki demokratikus berendezkedéshez a mostani elnöki-parlamentárishoz képest – egyszerűbben fogalmazva az államfő jogköreit szűkítenék, a parlament mozgásterét pedig növelnék. Ezzel újabb pontja teljesül az ellenzéki követeléseknek.
Mindemellett az ellenzéki megmozdulásokon őrizetbe vettek amnesztiájáról is folynak a tárgyalások, ezek azonban várhatóan elhúzódnak majd, hiszen a tüntetők továbbra is blokád alatt tartanak utakat, hidakat és épületeket, márpedig ezek teljes felszabadítása a megígért amnesztia fő feltétele. Nem csak az ellenzék mozgósítja azonban a saját táborát, hiszen a kormányzó régiók pártjának támogatói is demonstráltak a kormány lemondása után a Verhovna Rada – az ukrán parlament – épületénél. Nem csak
Kijevben zajlanak azonban tömegdemonstrációk: az ország többi nagyvárosában és Krímben is tömegek tüntetnek a jelenlegi politika mellett és ellen is.
Az eseményeket a börtönben lévő korábbi kormányfő, Julija Tyimosenko a következőképpen kommentálta: „A kormány lemondása és a törvényi változások nem a hatalom megbánását vagy az ellenzék győzelmét jelentik. Ne álljatok meg! Menjetek előre! Azért keltetek fel, hogy az egész hatalmat megújítsátok, és Ukrajnában átvegyétek a hatalmat. Tegyétek meg!”
A fő kérdés tehát, hogy a törvényhozás szintjén és az ország vezetésében elért változásokkal a tüntetők megelégszenek-e, és felszabadítják-e a megszállt köz-épületeket, lebontják-e a barikádokat, és ami talán az ellenzék számára a legnagyobb kihívás: a saját szélsőségeseiket vissza tudják-e hívni az utcáról.

Helyszíni riport

Villáminterjú Andrej Sztyenyin fotóriporterrel, a RIA Novosztyi munkatársával
Fotósként állást foglal-e bármelyik oldal mellett, vagy pusztán megörökíti a látottakat?
– Csupán megörökítem az eseményeket, mint profi fotós nem engedhetem meg magamnak, hogy állást foglaljak bármelyik oldalon. Másfelől viszont magánemberként markáns véleményem van az eseményekről, de amíg itt dolgozom, megtartom azt magamnak.  
Ön szerint mi az oka annak, hogy nem csillapodnak a kedélyek, sőt egyre inkább erőszakossá válnak a megmozdulások és az arra adott reakciók? Hogyan lehetne feloldani a feszültséget?
– A felek nem akarják egymást meghallgatni – ez az oka a feszültség növekedésének. A feszültség akkor fog enyhülni, ha a kormányzó erők végre leülnek az ellenzékkel a tárgyalóasztalhoz, és a megbeszéléseiket nyilvánosság előtt folytatják le, meghívják a sajtót stb. Ez lenne a legfontosabb lépés.
Látott abszurd helyzeteket az utcán? Milyen meghökkentő megoldásokkal találkozott a tüntetők között akár az utcai lét túlélésére, akár a rendfenntartó erők beavatkozására vonatkozóan?
– A megdöbbentő az, hogy mínusz tizennyolc fokban a tüntetőket vízágyúval locsolják – és ez cseppet sem hatékony módszer a tömegoszlatásra. A víz hamar megfagy a ruhán, és nem fejt ki semmilyen hatást. Engem is sikerült párszor telibe kapniuk, de az utcán maradtam és még négy órán keresztül készítettem a felvételeket. A ruhámon és a kamerámon vastag jégpáncél alakult ki, de tudtam folytatni a munkát.   
Látott-e akár a tüntetők, akár a rendőrök részéről súlyos visszaélést, mások nyílt megalázását, embertelenséget?
– Embertelen bánásmódot nem tapasztaltam. Ez nem háború.

Olvasson tovább: