Kereső toggle

A terror szolgálatában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nyolcvannyolc éves korában meghalt Jacques Vergès francia ügyvéd, akit legtöbben az ördög vagy a terror ügyvédjeként ismernek. Vergès olyan emberek védelmével tette magát híressé, mint Klaus Barbie, a lyoni hóhér, vagy Carlos, a Sakál.

Szinte nem volt olyan rossz ügy vagy gyilkos csoport, amely mellé Jacques Vergès ne állt volna oda, legyen szó az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) terroristáiról, Carlosról, a Sakálról, a Vörös Khmerekről, Klaus Barbie-ról, a lyoni hóhérról vagy Afrika diktátorairól.
Ellentmondásos életfilozófiája részben származásában és gyerekkorában keresendő. Vergès tagadta, hogy „mérgesnek született” volna, mégis gyerekkori élményei befolyásolták világszemléletét.
1925-ben született Thaiföldön, egy francia konzul és egy viet-nami tanítónő gyermekeként. Apjának e házasság miatt le kellett mondania a konzulságról, mert a francia hatóságok akkoriban nem nézték jó szemmel a vegyes házasságokat. Ez az élmény örökre meghatározta Vergès világszemléletét. Tizenhét évesen csatlakozott a francia ellenálláshoz, majd a háború után a kommunista párthoz, és a gyarmatosítás ellen harcoló diákmozgalom egyik vezetője lett. Ezen keresztül ismerkedett meg más országokból való diákokkal, és innen indult életre szóló barátsága például Pol Pottal és más Vörös Khmer-vezetőkkel, akik több mint kétmillió kambodzsai haláláért felelősek.
Vergès 1957-ben kezdte el ügyvédi pályafutását, és hamar híressé vált a gyarmatosítás ellen harcoló algériai terroristákat védve. Az Algéria függetlenségéért harcoló Algériai Nemzeti Felszabadítási Front merényleteit sok esetben nők követték el, akik könnyebben átjutottak az ellenőrző pontokon. Ebben a közhangulatban a Franciaország által terroristának, az algériaiak által nemzeti hősnek tartott Dzsamila Bouhired védelmét látta el, akibe az ügy során bele is szeretett, majd később feleségül is vette.
A védelem során Vergès taktikája az volt, hogy tagadta a katonai bíróság legitimitását az ügyben, illetve a védence által elkövetett bűncselekményeket folyamatosan párhuzamba állította a gyarmatosítók által elkövetett bűnökkel. Az öt ember halálát okozó és hatvan sebesültet hagyó robbantással vádolt Bouhired halálos ítéletét végül életfogytiglanira változtatták. Miután Algéria függetlenné vált, Bouhired kiszabadult a börtönből. Vergès 1963-ban feleségül vette, az ügy miatt azonban Franciaországban nem praktizálhatott.
Vergès olyannyira elkötelezte magát felesége ügye mellett, hogy még az iszlám vallást is felvette, legalábbis arra az időszakra, amíg együtt éltek. Algéria 1962-es felszabadulását követően itt telepedett le, felvette az algériai állampolgárságot, és a külügyminiszter kabinetfőnöke lett. 1963-ban találkozott Maóval, és hamar elkötelezett maoista lett – ezt követően le kellett mondania politikai funkcióiról, és visszaköltözött Franciaországba, majd Ben Bella elnök bukása után visszatérhetett Algériába, ahol egészen 1970-ig ügyvédként dolgozott. Ez alatt az időszak alatt Abdelaziz Bouteflika akkori külügyminiszter – Algéria jelenlegi elnöke – arra kérte Vergèst, hogy menjen Izraelbe és lássa el egy palesztin terrorista – szabadságharcos, ahogy ők fogalmaztak – védelmét. Valószínűleg ez volt az a pont, ahol a francia ügyvéd elkötelezte magát a palesztin terrorizmus mellett.
Vergès 1970-ben eltűnt – otthagyta nemzeti hős feleségét és tőle született gyermekeit –, az ezt követő több mint nyolc évet továbbra is homály fedi. Az ügyvéd többször úgy nyilatkozott, hogy ezek a vakáció évei voltak. Mindenesetre ennek a nyolc évnek a történéseiről sohasem adott számot. Barátainak és ismerőseinek háromnegyede szerint Kambodzsában volt, de ezt mind közvetve Pol Pot, mind közvetlenül a rendszer második embere tagadta. A terror ügyvédje című film beszámolója alapján a legvalószínűbb, hogy palesztin kiképzőtáborokban volt Líbiában, Jemenben és Jordániában. A filmben megszólaló Lionel Duroy történész szerint Vergès alámerült a terrorizmus világában, és szívesen lett volna akár terrorista is, de ehhez túlságosan szerette a kényelmet, a jó ételeket, borokat. Duroy szerint az is elképzelhető, hogy az „illegalitás” évei alatt a Stasival került szoros kapcsolatba, de az sem zárható ki a történész szerint, hogy egyúttal a francia titkosszolgálatnak is dolgozott. Ez magyarázatot adhat arra, hogy nyolc év után problémák nélkül tért vissza Franciaországba.
Vergès franciaországi debütálása fényesen alakult, sikerült ismét a terror oldalára állnia. 1982-ben ő volt az ügyvédje Carlos élettársának, Magdalena Koppnak, és társának,
Bruno Bréguet-nek, akiket bombákkal felszerelkezve fogtak el Párizsban. Carlos és köre ekkoriban Magyarországon tartózkodott, az akciót, amelybe Kopp belebukott, illetve az ezt követőeket is Budapesten dolgozta ki. Magdalena Kopp végül négy év börtönbüntetést kapott, amely hét hónappal rövidült meg a jó magatartása miatt.
Egy tévériporter kérdésére Jacques Vergès tagadta, hogy ismerné Carlost, vagy kapcsolatban állna vele, de azt elismerte, hogy az általa védett két terroristával és az ügyükkel szimpatizál. Ez a vád – vagyis, hogy közvetlen kapcsolatban állt a Sakállal – a kilencvenes évek közepén újra előkerült, azt követően, hogy Carlost Szudánban elrabolta és Párizsba vitte a francia titkosszolgálat. Elfogása után egy ideig Vergès látta el Carlos védelmét, és rövid ideig úgy tűnt, akár az ügyvéd is börtönbe kerülhet, de a vádat sohasem sikerült bizonyítani.
Bár Carlos embereinek a védelme ismertté tette, az igazi világhírt Klaus Barbie védőügyvédjeként érte el. A lyoni hóhérként ismert Barbie-t – aki a háború alatt Lyon Gestapo-parancsnoka volt – 1983-ban adta ki Bolívia Franciaországnak, ahol látványos perben akarták elítélni. Vergès azonban kisiklatta a pert, amelyet arra használt fel, hogy a franciák algériai visszaéléseire hívja fel a figyelmet, illetve azzal érvelt, hogy Barbie tettei nem rosszabbak, mint a gyarmatosítók tettei általában. Az ügyvéd tevékenysége ellenére Barbie-t életfogytiglanra ítélték, és Lyonban halt meg 1991-ben.
Vergès későbbi kliensei közé tartozott – a teljesség igénye nélkül – Tariq Aziz iraki külügyminiszter, Slobodan Milošević és Laurent Gbagbo, Elefántcsontpart elnöke. Egy francia riporter a közelmúltban azt kérdezte Vergèstől, jól látja-e, hogy tevékenységének jelentős részét – Carlos, a palesztin terroristák, Barbie – az antiszemitizmus fogja össze. Az ügyvédet úgy felbosszantotta a kérdés, hogy otthagyta a kamerát, és kizavarta a tévéstábot. (A felvétel elérhető a YouTube-on).

Olvasson tovább: