Kereső toggle

Merre társul Ukrajna?

Európa igazodást vár a pénzért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

 Eurómilliárdok ígéretével tért haza Viktor Janukovics, aki február 25-én, pontosan államfővé választásának harmadik évfordulóján látogatott Brüsszelbe. Az ukrán elnök a szabadkereskedelmet is magába foglaló társulási megállapodásról tárgyalt, amit az EU bőkezűen nyújtana egy IMF-megállapodás kiegészítéseként, makrogazdasági fejlesztésekre. Kérdéses ugyanakkor, hogy valóban annyira elkötelezett-e az elnök az európai társulási megállapodásra, hogy emiatt tényleges reformokat indítson el az igazságszolgáltatás és a választási rendszer területén, vagy inkább Moszkvához közeledik az alacsonyabb gázár reményében.

Az EU vezető tisztségviselőivel hétfőn folytatott tanácskozás már 2012-ben esedékes volt, az ukrán emberi jogi helyzet miatt azonban nem került rá sor. Bár e téren a helyzet egyelőre nem változott, az államfő valóságos sikerpropagandával utazott haza a találkozóról, jelentős összegű hitelmegállapodás ígéretével a zsebében.
Az EU 610 millió euróval kívánja támogatni az ukrán gazdaság fejlesztését – ezzel az összeggel egészítenék ki azt a majdani IMF-hitelt, amit Ukrajna kaphat az állam finanszírozásának stabilitása érdekében. Az Európai Bizottság elnöke szerint ugyanis kulcsfontosságú Európa számára, hogy óriási keleti szomszédja erős legyen, és jelentős gazdasági növekedésnek induljon. Az ukrán sajtó azonban egy kormánytisztviselőre hivatkozva megjegyzi: az EU kölcsönt nyújt, annak érdekében, hogy abból a pénzből uniós termékeket vásárolhassanak.
Mindemellett a hitel folyósításáról még mindig nem lehetnek teljesen meggyőződve, hiszen a keretet már 2008 óta betervezték az EU költségvetésének kiadási oldalára, de a folyósítás feltételéül több olyan dolgot is szabott az Európai Bizottság, amelyet Kijev a mai napig nem teljesített. Ilyen például az állami pénzek elosztásának reformja – az európai illetékesek ugyanis nincsenek meggyőződve arról, hogy az uniós pénzek a megfelelő zsebekben landolnak majd.
Herman Van Rompuy ezzel illeszkedett az uniós külügyminiszterek által tavaly decemberben meghatározott irányvonalhoz, amely szerint lenne lehetőség az egyezmény aláírására a következő Keleti Partnerség csúcstalálkozóig, ehhez azonban Ukrajnának három területen is intézkedéseket kell tennie: egyrészt visszamenőleg bizonyítania kell, hogy a 2012-es parlamenti választások a nemzetközi előírásoknak megfelelően zajlottak le; másrészt tennie kell a „szelektív igazságszolgáltatás megszüntetéséért”; harmadrészt a korábban meghatározott, napirenden lévő reformokat végre kell hajtani.
Az igazságszolgáltatás visszásságaira utalva rámutattak a korábbi ukrán miniszterelnök, Julija Tyimosenko helyzetére, akit a jelenleg töltött hétéves börtönbüntetésén felül akár életfogytiglani börtön is fenyegethet (lásd keretes írásunkat).
„Ukrajnának muszáj lépéseket tennie előre, hogy bemutassa: ami történik, az közelebb viszi, és nem eltávolítja Európától. A fő szempontok pedig az igazságszolgáltatás rendszere és a korrupció elleni tényleges küzdelem” – véli Alekszej Garany politológus. Más elemzők szerint Európa nem is annyira konkrét intézkedéseket vár, mint gesztusokat: Janukovics elnök végre kötelezze el magát az európai értékek mellett, vagy másik lehetőségként folytathatja a nyugat zsarolását az oroszokkal való viszonyával. Ha az utóbbi forgatókönyv valósulna meg, az teljes függőséget jelentene Oroszországtól.

Rács mögött

Vegyes érzelmekkel viseltetnek az ukránok korábbi miniszterelnökük bebörtönzése iránt: egyesek elégedettek azzal, hogy az igazságszolgáltatás az elitet is eléri, ugyanakkor viszont a korábban nagyon népszerű politikus rács mögé ültetésének erősen koncepciós jellege van. Az ukrán és orosz nyelvű média időnként felkapja Tyimosenko 2011 őszén megkezdett hétéves börtönbüntetésének ügyét – korábban a politikusnő megromlott egészségi állapota és gyógykezelése, majd állítólagos börtönbeli bántalmazása miatt, utóbb pedig politikai aktivisták követelték a szabadon engedését, mozgalmat indítva az ukrán törvényhozásban, melynek révén újabban a Verhovna Rádában, a parlament felső házában is divattá vált a Louis Vuitton és a Gucci kosztümök és öltönyök helyett a „visivanka” – az ukrán nemzeti hímzéssel díszített ruhák viselete.
A Julija Tyimosenko ellen hozott ítélet politikai jellegét erősíti, hogy a 2010-es elnökválasztáson csupán három százalékkal maradt le a jelenlegi elnök, Viktor Janukovics mögött, ami után 2011. augusztus 5-én letartóztatták azzal a váddal, hogy 2009-ben a kormány jóváhagyása nélkül engedélyezte az orosz gáz magasabb áron történő vásárlásáról szóló szerződések aláírását, amelyek így rendkívüli előnytelenek voltak Kijev számára. Október 11-én hét év börtönre ítélték.
Az Európai Unió szerint az eljárás mögött politikai megfontolások álltak, ezért az Ukrajnával kötendő társulási megállapodás egyik feltételéül szabták az igazságszolgáltatás független működését. Ez létfontosságú lehet a politikusnő szempontjából, akit újabban emberölés megrendelésével vádolt meg Viktor Psonka főügyész. Amennyiben az 1996-ban bérgyilkos által kivégzett donyecki parlamenti képviselő, Jevhen Scserbany meggyilkolásának megrendelését rábizonyítják Tyimosenkóra, akár életfogytiglani szabadságvesztést is kiszabhatnak rá. A politikusnő közleményben tagadta, hogy bármi köze lett volna korábbi üzleti riválisa meggyilkolásához. Január végén a főügyészség hivatalosan azzal vádolta meg Tyimosenkót, hogy ő rendelte meg a parlamenti képviselő megölését, Pavlo Lazarenko akkori miniszterelnökkel együtt. Psonka azt állítja, hogy Tyimosenko és Lazarenko 2,8 millió dollárt fizetett a politikus megöléséért.

Olvasson tovább: