Kereső toggle

Válsággócok

Beköszönt-e az arab tavasz Libanonban?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miközben Szíriában a kormányerők a Damaszkusz melletti jarmúki palesztin menekülttábort lőtték a légierő gépeivel, 150 ezer ember életét veszélyeztetve, a szomszédos Libanonban a 2013-as választásokra készülnek. A tét nem kicsi: marad-e a Szíria-ellenes kormány és a labilis demokrácia, vagy az iszlamisták átveszik az ország irányítását.

Libanon a közel-keleti térség egyik leginstabilabb helyzetű országa, tekintettel arra, hogy egy válsággóc közepén helyezkedik el: közvetlen szomszédja a polgárháború által sújtott Szíriának, délről pedig Izraellel határos, amellyel legutóbb 2006-ban vívott rövid háborút. Noha az országban már a hetvenes évek közepe óta ingatag a belpolitikai helyzet, a Rafik Hariri miniszterelnök 2005-ben történt meggyilkolása óta szinte rendszeres fegyveres megmozdulások miatt állandósult a belpolitikai válság. Gyakoriak az összecsapások a Szíria-ellenes jelenlegi kormány hívei és az alavita kisebbség, valamint a demokrácia pártján állók és a Hezbollah között.
Libanon biztonsági szempontból kockázatos területei a palesztin menekülttáborok, a szír–libanoni határtérség, a Bekaa-völgy főútvonalaktól távol eső területei, Tripoli és környéke (a 280 ezres lakosú észak-libanoni kikötőváros nem azonos Líbia fővárosával, amelyet arab nevén Nyugati Tripolinak hívnak) és a dél-libanoni határtérség. A palesztin menekülttáborok környékén a libanoni hadsereg nem gyakorol ellenőrzést, ezek a területek a palesztin fegyveresek kezén vannak, és a palesztin területekre irányuló fegyvercsempészet fészkei. A Szíriával határos területeken gyakoriak a határon átnyúló harcok és az emberrablások. Tekintettel arra, hogy a magánkézben lévő fegyverek mennyisége igen nagy, a különböző ellenséges csoportok közötti konfliktusok fegyveres összecsapásokkal végződnek, amelyeknek többnyire csak a hadsereg tud véget vetni. Emellett a szomszédos Szíria is folyamatos destabilizáló tényező. Jelenleg a Damaszkusz mellett fekvő Jarmúk palesztinok lakta menekülttáborát készül megostromolni az Asszad-rezsim hadserege, miután az ország légiereje már többször lőtte a térséget. Mivel a Szabad Szíriai Hadsereg, a felkelők fegyveres csoportja beásta magát a mintegy 150 ezer fős, palesztinok lakta táborba, Asszad hadserege bekerítette azt, és ostrommal fenyegetőzik. Emiatt a palesztinok százával vették az irányt Libanon felé, miközben a Hamasz követeli, hogy a palesztinokat ne keverjék bele a szír belharcokba. A palesztinok mellett a szír menekültek száma is mintegy 90 ezerre tehető.
Északon, Tripoli városában szintén gyakoriak a fegyveres harcok, amelyeknek sokszor a libanoni hadsereg erői sem képesek gátat szabni: a szír kormánycsapatok mellett harcoló (síita vallású) alaviták és a szunnita helyiek között több halálos áldozatot is követelő összecsapásra került sor. A hónap elején Szíriában elesett alaviták temetésén a gyászszertartás alatt leadott lövésekre a szunniták lövöldözéssel válaszoltak, majd tűzharc alakult ki a két csoport között, amelynek a hadsereg vetett véget.
A dél-libanoni térség a libanoni fegyveres csoportok és Izrael közötti konfliktusok miatt labilis. Bár a térséget az UNIFIL-misszió erői ellenőrzik, ez nem jelent teljes biztonságot az észak-izraeli területeken élők számára, hiszen a Hezbollah fegyveresei időről időre végrehajtanak támadásokat az ország ellen, ami Libanon saját civil lakosságát is veszélyezteti. December 17-én reggel robbanás rázta meg az izraeli határtól mintegy nyolc kilométerre fekvő Tair Harfa falut.
A robbantás felderítésében a libanoni hatóságok mellett részt vesz az ENSZ helyi békefenntartó szervezete, a UNIFIL is. Az első libanoni sajtóhírek szerint a robbanás a Hezbollah fegyverraktárában történt, a terrorszervezet által kontrollált média későbbi közleménye szerint viszont egy 2006-ban fel nem robbant izraeli rakétától származott. Tekintettel arra, hogy Haszan Naszrallah sejk, a terrorszervezet vallási vezetője rendszeresen uszít a „cionista megszállók” ellen, nem lehet hosszú távú békére számítani az ENSZ-csapatok felügyelete ellenére sem.
Az ország jelenlegi miniszterelnöke, Michel Szulejmán jelentős erőfeszítéseket próbál tenni az ország stabilitásának megőrzésére és a turisztikai vonzerő visszanyerésére, hiszen Libanon infrastruktúrája viszonylag fejlett, és kiválóan alkalmas lenne az idegenforgalom számára. A nyersanyagokban szegény ország a térség egyik legfejlettebb állama, jóllehet gazdaságát időről időre visszavetik a fegyveres harcok és a belpolitikai bizonytalanság. A jelentős külföldön élő diaszpóra miatt Libanon vonzó befektetési célpont, gazdasági növekedését főleg a kereskedelem és a pénzügyi szolgáltatások adták. Nyitott kultúrájú, szekuláris berendezkedésű ország, jelentős francia befolyással, ahol a hatalom megosztása a muszlimok és keresztények között olyan módon működik, hogy az államelnök maronita keresztény, a miniszterelnök szunnita, míg a parlament elnöke síita.
Libanonban jelenleg zajlik a választási törvény vitája: Michel Szulejmán elnök elkötelezett arra, hogy 2013-ban mindenképpen parlamenti választásokat kell tartani. Szulejmán szerint nem szabad az országot megosztani, ugyanis az iszlamisták egyre inkább az „arab tavasz” útjára igyekeznek terelgetni a térség egyik legdemokratikusabb országát. A Hezbollah a választások akadályozására tett ígéretet, amennyiben az nem az ő győzelmüket fogja szavatolni 2013-ban. A szervezet elkötelezett a keresztény befolyás visszaszorítására az országban, ezért az új választási törvényben az eddigi arányos képviseleti rendszert kívánják megváltoztatni. Amennyiben a Hezbollah sikerrel jár, és a keresztények befolyása visszaszorul az országban, a síita muszlimok politikai befolyása pedig tovább nő, a térség további destabilizálódása várható. Ennek haszonélvezője pedig a Hezbollah, és legfőbb támogatója, Irán.

Olvasson tovább: